Brainstorming 2/2. rész

Brainstorming 2/2. rész

(kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel)

A vezetőség tagjai, az orvosok és a domok összenéztek.

1. Voltaképpen nincs akadálya, hogy ezt bevezessük. A kúpok mennyiségét úgyis meg kell növelni, mert gyorsabban fogynak, és akkor erre is tekintettel leszünk. Egy probléma azonban felmerül. Ha a botozás közben kibújik a kúp, mert a perisztaltikus mozgás világra hozza, akkor vállalja-e valaki, hogy figyeli, és a megfelelő pillanatban újra a helyére nyomja? Mert ha ezt is meg tudjuk oldani, akkor nincs ellenvetésünk.

A szolgáltatás vezetője végignézett az asztal körül ülőkön:

1. Van még valakinek javaslata?

Ismét egy sub jelentkezett:

1. A repetával kapcsolatban szeretném felvetni, hogy eddig a dom javasolt repetát, ha a faromon lévő nyomok arról árulkodtak, hogy még nem vagyok annyira megpálcázva, amennyire megérdemlem, vagy a verés közben viselkedésem kívánni valót hagy maga után. Mivel nekem is érdekem, hogy alaposan megkapjam a magamét, be lehetne vezetni, hogy a deresre húzott sub kérjen repetát, ha úgy érzi, még néhány ütést megérdemel? Elvégre az én seggemről van szó, és ha csak egyoldalúan javasol a dom egy alapos huszonöt után még öt vagy tíz ütést, akkor úgy érzem, nincs beleszólásom, el kell fogadnom. De ha engem is megkérdez, ez esetben lehet, hogy magam fogom javasolni.

A vezetőség és a domok ezt a javaslatot azonnal elfogadták, semmi kivetni valót nem láttak benne. Többen is hangsúlyozták, hogy jogos a felvetés, mivel a verés nem a domról szól, hanem kettejükről, és így azonos szavazati joguk kell, hogy legyen.

Megint egy doktor következett:

1. Szabályozni kellene a kezelések mennyiségét egy alkalommal. Tehát ha valaki csak egy kúpra hajol le, akkor ne változtassa meg a doktor, hogy utasítja a hajoló delikvenst, hogy maradjon pózban, míg még egyet felnyom neki. Ugyanez vonatkozik az injekciózásra, és most a farizomba és a végbélnyílásba szúrt injekciókról is beszélek. Eléggé megterhelő valakinek, ha ezekből többet kap, de előzetes egyeztetés esetén nem látom akadályát, hogy akár ötre emeljük az egy alkalommal beadható injekciók számát. Ez lehet, hogy megugráltatja majd a delikvenst, különösen a lyukba szúrt injekciók után láttam olyat, hogy ugrándozott, mert csípte a kapott szer. Kevesen bírják ki úgy, hogy miután kihúzom a tűt a fenéklyukból, fegyelmezetten összeszorítják két kézzel a farpofákat, és csak meg-megrázzák, hogy így jelezzék, hogy azért őket is csípi rendesen. Tehát a javaslatom, ha valakit megugrándoztat egy csípős farszuri, és utána berzenkedik, hogy ismét felvegye a pózt, amelyben jól szúrható a fenéklyuka, akkor kényszerintézkedésként szólhassunk a segédápolóknak, hogy fogják le, és addig tartsák meg, amíg megkapja a következő injekcióját, és ha többet is kell kapnia, akkor mindegyiktől ugrándozhat, de utána engedje, hogy lefogják, és meg lehessen szúrni a lyukát. Ilyenkor szoktam javasolni, hogy egy jó huszonöt botütéstől múlik el leggyorsabban a csípés, mert mire felkel a deresről, már alig fogja érezni, hogy a botozás előtt több injekciót is kapott a fenéklyukába. A legtöbben nem is tiltakoznak ez ellen, mert a farszuri meghozza a kedvüket egy kis bothoz.

Bólogattam, mert saját tapasztalatomból is emlékeztem arra, hogy miután ötször hajoltam le és fogtam meg a bokáimat, hogy kényelmesen szúrható legyen a lyukam, utána már kevés volt, hogy a csípő érzéstől ugrottam néhányat, meglehetősen kívánni kezdtem a botot. Ha ilyenkor megcsaptak, a hála érzése ömlött el testemben, és büszkén keltem fel a deresről, és mondtam köszönetet a domnak, aki nem utasította el a váratlan munkát, és huszonötször is gondosan alám vágott a bottal. Bár öltözködés közben felváltva ráztam a lábamimat, mégsem bántam meg a váratlan botozást, noha reggel még csak az injekciókra készültem. Tehát bólogattam, hiszen számos alkalommal megugrándoztatott a csípős rectális injekció.

A szolgálat vezetője ismét megkérdezte, hogy van-e még kérés, majd a nemleges válasz hallatán az asztalra tett egy üveggömböt, amely fehér, teniszlabda nagyságú gömbökkel volt jó félig, majd egy másikat, amely kék színű gömböket tartalmazott. Addig nem értettem ennek jelentőségét, amíg el nem szólított bennünket, hogy az egyikből a domok, a másikből a subok húzzanak.

Egymás után húztunk, és szétnyitva a gömböt sokan megkönnyebbültek a szó láttán, míg én következtem. Kihúztam a gömböt, de az enyémben az szerepelt, hogy huszonöt botütés. Közben a domok közül is gazdára talált az egy gömb, amely kisorsolta az adott domot a botozás kimérésre.

