Párbaj

Spartacus feszülten figyelemmel tanulmányozta ellenfelét. A sápadt arcú, negyven körüli, kisportolt férfi könyvelős komolysággal nézett vissza rá. Mintegy másfél méterre állt tőle, széles terpeszben, egy libikókára vagy mérleghintára hajazó szerkezet felett. Akárha egy játszótéren találkoztak volna, kedélyesen kvaterkázva a játékszer melett. Ezt az illúziót persze azonnal lerombolta a többi részlet, ami még a kevésbé aprólékos megfigyelő számára is nyilvánvalóvá tette, hogy valami egészen másról van szó. A szemben álló férfi teljesen meztelen volt, bokáit épp a talajhoz igyekezett bilincselni Úrnője. Az első karikával megvolt, a hintán terpeszben átvetett másik lábát rögzítette éppen.

Spartacus türelemmel várta, hogy végezzen. Anna Úrnő. Régóta folyt a rivalizálás Spartacus úrnője, Klaudia és Anna között, széles vidéken a legnagyobbnak számított az ellentét, ami közöttük volt. Spartacus nem tudta, mi volt a legutóbbi dolog, amin összekaptak, annyit tudott csak, hogy a döntésük szerint a nézeteltérést csakis egy párbaj keretében lehetett elrendezni. A párbaj, Úrnői körökben persze nem azt jelentette, hogy személyesen estek egymásnak. Ilyen esetben az Úrnő valamelyik szexrabszolgáját küldte maga helyett helytállni, jelen esetben Klaudia őt, Spartacust szemelte ki. A feladat egyszerű volt: a mérleghinta mindkét ülőkéjének helyére egy-egy hatalmas dildó szereltek. A szolgák egymással szemben beleültek sajátjukba, és a dildóval a mérleghintát saját oldalukon lenyomva megemelték a hinta túlfelét, ezzel próbálva a szemben lévő ellenfélbe benyomni a másik oldali dildót. Amelyik versenyzőben először eltűnik a dildó teljesen, az veszít. Illetve annak Úrnője veszít, ami az Úrnőnek arcvesztést, a szolgának emiatt meg ki tudja milyen egyéb büntetést jelent még.

A dildó... hát a hintára felszerelt monstrumokat nem sokan hívták volna annak. A felső végük kígyóuborka vastagságú volt, amely síkosítótól csillogón feszítette Spartacus ánuszát, enyhén előre döntött testhelyzetre kényszerítve őt. Néhány centiméterrel lejjebb viszont egy teniszlabdányi göbbé terebélyesedett, aztán egy rövid elkeskenyedés után újabb, immár jól megtermett, kisebb dinnyényi vagy grapefruitnyi kitüremkedés dülledezett rajta fenyegetően. Ez az alsó göb aztán egy sűrűn átlyuggatott, rövid fémhenger segítségével volt a hintához szerelve. A fémhengerben egy mécses volt elhelyezve, sárgásan lobogó fénnyel világítva meg a henger alsó részén körbefutó címert, Anna házának jelét.

A szemben álló férfi felsőteste félhomályban volt, de Spartacus tudta, hogy derekára egy hám volt erősítve, ami a hintához láncolva tette lehetetlenné,hogy le tudjon szállni a dildóról. Persze hogy tudta. Oldalra nézve saját magát ugyanilyen meghökkentő, enyhén pucsító helyzetben volt szerencséje látni a terem oldalfalán lévő tükörben, a hinta másik oldalán kifeszítve. Úrnője, Klaudia, akiért a párbajt vállalta, előlépett a félhomályból, és egy zseblámpával utolsó ellenőrzésként átfutotta a szemben álló férfit rögítő bilincseket és láncokat, és valamit még állított a címerét viselő fémhengeren is. Spartacus érezte, hogy rajta is végigfut egy apró, de feszes ujjú kézpár. Anna, ellenfele úrnője az ő rögzítését ellenőrizte, szintén különös figyelmet szentelve a dildót rögzítő mécseses fémhengerre, és saját címerére. Mindent rendben találva a két úrnő hátralépett.

Spartacus légzése felgyorsult, ahogy Klaudia jóváhagyólag intett a párbajmesternek. Néhányszor gyorsan megfeszítette és elernyesztette záróizmát a dildón, és feszülten számolt vissza magában, pontosan a párbajmester visszaszámlálásának ütemében. Aztán lendült a kendő. Spartacus pillanatnyit elernyedve hirtelen leengedte magát a dildón, és lórugásként az ánuszába préselődő teniszlabdából érezte, hogy ellenfele is így tett. Előre nézett. A szemben álló férfi, homlokán kidagadó erekkel, teljes erővel összeszorított farpofákkal póbálta az egész súlyát a dildójára helyezni, lefele nyomva saját oldalán a hintát. Ehhez persze az kellett volna , hogy Spartacus lyuka engedjen a labdányi dudornak. Jó néhány másodpercig így álltak egymással szemben, majd az ellenfél gonoszan összeszorított foggal sziszegve rámarkolt a korlátra, és teljes testét megfeszítve, a korlát jelentette plusz erőt is kihasználva igyekezett Spartacusba préselni a fekete szerszámot.

