Marjorine háziszolgát keres—Felvételi vizsga (2. rész)

Egy hét is elmúlt mikorra választ kaptam. Legyek délután2-kor egy, a főleg az  elit által látogatott, sportcentrum kávézójában, hozzak magammal megfelelő  felszerelést egy erőnlét felmérő vizsgálathoz. Izgatottan pakoltam össze sporttáskámba az edzőcuccaimat. Már 1-re felértem a város hegyes oldalán, az erdővel körülvett szabadidő központhoz. Nem akartam sokkal előbb bemenni, a parkolóban kezdtem el nézegetni az autókat, találgatva vajon melyikkel érkezhetett Marjorine, a leendő gazdám. Biztos voltam benne, hogy egyébként is itt van dolga, egy szolga miatt nem tesz külön utat. Volt ott minden Maseratitól a Bentleyig  ,a legkülönfélébb luxus autó.  Úgy tippeltem, hogy az a kicsit sportos, de azért nagyon elegáns Mercedes  illik ahhoz az elegáns, gazdag  üzletasszonyhoz, akinek Marjorinet képzeltem.

 Két óra előtt öt perccel beléptem a helyiségbe. Vagy húsz asztal lehetett a tágas térben. Majdnem minden asztalnál ültek, lezseren öltözött, főleg fiatal manager réteg , vegyesen nők és férfiak alkották a jókedvűen csevegő vendégsereget.  Könnyű volt választani, az egyik sarokban csak két nő ült az asztalnál. Nem beszélgettek, csak szótlanul itták a kávéjukat. Szembetűnő volt, hogy hierarchikus viszonyban vannak egymással. Az idősebb  hölgy szigorú, jól sminkelt arcú, egyenes tartású, félhosszú szőke hajú, szemüveges asszony sportosan elegáns, matt fekete, kigombolt nyakú vékony bőr ingben és hasonló színű, térdig érő bőr szoknyában és a ruhánál kicsit fényesebb,  legalább 10 cm sarkú stiletto bőr csizmában. Rövid  szőrmebundáját  panyókán a vállára vetve viselte. Vele szemben egy harmincas évei elején járó, hosszú, gesztenyvörös hajú, élénk  tekintetű, fekete keresztbe gombolt feszes bőrdzsekit és szűk farmerre húzott , térdig érő, tűsarkú, hegyes orrú csizmát hordó, a sötét napszeművegét a hajára  feltolva  viselő nő űlt.

  Megindultam feléjük, de az idősebb nő rám vetett tekintete megállásra késztetett. Igazi parancsoló  tekintet volt, “olyan ne merj közelebb jönni, mit képzelsz!” tekintet volt. Egy fejbiccentéssel a szomszéd üres asztalhoz küldött. Mielőtt leültem volna a vörös nő megállított , “állj egyenesen” mondta.  Az úrnője, mert most már világos volt, hogy mi a viszony közöttük, összevonva szemöldökét, szótlanul alaposan végig mért, majd intett, hogy forduljak meg. Így álltam háttal nekik, míg a vörös nő felsegítette rá a bundáját, és szó nélkül távozott. Ezután már leülhettem a szőke nő helyére. “Az én nevem Kitty” -mondta  a vörös nő. Sofőr, és szobalány vagyok Madam Marjorine  és a felesége  Nico mellett. Engem  tegezhetsz, ha ketten vagyunk, egyébként engem is magáznod kell, úgy hogy itt is miss Kittynek hívj. Beviszlek az edzőterembe, és egy kimerítő állapotfelmérésen veszel majd részt. Megvárom  az erdményeket, és annak függvényében megmondom majd, hogy mi lesz. Kövess! (folyt. köv.)