Hol fáj?

Kattan a bilincs. Térdelek, nyakamon keményebb kutyáknál használatos, láncból készült nyakörv. Kezében ott a láncos póráz bőrből készült vége. Első szeánsz, nem is nézhetek fel rá. Utasításba adta, hogy ne nézzek az arcára. Nem tudom, hogy most mi lesz.

Hirtelen úgy érzem magam, mint amikor vontatok valakit kocsival, csak most fordított a felállás. Ránt rajtam egyet, a felső testem megindul előre. Reflexből magam elé teszem a két kezem, a bilincs nem enged, automatikusan előre mozdulok térdelő pózban.

Húz, mint a tehervonat. Döng a térdem a kemény padlón, minden lépésével ránt rajtam egyet a póráz. Alig tudok vele lépést tartani. Csattog a papucs a talpa alatt, kihúz az előszobába. Hideg, kemény járólap, sokkal keménybbnek érzem, mint a nappali laminált padlóját. A konyha padlózata még keményebb anyagból készült szerintem, de igazából csak azért van, mert a harmincadik lépés körül tartunk.

Sziszegek, döngnek a térdeim, égetve fáj és feszít a bőröm. Megállunk, mert majdnem hasra estem. Elmondja, hogy szerinte a fájdalom nyak fölött van, de szerintem inkább a járólap felületén.

Körbehúz a konyhában, majd visszamegy a nappaliba. Megyek én is, bár inkább hasonlítok egy kerekét vesztett játék dömperre.

Leveszi a bilincset, majd térddel négykézlábra "segít". "Fáj a térded?" Bólogatok, bokáira meredő szemekkel. "Segítek enyhíteni!" A csinos, lapos sarkú papucsát ráteszi a kezemre. Átfut az agyamon, hogy most eltapossa az ujjaimat, mint öt, tövig szívott csikket.

Teljes súllyal rááll a kezemre, majd komótosan rálép a másik kezemre is, és középre helyezi a testsúlyát. Meglepő érzés, hiszen ebből képtelenség kiszabadulni. Várok, tűrök, de még nem adok ki hangokat.

Hirtelen egy rántás, és erős feszítő érzés fonja körbe a nyakamat. Megemelem a fejem, tekintetemet továbbra is a lábfején és a bokáján tartva. A füleimet a térdeivel összeszorítja, de még hallom, ahogy felkacag.

Megszűnik a fülemen a nyomás, de továbbra is húzza a nyakörvet felfelé. Hirtelen azt veszem észre, hogy egyre jobban fáj a kezem, hiszen rajta áll, és felfelé húzza a felső testem a nyakamnál fogva.

Sziszegek, nyögök, majd elhangzik egy meglepő kérdés: "Fáj még a térded?"... "Nem." mondom azonnal. Igazat mondtam, hiszen a kezeim jobban fájnak, mint a térdeim. Észre sem vettem, hogy eltűnt a padló által okozott fájdalom.

A sarkamra ültet, előttem ül a kanapén. Az egyik papucsát a mellkasomra nyomja, a másikat az arcomra teszi, majd egy erős nyomással oldalra fordítja a fejem. Húzza a pórázt, a két papucsával taposó mozdulatokat tesz, hátrafeszül a fejem, a póráz égeti a tarkómat.

Ennek nyoma marad, meglátják az emberek az utcán, gondoltam magamban.

"Hozd ide a táskámat!"..."Ki mondta, hogy felállhatsz?"..."Felrakjam a bilincset?". Négykézláb kimegyek az előszobába, hatalmas női táska, jó nehéz. Térdelve megyek be a szobába, kezemben a nagy táskával. Megint érzem, hogy fáj a térdem.

Előveszi a táskából az ott lapuló, hegyes tűsarkú cipőt. Nem érhetek a lábához, de tudok segíteni. A kezembe adja, hogy illesszem a sarkakat a mellizmomra. Megfeszül a póráz, élesen belenyilall a fajdalom a bal mellembe, ahogy belenyomja a sarkát a cipőbe. Azonnal megtörténik ismét, de a jobb oldalon.

Feszül a póráz. "Na, fáj még a térded?" ...."Nem". Már nem is figyelek a térdemre.

Hangos koppanások közepette odarángat a fotelhez, leül. Hallom a mosolyát, de nem látom, mert nem nézhetek rá. "Ügyes voltál, elsőre nem is rossz. Kérhetsz jutalmat."

Eljött az a pillanat, amire vártam..."Kérem taposson meg tűsarkúval!". Igen, fétis pornó filmekben már láttam, a reakciókat is, és a nyomokat is.

Azonnal fecsattant a hangja: "Igen??? Azt akarod??? Hát legyen!!! Te akartad!!!".

A cipő talpával odatapos az arcomra, felpattan, odarángat a fal mellé. "Feküdj a hátadra!!!"..."Ki ne nyisd a szemed!!!"...."Ha alám nézel, kiváglak a folyosóra ruhátlanul!!!".

Nem számoltam, hogy hányszor nyomódott belém a cipője sarka. Tenyerek a padlón, feszülnek a combjaim, de a sarkaimat a földön tartottam. Végre! Megtaposnak! Boldog vagyok.

Vége. Felöltözök, siettet, viccel, hogy ha egy perc alatt nem vagyok kész, úgy megyek ki a folyosóra, ahogy vagyok. Kapkodok, nadrág fel, az a legfontosabb. Az ing rajtam, zokni es cipő most nem számít. Kacag.

Odaállít az ajtó mellé, hevesen dobog a szívem. Jobban tartok attól, hogy meglátnak, mint eddig bármitől. Ismét felkacag, majd a fülembe súgja: "Nyugodtan öltözz fel, természetesen nem foglak így kizavarni a folyosóra"... Felöltöztem rendesen.

"Térdelj le!" A combját a mellkasomnak nyomja, a kezével az állam alá nyúl, és felfelé fordítja a fejem. "Nézz rám!" Gyönyörű nő, nagyon szép arca van. "Tetszik?"..."Nagyon!"..."Helyes. Mikor jössz legközelebb?"..."Holnap jöhetek?"..."Gyere, ugyanakkor, ugyanitt. De holnap már nem kell háttal állnod az ajtónak, innentől kezdve rám nézhetsz."...

"Menj haza, kenj krémet a mellkasodra!".