Spartacus látta a férfin, hogy izmos, de nem számított ekkora erőre. Feszitette a záróizmokat ő is, de érezte, nem sokáig fogja tudni tartani. Ahogy ellenfele újból és újból nekidurálta magát, érezte, hogy a dudor milliméterről milliméterre tágítva az ánuszát, lassan csúszik fel a végbelébe. Csaknem egy perc telt el így, láthatatlanul bírkózva, amikor végül kénytelen volt engedni az ostromnak. Tudta, hogy előbb utóbb úgyis elbukik ezen a szakaszon, így megpróbálta kontrolláltan magába engedni a kiszélesedést. Ahogy ellenfele megérezte, hogy Spartacus szorítása enyhül, vérszemet kapott. Minden erejét összeszedve rászorított a dildóra és teljes erejéből ránehézkedett.

Spartacus szeme csaknem fennakadt, ahogy az ökölnyi gömb gyakorlatilag berobbant a végbelébe. Számított rá, de hirtelen behatolás olyan kéjes érzéssel öntötte el, hogy alig tudta megtartani magát a lábain, pedig tudta, ha van még esélye, akkor ez az a pillanat, amikor észnél kell lennie.

Felnézett ellenfelére. A férfi diadalmasan mosolyogva nézett ki Úrnőjére, és lassan már magáénak érezve a győzelmet, pihenésképpen kiegyenesedett, feljebb csúszva a dildón. Spartacus tudta, hogy ezt a pillanatot kell kihasználnia. A labda méretű gömb már mélyen a végbelében, a grapefruit pedig kint, záróizmával rá tudott úgy szorítani a dildóra, hogy felegyenesedva vagy lekuporodva magával tudta emelni a hintát is, a hinta másik oldalát is tetszés szerint fel-le mozgatva. Lassan felegyenesedett, és ahogy ellenfeléből kissé kintebb csusszant a dildó, hirtelen teljes erővel visszaejtette magát. A szemben álló férfi szó szerint megemelkedett, ahogy az ökölnyi gömb az ánuszába csapódott. Nem hatolt be teljesen, de egy jó része eltűnt a lyukban, mire a meglepetésszerű ostromra reagálni tudott. Befeszített volna ő is, de Spartacus tudta, hogy neki nem szabad a korábbi birkózósdival próbálkoznia. Felegyenesedett hirtelen, majd ismét ismét lezuhanva egy újabb pörölycsapást zúdított a másik segglyukára. Majd ismét, és ismét, mint valami elszabadult döngölőgép. Az ellenfél zavarodottan próbálta felvenni a ritmust. Nem mert a korábbi módon ránehezedni a dildóra, mert félő volt, ha pont rossz ütemben teszi, épp magának árt vele legtöbbet, így továbbra is kiegyenesdve várta az ánuszát ért ostromot, de szabadulni tőle nem tudott, szilárdan húzták vissza a bokáján lévő bilincsek. Spartacus érezte, fordulóban a kocka. Fárasztotta nagyon a guggolás-kiegyenesedés, de látta, hogy a légkalapácsszerű támadásnak a férfi nem sokáig fog tudni ellenállni. Minden egyes újabb próbálkozásnál egyre mélyebbre került golyó, míg végül minden erejét összeszedve rászorított a dildóra, és egy hangos popp hang kíséretében teljesen a átréselte ellenfele záróizmán a teniszlabdányi dudort.

A hatás ugyanaz volt, mint korábban Spartacusnál: a férfi szeme hirtelen kiguvadt, hangos nyögés hagyta el a száját. A lába megremegett a hirtelen behatolástól . Spartacus erre a pillanatra várt. Ahelyett, hogy megpihent volna, hirtelen kiegyenesett, hangos cuppanassal kirántva a ökölnyi gömböt a másikból. Aztan megint le, ökölnyi gömb be a seggbe, megint fel, ökölnyi gömb ki. Néhány ciklus után látta, hogy ellenfele tekintete elfátyolosodik, a korlátot markolászó kezén a bütykök kifehérednek és már csak tessék-lássék próbál valami ellenállást tanusítani.

