Nem lánc csörög, hanem a szándék feszül,
két tekintet közt a tér meghajlik, szűkül.
A rend nem kényszer, hanem választott törvény,
hol az engedés a legerősebb örvény.
Szavak helyett jelek írják az estét,
finom fegyelem szabja meg a létezéstét.
A csend tanít, a várakozás vezet,
míg a bizalom szigorú formát ölt fel.
Aki irányít, terhet is hord magán,
mert felelősség minden mozdulatán.
Aki követ, nem veszít önmagából,
csak új arcát látja meg a határokból.
S amikor véget ér a feszes játék,
nem marad más, csak nyugalom és világosság.
Két ember áll ott, szabadon, tisztán,
egymás tükrében: fegyelmen túl, önmagán.
Hozzászólások (0)