Ostrom 5. rész

A lány érintetlen testében már ez a pillantás is felkorbácsolta érzékeit, és érezte, hogy ott, ahol az előbb a férfi megcsókolta, ismét kezdi elárasztani a nedvesség.
-Azt mondta, kérnem kell, és folytatja. –gondolta a lány. De az illendőség….
- Uram, kérem!
- Nocsak, jól hallok? Makrancos Agnes megszólal?
- Fázom uram, adna egy takarót?
Takarót kér. Nem sokon múlott, hogy mást mondjon, látta rajta, de takarót kér.
- Nem, hölgyem, ezt a szépséget nem veszi el tőlem holmi takarókkal, de ha fázik, azon segíthetünk.
Felállt és nekilátott átmasszírozni, átdögönyözni a testét. Elsőre nem tetszett a lánynak, csavargatta magát, sziszegett, de nem sokkal később már nyugodtabban, ellazulva feküdt az ágyon. Ekkor elkezdte a mellét simogatni. Izgatta a dolog, látszott, hogy tetszik neki. Amikor már arca is a visszafojtott érzéseket tükrözte, megcsípte mellbimbóját. Felszisszenve, megdöbbenve nézett a férfira, kizökkenve érzéseiből.
- Hölgyem, említettem valamit nemrégiben. – szólt a férfi, és szemérmének fénylő rését kezdte simogatni. A lány tekintete ölni tudott volna, de arca nyugodt maradt. Mikor nedvei elkezdtek egyre komolyabb mértékben szivárogni, sóhajai hosszabbodtak, Ralph tenyérrel rácsapott combja közére. Sikoltva bukkant fel révületéből. A férfi nem szólt, csak vigyorogott. Tudta, hogy ezzel a játékkal komolyabban ki tudja készíteni, mint bármilyen veréssel. Azt azért nem gondolta volna, hogy a lány vágyai ilyen gyorsan, ilyen magasságokba szökjenek. Viszont egyre nagyobb önuralomra volt szüksége önmagának is, hiszen a saját vágyai sem voltak éppen alaphőfokon.
Lehajolt és elkezdte nyalogatni, szopogatni a lány mellbimbóját. Mikor hátrahúzta a fejét a lány teste ívben megemelkedett, követte a férfit. Ekkor beleharapott a mellbimbójába. A lány felsikoltott.
Ralph úgy érezte, ez az a pillanat, amikor Agnest teljesen ki kell zökkentenie érzéseiből, ne a vágytól mondja, amit mond, hanem gondolkozzon el a történteken. Végighúzta kezét a lány oldalán, ő erre önkéntelen felkuncogott. Elkezdte a hónalját, oldalát csiklandozni, ő nevetett, fulladozott, tekergette magát. Az előző vágya elszökött a férfi keze alatt. Mikor már félő volt, hogy megfullad, a férfi abbahagyta. Rádobott egy takarót, majd magára hagyta, kiment a szobából néhány gyertyát keresni, mert az alkony leszálltával már lassan az orra hegyét sem látta.
Időközben a várat fegyelmezetten átvették a gróf emberei, ha már ott volt, megvizsgálta az őrséget, megbeszélte a káplárral, kit rendeljen másnaptól John helyére, úgyhogy közel egy órával később tért vissza a bárókisasszony szobájába. Amikor belépett, kis híján felnevetett.
- Erős lány, az már szent igaz. Itt van az ellenség karmai között, próbál harcolni a támadójával, valamint a saját vágyaival is szemben, szégyenkezhetne, mert meztelen, szabadon nézhetem testét. Erre elalszik. –mondta magában leplezetlen csodálkozással az arcán.

Agnes arra ébredt, hogy egy ujj rajzolja körbe testének érzékeny pontjait. Maga sem hitte volna, hogy ilyen körülmények között képes lesz elaludni, amint a férfi magára hagyja. Fájt már mindene. Mozdulni alig bírt. X alakban ki volt kötözve az ágya négy oszlopához. Kezei, lábai zsibbadtak, combjának izmai fájtak a feszítéstől. Nem beszélve a méltatlan helyzetről.
A férfi ráérősen simogatta. Agnes legszívesebben úgy tett volna, mint aki még mélyen alszik. De nem sikerült neki. A simogatás nyomán ébredő vágy az ébredő test felett átvette a hatalmat. Mint egy doromboló macska, úgy emelte ívbe testét, ezzel elárulva ébrenlétét.
Kinyitotta a szemét. Elszántan nézett a férfivel farkasszemet. Próbált dacosan, fensőbbségesen nézni, majdnem sikerült is neki, de szemének szikráit elhomályosították érzései. Tudta, hogy engedelmeskednie kell, alárendelni magát az erősebb akaratának, mégsem akarta, hogy a férfi gyengének lássa. Végtére is, lehetett volna rosszabb, megölhette volna, odavethette volna a részeg katonáknak, ehelyett, bár rabságban tartja, és játszik vele, de vigyáz rá. Gondoskodik róla, kényezteti, még ha oly könyörtelen módon is teszi.
A lányt dühítette, hogy a teste elárulja, amit hangosan soha nem lenne képes kimondani, amit még magának is szégyenkezve ismer el. Kívánta ezt a férfit, mindennél jobban. Beszívni az illatát, elmerülni a kék szemekben, érezni az érintését, ahogy eddig ismeretlen érzésekkel ajándékozza meg. Szerette volna ő is érinteni a férfit, de izgalmas volt ez a tehetetlenség is. A legjobban azonban arra vágyott, hogy egészen a férfié legyen. A beteljesületlen vágyódás, aminek eddig ismeretlen bugyrait tárta fel előtte az értő férfikéz, majd szétfeszítette belülről. Ágyéka lüktetett, teste felforrósodott, érzékei még élesebbek lettek. Tudta, hogy a férfi is hasonlóan érezhet, hisz látta a szemében, és persze nadrágjának domborulatán is. De az átkozott nem sietett, élvezte, hogy a sajátján kívül a lány testén, és vágyain is uralkodhat.
Ralph egyre vágyakozóbban nézte a lányt, most már nem akart fájdalmat okozni neki, épp eléggé elcsigázhatta kényelmetlen testhelyzete. Amikor beharapta ajkát, nehogy felsikoltson, abbahagyta szemérmének simogatását, csak a mellbimbóján körözött tovább. Dühösen szisszent fel, látszott majdnem mond valamit. A férfi ez fensőbbséges pillantással viszonozta.
- Mondani óhajt valamit?

Még mindig folytatása következik... :-)