Szirén

Szirén


Szirén súg-búg füledbe csendesen,
Szavait nem érted,
Hangja csábít, de távolodik.
Máris hiányzik.

Kézen fog a vágy gyengéden.
Elindusz vele,
Reméled a hangot utoléred,
Szavait megérted.

A vágy már erősödve markol,
Szívedben dobog,
Színes, illatos ködfátyolként
Lelked falán áthatol.

Mutat önmagadnak ott ezer elfeledett érzést,
Felidéz játékot, önfeledt nevetést.
A szirén mindig is benned lakott
Láttad is álmaidban már tudod...


A vágy már fojtogatva éget, mardos,
De nem érdekel a fájdalom, édes már az,
Hisz csodálatos pillangószárnyon a légben
Eggyé válsz a szenvedéllyel!