Álmok vol 2

A reggeli kávé elég érdekesen indult.

Később keltem Nála, nyűgös, kiéhezett és kialvatlan voltam.

Mire kikóvályogtam a konyhába, már várt a kávém és Ő.

-"Hogy aludtál?" - kérdezte, mintha semmi sem történt volna tegnap.

-"Nehezen és rosszul" - valltam be.

-"Feldobjam a napod?" - kérdezte kajánul.

Bólintottam.

-"Szeretnék egy nyalást!" - suttogta

Letérdeltem, a farkam majdnem felrobbant az övben, ahogy nyalni kezdtem.

-"Tátsd ki a szád!" - kérte gyengéden.

Elvörösödtem.

-"Ha nem akarod az arcodra, szemedbe igyekezz!" - sürgetett

Megadtam magam, de a sugár eleje tényleg az arcomra érkezett.

Tátottam a számat, nyeltem ahogy tudtam.

S ettől megint elélvezett.

-"Imádom"- dorombolta, mikor kipihente magát.

Feltápászkodtam és remegő lábakkal megmostam a fogam és az arcom.

Mikor kijöttem minden tartás elfogyott belőlem.

-"Kérlek engedj ki!" - néztem rá esdeklően.

Komolyan nézett rám.

-"Még nem szeretném." - mondta.

-"Mikor?"

-"Ma este?" - mosolygott -"Talán.." - tette hozzá.

Szóval így indultam el az irodába, kifejezett kérésére.

De a mozgás fura volt az övben, a nadrág túlságosan feszült elől és minden mosoly, minden kivillanó boka fájdalmas merevedést okozott.

Maradjunk annyiban, hogy nem voltam túl hatékony munkaerő aznap.

Fáradt voltam, frusztrált és dühös, mikor hazaértem, de még így is feltűnt, hogy feleségem egészen furán viselkedett. Eltört két tányért zavarában.

S hiába kérdezgettem, elzárkózott a válasz elől.

Ahogy attól is elzárkózott, hogy kiengedjen az övből.

A további napokban rendszeressé vált a nyalás - pisi páros és hogy bezárva maradtam.

Az idő egyre javult, a szoknyák rövidültek, a frusztrációm nőtt.

Vastagabb alsónadrágot kellett vegyek, hogy a gyakrabban előforduló előfolyás ne látszódjon. Ehhez pedig lazább nadrágokat, hosszabb ingeket.

Esténként pedig rendszeressé vált, hogy maszírozok, nyalok és nyelek.

Eljött a bezártságom 10. napja.

A feleségem csak egy sms-t dobott, hogy a jól ismert kávézóba vár délután 3-ra.

Kimentettem magam a melóhelyen és rohantam.

A hely nagyon csendes volt. Bementem, leültem, sehol senki.

Ugyanott ültem ahol az egész elkezdődött.

Egyszer csak Edina jelent meg. Végigmért és csak annyit mondott:

-"Zárva vagyunk."

A döbbenettől csak néztem rá.

-"Látom nehéz. Zárva vagyunk!"

Nyeltem egy nagyot és halkan mondtam:

-"Réka azt mondta, hogy ide jöjjek."

Edina arcán végigfutó pír, a kitáguló pupillája és kaján vigyorja láttán remegni kezdett a gyomrom.

Szó nélkül megfordult és bezárta a kávézó bejárati ajtaját, megfordította a táblát.

Majd visszajött és telefonját előkészítve csak annyit mondott:

-"Vetkőzz!"

-"Nem." - csúszott ki a számon.

-"Nem akarsz elélvezni?" - kérdezett vissza komoly arccal.

Pár másodpercig csak néztem rá.

-"Megtennéd?" - kérdeztem és éreztem amint merevednék.

Gyűlöltem azt a flegma arcot és vállvonást:

-"Talán. Ha jó fiú leszel. Vetkőzz!"

Haboztam.

