Nem kötél szorít, csak a figyelem,
mely rajtam nyugszik hangtalan.
A tiltott érzés édes igen,
s a vágy bennem már otthon van.
Szavad nem hangos, mégis vezet,
bennem felel rá a csend.
Határ és bizalom összeér,
s a lépés önként engedett.
Tekinteted fog, mégis old,
szabadságom benne él.
A kontroll bennem lángot gyújt,
s a láng feléd beszél.
Engedésem lassan hajlik,
szívverésem követi.
Szabály és törés egyensúly,
hol vágy a vágyat szereti.
A hatalom itt gondoskodás,
nem súly, hanem emelés.
Az igen bennem tisztán áll,
csendes, mély beleegyezés.
Két akarat feszül és táncol,
félelem már nem kísér.
Az ellenállhatatlan vonzás
szabad döntésből él.
Hozzászólások (0)