Bugyik, bajok, barackmagok 4. – Képernyőn innen, feszengésen túl

A következő héten többször is hívtam. Főleg reggel és este. Napról napra változtattam az időpontokat. Nem volt benne semmi rendszer, csak a szándék: elkapni egy zavaró pillanatban, és figyelni, hogyan reagál rá.

Az első reggelen a hívásomra ébredt. Félálomban, kócosan feküdt az ágyban. Egy kissé gyűrött pólót és egy kényelmes bugyit viselt az alváshoz. A kamera enyhén remegett a kezében, ahogy próbálta megtartani.

– Jó reggelt – mondtam. – Emlékszel, mit mondtam?

– Hogy fel kell vennem a telefont – motyogta félálomban.

– És megmutatni magadat.

– Hát, akkor most látsz a lábujjamtól a fejem búbjáig.

– Igen – mondtam, és kinyomtam a telefont.

Tíz perccel később újra hívtam. A fürdőben volt, fogat mosott, a haját még nem fésülte meg. A pólója nedves volt a nyaknál. A kamera a mosdókagyló szélén állt, kissé ferdén.

– Ez most komoly? – kérdezte, habbal a szájában.

– Igen. Azt mondtam: bármikor.

– De hát… tíz perce volt az előző!

– Talán gond?

– Nem, csak…

Próbálta megfogalmazni, de nem hagytam rá időt. Kinyomtam.

Néhány nappal később végre sikerült igazán kényelmetlen helyzetbe hoznom. Csak az arcát láttam; körülötte szűk, csempével borított falak zárták körül a kis helyiséget.

– Miért csak az arcodat látom?

– Tudod te, hol vagyok?

– Rájöttem. És?

– De itt ülök éppen, letolt nadrággal!

– Igen. És?

– És mutassam meg magam így?

– Abban egyeztünk meg, hogy bármikor hívlak, megmutatod magad. Egyébként is láttalak már nadrág nélkül.

– Nem egyeztünk meg, csak te mondtad.

– Te pedig nem ellenkeztél. Na, gyerünk, mire várjak még?!

– Jól van, nesze – tartotta távolabb a kamerát.

Már azt hittem, nem fog összejönni, de végül sikerült elcsípnem zuhanyzás közben. A mosógépen álló telefon kameráján a pára csak a széleket homályosította el, a középső rész még élesen látszott. Ott állt az elzárt zuhany alatt: egy törölközőt tekert maga köré, vizes haját hátrasimította, arcán és a karjain apró vízcseppek csillogtak.

– A törölközőt most kaptad fel?

– Igen – vallotta be bátortalanul, egy kis habozás után.

– Nem ezt beszéltük meg. Dobd le, úgy akarlak látni, mint amikor megcsörrent a telefon.

Lassan kibontotta maga körül, és hagyta lecsúszni magáról. Most először láttam teljesen meztelenül. Nem takarta semmi. Rövid tétovázás után lábujjhegyre állt, a karjait a feje fölé ívelte, majd tett egy játékos piruettet.

– Na, így már megfelel? – kérdezte pimaszul.

– Aranyos. De ne hidd, hogy ezzel megúsztad. Holnap este otthon leszel?

– Igen.

– Hétkor ott leszek.

(folyt.köv.)

A „Bugyik, bajok, barackmagok” sorozatban rövidesen megjelenik:

5.) Ígéretek és következmények

6.) Korán jött ajándék

7.) Különkiadás