A tisztelet borítékolt díja

Rám lépett. Nem, nem is...rámtaposott...ez sem a megfelelő kifejezés. Ilyet én a kartondobozokkal szoktam csinálni, hogy több férjen a kukazsákba. Eltaposott! Igen, ez az!

Ilyen fura gondolatok kavarogtak a fejemben hazafelé menet. Gyalogoltam, pedig ott jár a villamos. Logikátlan.

Tele vagyok energiával. Ismerős érzés, de nem tudom behatárolni... Megvan! Az első randi után éreztem magam így, mikor már tudtam, hogy sínen vagyok, a barátnőm lesz majd a csaj, és szexelni fogunk. Csak ez az érzes sokkal erősebb.

Be kell ugranom egy nyomtatványboltba, mert csak ez az egy borítékom volt. Fura. Borítékot soha nem használok a piacon, ha készpénzzel fizetek. Itt nem fizettem. Itt ajándékot adtam. Olyan szép borítekot vettem, amiben üdvözlőlapot adunk át a szeretteinknek az ajándék mellé. Érzelem? Ajándék? Igen, holnap is jövök, és taszít a gondolat, hogy száraz bankókat nyomjak a kezébe, mint a piaci kofának. Meg akarom tisztelni azért, mert nem kellett a forró kását kerülgetni, simán megkértem, ő pedig gond nélkül megadta nekem, kacagva.

Forrongó érzések kavarognak a mellkasomban. Az első randi feelingjének tovatűnt emléke, a mellkasomon lévő 30-40 tűsarok nyom, de valami mégis hiányzik. Igen, nem viszket és nem éget. Nem sértette fel a bőrömet, pedig azt jól ismerem, hogy milyen a karcolás, a vágás, a felszakadt bőr érzete nyáron a nagy melegben. De olyan nincs. Rettegtem attól, hogy bajom lesz, mégis félelemmel teli boldogsággal feküdtem a cipőtalpak alá. Ráadásul nem az a "nem fáj nagyon?" dolog volt, mint az egyik exemmel, hanem egy új, "na megallj csak, most lapos leszel!" hangulatú esemény történt.

Nyalogatom a talpát. Koszos, alaposan tisztára nyalom. Úgy érzem, hogy ez a dolgom. Az exemnek csak a lábujját pusziltam meg és szopogattam picit anno, annál tovább nagyon nem akaródzott merészkedni. Itt viszont többet lehet, elvégre az összes lábujja a számban volt egy perce, a nyelvemet alig bírtam beerőltetni a résekbe, hogy a nagylábujját alaposan körbenyalogassam. Már van elég, szép bordós-piros boríték otthon. Jövök vissza nemsokára.

Érdekes, nem ízlik annyira a kedvenc ételem, amit most épp a padlóról eszek és nyalok fel. Habzsolom, nyelem, el a akarok jutni a lábujjakig, amelyek az előttem elterülő ételkupacban táncolnak. Bizsereg a bőröm a talpa alatt, a másik lába a hátamon pihen. Az exem is tette már a kulccsontomra a talpát szex közben, amit meg is pusziltam, de ez most más. Az egyik talpa alatt vagyok, a másik felé sebes nyelvcsapásokkal közelítek a rizshalomban. A boríték ott lapul a konyhaasztalon, rajta a domina nevével.

Serceg a kosz. Az éttermi salátaban is volt ilyen, és az exem is csinált már olyan ételt, aminek az összetevőit nem mosta meg rendesen. Ennek a cipőnek viszont kopott a talpa, az utcán hordja, amit most éppen a nyelvemen húzogat végig. Fura. Én is szoktam a cipőim talpát kefével tisztítani, annak van egy fura, kesernyésnek tűnő, kellemetlen szaga, de ennek nincs. Azért, mert korábban steril tisztára törölgette, és nem az utcán járkálta a kedvemért koszosra, hanem bent a lakásban, és az erkélyen. Fogy a boríték, megint vennem kell majd.

Szúrja a mellkasom. Ismerem az érzést. Régen titokban elővettem az exem tűsarkúját amikor nem volt otthon, mert bent éjszakázott a munkahelyén. Beraktam magam mellé az ágyba, kíváncsi voltam. Elaludtam, álmomban hasra fordultam, és a sarok a mellkasomba fúródott picit. De ezt most a hátamon fekve érzem, a lábai súlya alatt lebegek boldogan. Várom, hogy felálljon, és jó melyen a bőrömbe nyomódjon a sarok. Reménykedek, hogy megint jól eltapos. Hogy lapos leszek, mint az éjjeliszekrenyen pihenő boríték.

Feszülnek az izmaim, remeg a hasfalam. Imádom ezt az érzést. Az exem játékból tette már a talpát a mellkasomra győzelmi testartással, vicces hangulatában. De akkor az nekem nem volt jó, nem volt elég. Ez viszont isteni, pedig már percek óta tapos rajtam mezitláb, gonosz mosollyal áll a mellkasomon, oda-vissza járkál rajtam, lábujjhegyre áll a hasamon, sarokkal mélyen az ányékomba préseli a farkamat. Itt nem könyörögni kell, hogy lépjen rám, hanem könyörületből lép le rólam, amikor már nehezen veszek levegőt. Most van elég borítek otthon, ez az egy itthagyott nem fog hiányozni.

Feszül a farkam, de nem úgy, mint amikor az exemben ki-be járatva a hüvely hasfal felőli részét dörzsöltem a gumin keresztül. Ez sem természetes érzés, pedig ez is gumi. Csak ez a cipője talpa, és éppen a taposópad lapjába tiporja bele a makkomat. Szépen kilapul, lassan olyan színe lesz, mint a lilás-bordó borítéknak az asztalon, ahová azt letettem.

Barátnő feeling? Nem. Itt senki nem hisztizik, nincs bocsánatkérés, nincs veszekedés, nincs szex megvonás. Igaz szex sincs. Itt az van már csak, amit közösen élvezünk.

Egy ideális barátnő fantázia feeling ez.

Ezt borítékolom.