-"Réka úgyis mindjárt itt lesz!" - tette hozzá, de egy hang a hátsó agyamban ellentmondott. Elhallgatattam, hinni akartam.

Elkezdtem levetkőzni, minden ruhámat a székre hajtogattam és végül egy szál erényövben álltam ott.

Végigmért. Mint egy állatot az állatorvos.

-"Fordulj meg!" - mondta

S mire észbe kaphattam hátul összebilincselte a kezeim.

Majd elment és utána fordultam.

Egy lovaglópálcával érkezett vissza és szó nélkül hatalmasat csapott vele jobb combomra. A csípő érzést csak súlyosbította az utána érkező izom fájdalma.

Suhintott még egyet én pedig hátráltam.

Majd ujabb csapás ért a bal combomon.

Nekiszorultam a falnak.

Ő pedig gyorsan kiosztott még két hatalmas csapást a két combomra.

Majd jelentőségteljesen rám nézett.

-"Ha elég volt állj terpeszbe!"

Nagyon-nagyon igyekeztem. Az ütések nyomai lilába fordultak már.

S ekkor, ha nem is ugyanilyen erővel, de nagyon erősen alattomosan, alulról felfele lendítette a pálcát, telibe ütve a heréim.

A fájdalom egész a gyomromig ugrott, ösztönösen előrehajoltam és nagyon kevés hiányzott, hogy ne hányjam el magam.

S döbbenten próbáltam úrrá lenni az utána érkező pusztító fájdalmon, miközben azt hallgattam ki nyűszít... Én voltam.

-"Térdre és nézz a szemembe!" - mondta lágyan.

Letérdeltem és lassan sikerült a felállni az önuralom szörfdeszkájával a tompa, lüktető de erős ágyéki fájdalom hullámaira.

Most először láttam tiszta élvezetet az arcán.

-"Bocsi, muszáj volt" - mondta mosolyogva

-"Ennyire tetszik?" - nyögtem

-"Ennél is jobban!" - válaszolta lelkesen

-"Jöhet még egy?" - kérdezte izgatottan

Nagyot nyeltem és magamat is meglepve: bólintottam.

A csapást nem is láttam, az ágyékomba robbanó fájdalomtól kétrét görnyedtem és öklendezni kezdtem.

Az önuralmam minden morzsájára szükségem volt, hogy megtartsam magam.

S amikor lecsillapodott az idegek ordítása a felismerés szinte letaglózott: akarom ezt. Ostoba, hülye, elképesztően szétesett fasz vagyok, de megérkeztem.

Kiszáradt szájjal néztem fel. Edina, a Madame láthatóan felizgult.

Remegő szájszéllel bólintottam újra. Kihúztam magam és becsuktam a szemem.

Az ütés még sokkal fájdalmasabb volt mint eddig. Színes karikák táncoltak a szemem előtt, hörögve húzott össze a vegetatív idegrendszerem aminek ellent kellett tartanom, mert tudtam, ha most összegörnyedek, az öv még jobban meggyötri a heréim.

Nem tudom mennyi idő telt el, mire fel tudtam egyenesedni.

De Edinán addigra nem volt se bugyi se nadrág.

-"Ütnél még?" - kérdeztem kiszáradt szájjal

-"Hát persze! S bár elég jól bírod a következőt már nem viselnéd el." - válaszolta.

-"De külön köszönöm, hogy bevállaltad." - mondta és közelebb lépett.

-"Most viszont meg kell tanulnod jó pissoirnal lenni." gugolt le mellém.

-"Tessék?" - néztem rá nagy szemekkel.

-"Jól hallottad!" - erősítette meg. -"Tudod, jönnek a fesztiválok és én nem akarok órákat vesződni a sorbanállással."

-"De..."

-"Nanana! Elélvezni jöttél, nem? Nem gondoltad, hogy csak úgy megkapod, ugye?"

Majd két ujjal a számba nyúlt. Le a garatig. Öklendezni kezdtem.

