Hegyes és szúr

Már kezd kellemetlen lenni, de igaza volt a dominának. A fájdalom agyban dől el. Fekszem a kanapén, a szűk póló alatt a kölcsönbe kapott, szeánszról hazahozott magassarkú papucsa van. A sarkak hegyesek, a póló rugalmas szövete folyamatos, enyhe nyomással tartja a mellkasomon mindkettőt. Fura dolog? Lehet. Pont annyira, mint amikor a hosszútávfutó télen futópadon edz. Keresztbe teszem a karjaimat, tenyerem a papucsok sarok részén, enyhe nyomással emelem az érzetet. Öt perc. Nyomom még erősebben. Öt perc. Feszít, picit éget, azután elhal. Utolsó perc. Nagy erővel nyomom, érzem, fáj, de nem jön a reflex, hogy abbahagyjam.

Szokni kell. Ez a nyomás szinte semmi, viszont edzeni kell az idegrendszert. Nemsokára élesben csináljuk.

Megy a tévé. Valami csajos sorozat, talán brazil. Latinos nevek. Megszoktam már a dolgot. Először karcol, vág, éget, majd némi tompa zsibbadás után olyan érzéssé válik, mint amikor szűk a derékszíj, vagy szorít a magasabb szárú gumírozott zokni. Akkor veszed észre, amikor leveszed. Ott a nyoma, de már el is felejtetted. Az idegrendszered ignorálja a folyamatosan jelen lévő kellemetlen érzetet.

Nem fogja felsérteni a bőrömet. Ugyanis tőlem kapta. Amikor átadtam megdícsért, majd visszaadta, és elküldött a plázába a kulcsmásolóhoz, ahol cipősarok gumit cserélnek. Új cipő, de mint kiderült, félkör alakú, műanyagból készült micsoda van a tűsarok legvégén. Megmutatta az ujjjamon. Belenyomta az ujjbegyembe, felszisszentem. "Ezt nem fogom beléd nyomni, mert maradandó sérülést okoz. Vidd el és cseréltesd ki gumira!".

Szóval valami brazil. Nem látom rendesen, mert a domina lába félig eltakarja, a fekete talprész útban van. Már öt perce egy helyben van a lába. Az érzet hasonló ahhoz, amilyen akkor volt, amikor nagyobb erőt fejtettem ki otthon. Nyomtam, mert utasított.

Most tudom meg, hogy miért. A lába teljes súlya rajtam van, a sarok részen is elég súly van ahhoz, hogy égessen, de nem zavar. A másik lába a vállamon, a talp boltíve ott van a vállcsontomon. Érzem a bársonyos felületet az arcomon. A fejemet a kanapé elejének támasztva, a tarkóm alatt összetekert törölközővel fekszem a lábai alatt.

Enyhe reccsenés, majd égető érzés. Megbillenti a lábát, a sarokgumi pereme jobban a bőrömbe nyomódik. Elemelkedik a másik lába a vallamról, majd a fejem felett átlebeg, és egy helyben megnyugszik. Nagyon erőssé válik a nyomás. Kereszbe tette a lábát. Mindkét lábának a súlya, az édes teher, nyomja lefelé azt az egy sarokgumit, bele a bőrömbe.

A két lába súlyának a nagyrésze a talpán van, nem a sarkán. Talán a tizede lehet, vagy az ötöde. Nem tudom. Csak nézem fél szemmel a tévét én is. Edzésen vagyok. A domina a személyi edzőm, a fájdalom, tűréshatár és önuralom versenyemre edzünk.

Kezdek haladóvá válni.

"Ma csak egy sorozat volt. Legközelebb megnézzek egy rendes filmet?"

Majd eldönti ő. Én pedig büszkén viszem haza a D betűt a mellkasomon. Senki nem látja a pulóver alatt, csak én tudom a villamoson, hogy ott van. Pár napig ott is lesz, utána tiszta lappal indulunk majd megint.

Lábtartó szubbá válni nem sétagalopp. Marathon, nem sprint. És nem is NDK-s soft pornó. Ez itt élesben megy.