Szolgálat egy domináns párnál. 9.rész

Elkészítetem a főtt tojást, a pirítóst, kávét és mindent feltálaltam. Közben én is ehettem a kutyatálból a pisis moslékot. Miután megreggeliztünk, elmosogattam, rendet raktam, tettem a kinti és a benti tüzekre. Ezek után az előszobát kellett kitakarítanom. Ez egy igen nehéz feladat volt, mivel az előző vendégek is és a Gazdáim is sárosan jöttek az előszobába és ott váltottak papucsra. Az előszoba elején volt egy vastag, zöld szőnyeg, abba törölte bele mindenki a lábát, ezért az teljesen sáros volt, még a sárlé is csepegett belőle. Az előszoba pedig mindenütt sárdarabokkal volt tele, a cipőkön is vastagon állt a sár. Az Úr a következőt mondta:

Mindent fel kell takarítanod, csakhogy nem seprűvel, felmosóronggyal, ilyen badarságokkal, hanem a nyelveddel! A szönyeget is! Megértetted?

-igen Uram! –válaszoltam

-ha a sok sarat nem tudod most megenni, a maradékot a vederbe köpheted az ételedbe és majd később eszed meg!

-köszönöm Uram! -mondtam.

A szőnyeget kiakaszthatod a terasz korlátjára, ott nyald tisztára!

-úgy lesz Uram!

-a munkához kedv is kell ugye szolga, ezért feküdj szépen a deresre egy kis motivációs verésre. Mennyit akarsz kapni ötvenet, vagy százat?

-elég lesz az ötven Uram!

-rendben- azzal felvette az egyik mogyorópálcát és máris csattogott a szolga fenekem a deresen. Az ötven ütés pont elég volt ahhoz, hogy jól beindítson, így égő hátsóval, az elvert szolgák spontán alázatosságával elkezdtem négykézláb nyalni Uram és Úrnőm sáros cipőit. Amit tudtam lenyeltem, a többit pedig a számból a pisis, ételmaradékos vederbe köphettem. Közben kijött az előszobába az Úrnő is nézegetni miként dolgozom. Aztán megszólalt:

-mit képzelsz magadról te pisis, hitvány szolga? Nem nyalhatod térdelve a cipőimet, mert nem érdemled meg, hogy a fejed fennebb legyen, mint a sáros cipőim szintje! Azonnal vágd magadat hasra és úgy tisztítsd tovább azokat!

Azonnal hasra vágtam magamat és kézbe véve az Úrnő egyik cipőjét gyorsan nyalogattam róla a sárdarabokat. Az Úrnő tovább folytatta:

-hibáztál szolga, ezért ismét el kell verjelek! Lassan tanulsz!

-köszönöm Úrnőm, hogy megnevel és megtanítja a helyes viselkedést-mondtam.

Az Úrnő bement a szobába és a kutyakorbáccsal tért vissza, majd erősen elkezdett ütni vele főleg a fenekemet, de a hátamat, combomat is.

-megtanulod te mi a rend ne félj! Mit képzeltél magadról te mihaszna semmirekellő, hogy értékesebb vagy a sáros cipőimnél?

-nem Úrnő, szó sincs róla!

-akkor meg, hogy képzelted, hogy a fejed fennebb lehet, mi?

-tévedtem drága Úrnő! Bocsásson meg ezért Úrnő!

-a büntetés egyedül, ami segít feloldani a bűnödet szolga! Nessze, nesze tanuld meg már, hol a helyed!

-köszönöm a verést Úrnő, így lehetek igazi szolga!

Miután elég rendesen megkorbácsolt az Úrnő viszament a szobába én meg hasalva nyaldostam a cipőket tovább. Ennyi sár sohasem volt még a számban, pedig már sokszor nyaltam sáros csizmát. Csakhogy itt négy cipő volt sáros ezen kívül pedig minden tele volt sárdarabokkal. Közben arra is kellett gondolnom, hogy ki ne aludjanak a tüzek, ezért időnként kimentem a dézsához és bementem a házba táplálni azokat. Miután jól megraktam a kályhákat, nekiláttam a padló felnyalásának. Úgy éreztem magamat, mint egy porszívó, aminek a fejét minden poros, sáros sarokba bedugják. A nyelvemmel fel kellett szednem azt a sok port, kis kavicsdarabokat is, amiket a bulizók hagytak itt. Több órán keresztül takarítottam, mire mindennel meglettem.

Közben rettenetesen kiszáradt a szám ezért bekopogtam a szobába és engedélyt kértem, hogy ihassak egy pohár vizet. Az Úrnő válaszolt:

Pisit ihatsz a vederből, a víz viszont nincs ingyen. 25 pofonba kerül egy pohár víz.

Nem volt más választásom, a pisi már sok lett volna ennyi sár után és a szomjamat sem oltotta volna, inkább vállaltam a pofonokat.

Az Úrnő egy széken ült, én meg eléje térdeltem hátratett kézzel és vártam a pofonokat. Erősen és csípősen ütött, illetve nagyon gyorsan, úgyhogy hamar lejárt a 25 pofon. Kissé csillagokat látva töltöttem magamnak egy pohár vizet és nagy élvezettel megittam, lemosva a számat, amennyire lehetett. Azért a víz százsszor jobban oltja a szomjat, mint a pisi!