Csak most tűnt fel, hogy milyen masszív az asztal, amikor feltessékeltek rá, miután mindenki eltávolította róla a kávéscsészéjét, jegyzeteit és tollát. Mind hátratolták széküket a falhoz sorban, hogy helyet biztosítsanak a botozáshoz, mely lezárta a mai brainstormingot.

A dom a szekrényhez lépett, és azt kitárva kiválasztott egy megfelelő botot, miközben én savanyú képpel felmásztam az asztalra, térdelve megoldottam nadrágomat, hiszen a szabályzat szerint a meztelen fenékre mérték az ütéseket, majd végighasalva felhajtottam ingemet a hátamra, hogy jól látszódjék a fenekem. Ily módon a lapockáimtól a térdhajlatomig lemeztelenítettem magam. Megigazítottam farkamat, hogy a köldököm felé nézzen, és amennyire a farmer engedte, kis terpeszbe tártam lábaimat. Bár most nem volt lehetőség arra, hogy leszíjazzanak, eddigi tapasztalataim alapján bízhattam abban, hogy az alkalmi deresül szolgáló asztalon is meg lehet botozni engem.

A dom visszatért a bottal, és az arcom elé mutatta. Ahogy könyököltem az asztal lapján, és kezeimmel kapaszkodtam az asztal végébe, megtekintettem a botot, és megfelelőnek találtam arra, hogy magamfajta férfit alaposan móresre tanítsanak.

Mindenki nagy érdeklődéssel figyelt, bár zavart a közönség, mégis igyekeztem úgy viselkedni, mintha csak ketten lennék, a dom és én. Amikor mindenki elcsendesedett kissé kitoltam a fenekemet, jelezve, hogy készen állok.

A dom körbejárta az asztalt, kereste a megfelelő helyet, ahonnét kimérheti az ütéseket. Időnként megállt, a botot ráfektette keresztben a fenekemre, amit én erre hol behúztam, hol kitoltam kissé. Igaz, alig egy hete kóstolt botot a seggem, mégis úgy véltem, hogy nem fog megártani egy kis bot, még ha váratlanul részesülök benne, akkor is.

Végre a dom felvette a pozíciót, ismét megérintette a fenekemet a bottal, majd könnyedén bemutatott neki. Az ütés nem volt nagy, kaptam én már ettől nagyobbakat is, így csak egy jóleső sóhajjal nyugtáztam, és ismét kitoltam a seggem. Ügyesen megcsapta újra, ezúttal valamivel lejjebb. Igyekeztem ráhangolódni a botra, ahogy máskor is szoktam, és miután halkan nyögtem egyet, ismét kitoltam a seggem. Nem is kellett soká várnom a következő ütésre, ez már jobban megnyögdeltetett. Bár még korántsem éreztem úgy, hogy kívánom a botot, mégis kitoltam újra a seggem, hogy ismét megkóstoljam vele a botot.

Voltaképpen nem esett rosszul a botozás. Mégis kellett egy kis idő, amíg ráhangolódtam a botra úgy, hogy kitoltam a fenekem, aztán amikor megéreztem a botütést, nyögve jeleztem a találatot, miközben megvonaglott a csípőm, majd a vonaglás végeztén újra kitoltam, és a bot ezúttal keményen csattant rajta. Igazi, férfias botütés volt, lihegve nyögdeltem tőle, és megjegyeztem, hogy eddig ekkorát nem kaptam. A dom azt felelte, hogy néhány közepes méretű ütés után ezután is egy nagyobbal fog meglepni, mire valami olyat feleltem, miután kinyögdeltem a következő ütést, hogy megérdemlem.

Egyre tovább vonaglottam és hiába igyekeztem fegyelmezetten nyögni, a nyögdécseléseim is elhúzódtak. A dom türelmetlenül szólított fel arra, hogy toljam ki a seggem, és amikor megtettem, olyan gyorsan csapott le rá, méghozzá a keményebb fajta ütésével, hogy recsegve fingottam.

Szégyenkezve kértem elnézést, miközben a brainstorming résztvevői közül többen nevettek, vagy grimaszokat vágtak, legyeztek az orruk előtt, a dom pedig valami olyat felelt, hogy ezt a botot már régebben elnevezte fingatónak, mert nem én vagyok az első férfi, akinek a lyukából hang tört elő, miközben ezzel a bottal kínálták seggbe.

Lihegve méltatlankodtam, hogy engem nem szokott bot megfingatni, pedig tucatnyi éve hasaltam meg először a derest, majd elnézést kértem a jelenlévőktől a viselkedésem miatt. Valóban szégyelltem magam, hogy egy kis bot ilyet váltott ki belőlem.

Miközben újra kitoltam, nagy levegőt vettem, és amikor megéreztem a botütést, újra csak egyet nyögtem, ahogy egy igazi férfi, aki nem ijed meg egy kis botozástól.

Az egész nem tartott tovább néhány percnél. A dom szólt, hogy az utolsót fogom kapni, és ennek tiszteletére igyekezzek jobban kitolni a fenekem. Nem sikerült azonnal, de aztán csak megtettem, hogy bevághassa az utolsót. Nem sokat teketóriázott, amint abbahagytam a vonaglást, és a seggem optimálisan kidomborodott, nyomban alámvágott a bottal, és közölte, hogy kész.

Miközben feltápászkodtam, és lekecmeregve az asztalról rendeztem a ruháimat, megkérdezte, hogy ízlett a bot. Zavartan feleltem, hogy bár most nem kívántam, de meglehetősen jólesett. Többen dicsérték a seggemet, hogy milyen jól mutatnak rajta a lángoló hurkák, és én büszkén kihúztam magam.

Még dél sem volt, amikor a tanácskozást feloszlatták, és mindenki visszatérhetett napi tevékenységéhez.

Vége