-"Emeld a fejed, nyújtsd, úgy! Tartsd meg!" - mondta és tovább mozgatta a két ujját a torkomban.

-"Ha megharapsz, letépem a tökeid!" - súgta

-"Harapj meg!" - susogta a bal fülembe és beljebb tolta az ujjait és alig öklendeztem.

Kihúzta az ujját és felállt.

-"Meg ne mozdítsd a nyakad és a fejed!" - szólt szigorúan

-"Egy pislantás igen, kettő a nem!"

-"Réka a szádba pisi, ugye?"

Elvörösödve pislogtam.

-"Lenyeled?" - még vörösebben pislogtam.

-"Gondolom engedi, hogy a szádat a puncijára tapaszd!"

Csak pislogtam és a nyakizmaim feszülni kezdtek.

-"Most nem lesz ebben a kegyben részed." - mondta és terpeszben, lábujjhegyen, csipőjét előre billentve állt meg előttem.

-"Ha elhúzod a fejed, az orrodba vizelek!" - nyögte és sóhajtással elengedte magát.

Igyekeztem tartani a pózt, a kiakasztott garatot, de rengeteg, keserű-sós, kávé szagú és részben ízű vizelet érkezett.

S hagyni, hogy lefolyjon a torkomon.

Aztán az egyik lélegzetvételnél a koncentrációm megbillent, összetört. Köhögni kezdtem, s pisivel lett tele az arcom, szemem.

Edina hátralépett és csípőjével körözni kezdett, hogy mindenemet eláztassa.

-"Huh, már kellett." - mondta elégedetten

-"Elsőre nem is rossz, majd még gyakoroljuk"

Az inge zsebéből egy óvszert húzott elő és meglóbálta előttem.

-"A jutaloooooom!" - mondta majd elviharzott és bal kezében kis, fehér kerek műanyag puffal ért vissza. A jobb kezét viszont a háta mögött tartotta. Legalábbis úgy éreztem mert még mindig a történtek sokkja alatt voltam.

-"Térdelj fel!" - kérte.

-"Tedd az övet a puffra!"

Valamit motozott a háta mögött, leguggolt mellém majd előhúzta a dekoltázsából a kulcsot.

-"Ez a puff a te odaadó szexpartnered" - mondta jelentőségteljesen

-"Majd hálából adhatsz neki egy csókot!"

S elkezdett az övvel babrálni. Eltartott egy darabig, míg levette a ketrec részt.

A farkam szinte hiányérzetet generálva kezdett merevedni.

-"Úgy, úgy... simogasd meg a farkaddal, makkoddal!"

S én szót fogadtam. A 10 napnyi érzékmegvonás után, a műanyag enyhén érdes felülete is kifejezetten izgalmasnak hatott.

-"Állj meg kérlek!" - mondta lágyan

S ott térdeltem előtte, pisisen, véraláfutásos és lila combokkal, még mindig tompán sajgó herékkel, merev farokkal egy 1000 forintos műanyagpuffon.

Összenéztünk és egy kicsit belevesztem a kéjesen, elégedett szürke szemeibe.

-"S akkor most...?" - kérdeztem óvatosan.

Kéjesen megnyalta a száját és nem tudtam nem elképzelni, ahogy ugyanezzel a mozdulattal a szájába vesz.

Nézte amint az arcomon átfut a gondolat majd együtt néztük a farkam hegyén megjelenő előfolyás cseppeket.

-"Háát.. szopás lesz, de nem úgy" - mondta egyszerűen és elővette a háta mögött rejtegetett masszázspisztolyt és komotósan elkezdte ráhúzni a gumit.

-"De..." - nyögtem a döbbenettől.

-"El fogsz élvezni, ne aggódj!" - nézett rám, majd folytatta a műveletet.

