Ritmus és csend közt feszül a tér,
szemekben kérdés, válasz, ígéret,
csomók tanulják a türelem szót,
bizalom súlya tart meg mindkét felet.
Kézben a határ, szelíd erő,
parancs és kérés egy dallamon,
a „most” kimondva szabadító,
a „megállj” is fény a falakon.
Maszk mögött őszinte arc ragyog,
sebezhetőség nem gyengeség,
szerepek közt az igaz hang szól,
törvény a gondoskodó figyelés.
S mikor a játék csendbe hajol,
marad a kézfogás melege,
két lélek tudja: amit kötöttünk,
az szabadság volt — közös beleegyezéssel.
Hozzászólások (0)