Ezek után kimentem a külső teraszra, ahová a sáros, szőnyeget tettem és elkezdtem megmosni a nyelvemmel. Eléggé megijedtem, mert nagyon érdes volt a szőnyeg, éreztem, hogy fel fogja sebezni a nyelvemet és azt is láttam, hogy szinte hiába nyaldosom, alig tudok tisztítani rajta valamit. Ettől függetlenül nem volt mit tettem, nyaltam a szőnyeget, csak nem nyomtam nagyon neki a nyelvemet, hogy viszonylag ép maradhasson. Körülbelül egy óra után szólított az Úr, hogy mennek fürdeni, a dézsába, készítsem ki a papucsaikat és a fürdőköppenyeket. Meg is tettem, ők beleültek a meleg sós vízbe és vizet, szörpöt kértek, melyeket tálcán a dézsa széléhez raktam.

-szomjas vagy szolga? Kérdezte az Úrnő

-igen Úrnő -válaszoltam

-ha egy lovaglópálcával elvered a tenyereidet itt előttünk, akkor még ihatsz egy pohár vizet.

Nem gondolkoztam sokáig, bementem a szobába, kihoztam egy csapós lovaglópálcát.

-egy pohár víz, most negyven ütésbe fog kerülni 20-20 tenyerenként-mondta az Úrnő

Elkezdtem ütni a bal tenyeremet.

-erősebben! Szólt rám a Dominám

Én igyekeztem, de rettenetesen fájt, éreztem, hogy itt-ott már kékül a tenyerem, de végigcsináltam. Aztán a jobb tenyeremet is ütni kezdtem és arra is kimértem a 20 csapást.

-na mostmár ihatsz vizet -mondta az Úrnő. Kihoztam egy műanyagpoharat vízzel és mohón elkezdtem meginni.

-kérsz még egy pohárral? Jött a következő kérdés

-igen Úrnő

-akkor húzd le a retkes gatyádat és kezdd el verni a lovaglópálcával azt a nyamvadt kis farkadat és a töpörödött, aszott golyóidat!

Lehúztam a nadrágot és verni kezdtem a nemiszervemet. A golyóimat alulról ütöttem, mert úgy jobban bírom. Igazából csak közepeseket és enyhéket sóztam a nemiszervemre, de szerencsére ez a Domináns párt nem érdekelte, nagyokat röhögtek, ahogyan előttük elvertem a farkamat és a golyóimat. Szóval, hagyták, hogy ne verjem erősen magamat, viszont sokáig kellett ezt tennem. Már rákvörös volt a nemiszervem, sőt itt ott kék is, mire szólt az Úrnő, hogy még ihatok vizet. Miután a szomjamat oltottam, be kellett mennem a házba előkészíteni az ebédet. Brokkoli krémlevest és krumplitokányt kértek, ezért megpucoltam a krumplit, a zöldségeket és felvágtam a savanyúságot, közben meg persze égett a farkam és a tenyerem a veréstől, a fenekem pedig szakadatlan fájt, úgy el volt már dagadva. Mondjuk ezek miatt éreztem igazán jól magam, amit a melegítőmről folyamatosan áradó Gazdáim pisiszaga csak fokozott. Ameddig főztem az ebédet, a Domináns pár bejött, letusolt és leültek a fotelba televíziót nézni. Közben beszélgettek. Egyszercsak az Úrnő megkérdezte férjét, mintha ott sem lennék:

-mikor verjük el a szolgát az ostorunkkal?

-szerintem délután, vagy estefele -mondta az Úr

-mit gondolsz miután megostorozzuk, fog még tudni dolgozni nekünk?

-hát ha jól elverjük, akkor bódult lesz, az biztos, emlékszel, a múltkori szolga is csak sírt utána órákon át.

-akkor mielőtt kikötözzük a porolóhoz, meg kéne csináltatnunk vele a vacsoránkat.

-jó gondolat, de arra is ügyeljünk, hogy csak annyira verjük meg, hogy utána a tüzeket még tudja táplálni.

-ne erre figyeljünk, azelőtt vágassunk annyi fát, amennyi kell, mert nem akarom visszafogni magamat, tudod mennyire szeretek a hosszú ostorral szolgát verni.

-ájulásig vernéd?

-nem, amikor látom, hogy már elvesztené öntudatát leállok, hagyom pihenni, majd miután erőre kap tovább verem az ereje végéig.

-jó buli lesz, főleg, hogy előtte még a mogyorópálcákat is eltörjük a seggén!

-ja tényleg, szinte el is felejtettem. Ebéd után pihenünk és jöhet a pálcázás.

A torkomban dobogott a szívem, miközben hallottam kínzóim eszmecseréjét, de nem volt mit tennem, szorgosan hámoztam a hagymát. A tokányhoz sok kolbászt, szalonnát használtam fel, hogy ízletes legyen. Miután kész voltam terítettem és megkértem, hogy fáradjon a pár az asztalhoz. Én meg parancsra kimentem a teraszra, hogy a pisis, sárleves moslékból megebédeljek. Miközben ettem az undorító ételt félelemmel gondoltam arra, hogy ma még mennyi verés vár rám. Ugyanakkor vágytam is arra, hogy egy ilyen erős ostorral jól megverjenek. Mivel a teraszon felakasztva lógott az ostor, alaposan megfigyeltem és megtapogattam. Tényleg nem láttam még ilyen vastag, hajlékony, finom bőrből készült és ennyire hosszú ostort. Pont olyan volt, mint egy középkori korbács. Csak abban reménykedtem, hogy betartják az egyeszségünket és nem fognak maradandó nyomokat okozni. Bár ahogy néztem ezt a hatalmas ostort, nem tudtam elképzelni, hogy fogják megakadályozni, hogy ne vágjon a vége mélyen a húsomba. Még akkor is, ha rajtam maradhat a felsőm, az nem elég vastag ahhoz, hogy kivédjen egy ilyen ostor bőrtépő csapóját. 

Folytatása következik