Majd bal kezével lenyúlt, megragadta heréim és kemény fogással lefele húzta őket, s mire végiggondoltam, hogy lehet egy nőnek ennyire hideg a keze, a jobb kezével a farkamhoz érintette a masszázspisztolyt és bekapcsolta.

Az érzés egyszerre volt rettenetesen kényelmetlen és izgató. A vibrálás intenzítása túlterhelte az idegeimet. Elhúztam volna a farkam, de heréimbe hatoló fájdalom megakasztotta a mozdulatot.

De a kiéhezettség megtette hatását. Fájdalmasan lüktetni kezdtek az izmaim, a makkom egy pillanat alatt iszonyú érzékeny lett és ürítettem minden kéjérzet nélkül.

Mire elvette a pisztolyt dübörgő szívveréssel, patakzó könnyekkel örültem, hogy vége. Az alhasamban furcsa üresség, az izmaimat gyengének éreztem.

-"Na?! Elmentél, nem?" - kérdezte elégedetten.

Majd felállt, óvatosan megemelte a puffot és odébb tette.

Háttal fordult nekem, előrehajolt.

-"Nyalj ki! Nem ott, a fenekem!" - mondta

Tűzpiros arccal, remegő szájjal kezdtem nyalni a fenekét. Az első undor érzetének helyét az odaadás vette át. S csak nyaltam, nyelvvel, odaadódan, nem tudom meddig.

Egyszer csak felállt.

-"Köszi, majd belejössz!"

Jobb lábbal átlépte a puffot, szembe fordult velem majd jelentőségteljesen a fehér tócsára nézett a fehér műanyagon.

Majd rám.

-"Eleinte terveztem, hogy lesmároltatom veled a puffot. De majd másik alkalommal. Mára elég volt neked." - mondta.

-"Fel tudsz állni?" - kérdezte.

Nehézkesen tápászkodtam fel. Nem segített, hogy még mindig hátam mögé voltak bilincselve a kezeim.

Edina elment és papírtörlővel jött vissza. Megtörölte a farkam és visszatette az övet.

Majd megkerült eloldozta a kezeimet.

Balra menj, ott egy zuhanyzó, van ott neked egy törülköző is.

Elbotorkáltam.

Mintegy ráutalóan, női tusfürdő volt mellé téve, de inkább a kézmosó szappant használtam.

A víz alatt nagyjából összerendeztem gondolataim, hogy mit gondolok erről, meddig megyek el.

Kijöttem, felöltöztem. Edina addig térült, fordult és takarítószereket hozott.

-"Kérlek takaríts fel magad után." - majd egy szendvicset majszolva, közben a csiklójával játszadozva nézte munkám.

Mikor elkészültem végignézte a helységet.

-"Helyes!" - konstatálta, majd ő is felöltözött.

Az üvegezett bejárati ajtó előtt megállt mellettem, de nem nyitotta ki azt.

-"Elköszönééés!" - mondta fülig vigyorral.

-"Lábcsók?"

-"Ahaammmm!" - mondta és besütött a nap, kintről pedig bárki beláthatott, ha akart.

Csak néztem rá.

-"Visszamehetek a pálcáért, ha gondolod" - mondta könnyedén.

Letérdeltem és megcsókoltam a sportcipőjét.

Mikor felálltam a szemembe nézett.

-"Ügyes voltál és köszönöm!" - mondta majd megpuszilta az arcom

Választ se várva kinyitott az ajtót én pedig kiléptem.

A napfény és a hűvösebbre fordult idő éles kontrasztban volt az elmúlt... mennyi is? Az órámra néztem. Úristen, majdnem fél hat. Szóval két és fél órával.

Kicsit bizonytalan léptekkel ballagtam a villamos felé és közben nem tudtam nem észrevenni a két szembejövő tinilány kacér, elfordulós mosolyát.

12 éve nem flörtötek velem az utcán.

-"What the frack?" - dünnyögtem hangosan és összerántva agyamat sietni kezdtem, hogy elérjem a villamost.

folyt.köv.