Ahogy lejjebb tekintett, észrevette a férfi farkából vékony szálon kicsurgó előváladékot. Eláradt benne a megkönnyebbülés. Megvan, ez már megvan! A korábbi eszeveszett tempót komótosabbra vette, ellenfele ánuszában már olyan akadálytalanul járt ki-be a labdányi gömb, mint a lágy szellő. A férfi remegő lábakkal pucsított, és Anna úrnőre ránézni sem merve egyre hangosabban nyögdécselt. Spartacus, a tempót teljesen lelassítva, minden lökésnél egyre mélyebbre tolta a másikban a dildót. Már a grapefruitnyi gömb támadta a bejáratot, de minden lökés után kihúzta teljesen, minél nagyobb stimulus érje a másik prosztatáját. Most már csak a másik farkát figyelte, tudta mi fog következni. És igen! Ahogy ellenfele farka elkezdett finoman, ritmikusan lüktetni, minden lökést egy erőteljes, hosszú ránehezkedéssel fejezett be. Nem kellett sokáig várni, hogy a sperma vékony patakban kezdjen el folydogálni a férfi lábai alá. Már egész kis tócsa összegyűlt alatta, mikor Spartacus rászánta magát a végső rohamra. Megmarkolt a korlátot, és minden erejét záróizmaiba irányítva beleült a dildóba. Előre nézett. Ő már csaknem guggolt, ellenfele pedig megadta magát a sorsnak: dagadó erekkel szinte már magát akarta ráhúzni a kisebb dinnyényi gömbre.

És ekkor a záróizom - Spartacus szinte hallani vélte a roppanásszerű hangot, ahogy engedett - megadta magát. Ellenfele hatalmasat felnyögött, és a hatalmas dudor teljesen eltűnt a seggében.

Éppen győztesen kiáltott volna fel, szemével Klaudiát keresve, mikor ellenfele nyögését éktelen vonyítás váltotta fel. Ahogy visszakapta a fejét, kitisztult előtte a párbaj gonoszsága. A fémrostélyból kreált hengerben nem csak látványelemként volt ott a mécses, és az Úrnők címere sem csak díszként szolgált. A hengerben égő láng a dildót csak kicsit tudta felmelegíteni, de a dildót a hintán tartó fémhengert, és a körülötte körkörösen elhelyezett címert tűzforróra hevítette. Ahogy a dildó teljesen eltűnt a lyukban, az ánusz közvetlenűl találkozott a forró fémmel. A férfi felüvöltve próbált felpattanni, lábai kétségbeesetten csúszkáltak saját spermájában, de a grapefrutinyi gömb szilárdan ült a végbelében, nem volt esélye szabadulni. Minden alkalommal, mikor megcsúszott, egyre mélyebbre került, újból és újból rázuhanva a forró fémre. Aztán a fejében egyszer csak elpattant valami. A belsőjét átjáró hatalmas dildó okozta kéjes érzés és az elviselhetetlennek tűnő fájdalom közötti fal átolvadt, és egy vakítóan hatalmas orgazmus robbant fel az agyában. A vonyítás átadta a helyét egy hosszú, elnyúlt hörgésnek, és lassan, a kapálózást abbahagyva teljesen magába engedte a forró fémhengert, egész testsúlyával a címerre nehezedve. Ágyékában az izmok kontrollálhatatlan rángásba kezdtek, farka igazi spermagejzírré válva, megvadult meztelencsigaként csapkolódott minden irányba, miközben Klaudia körkörös névjegyének teljes lenyomata belesült az ánuszrózsájába.

Néhány másodpercig döbbent csend uralkodott a teremben, aztán felcsattant Klaudia diadalmas kacaja. Spartacus szánakozva nézte, ahogy Anna odalép a férfihez, és egy pohár vízzel kioltva a mécsest dühüsen elkezdte lecsatolni a férfiről a bilincseket. Persze értette az indulatot, Anna talán Klaudiát utálta leginkább a világon, és most mégis az idők végeztég nézheti a jelképét saján szolgája seggén.

Felnézett a mellé lépő Klaudiára. Úrnője boldog tekintettel nézett végig rajta, majd egy kis gonoszság csillantva a tekintetében, meglökte a térdhajlatát, berogyasztva azt, és teljes súlyával a vállára nehezedett. Spartacus, nem számítva a hirtelen terhelésre, felnyögve elkezdett lefele csúszni a még mindig a seggében lévő dildón. Kétségbeesve konstatálta, hogy ánusza minden különösebb ellenállás nélkül fogadja magába a nagyobbik gömböt is. Megbűvölten csúszott tovább lefele, centiről centire került az ő segge is egyre közelebb a tüzes fémhez... tudta, hogy ellent kellene állnia, de csak a másik tekintetében látott földöntúli élvezetre tudott gondolni, záróizma egyszerűen semmi ellenállást nem tudott kifejteni. Aztán Klaudia egyszer csak elengedte a vállát, és feljebb segítette. Mosolyogva Spartacusra nézett, majd a farkára, onnan a földre. Spartacus követte a tekintetét. Elpirulva nézte a saját farkából csepegő váladékot. Klaudia sokat sejtetően ránézett Anna tűzforró címerére, körmével felkanalazott egy kevéset a váladékból, és pajkosan mosolyogva Spartacus ajkára kente.

A füléhez hajolt, és belesúgta: -"Láttam ám... De majd az enyémmel. Bajnok :) "