Nem a fájdalom vezet, hanem a hit,
hogy kezek közt biztonság lakik.
A szó és a csend egymásba hajlik,
ahol a határt közösen húzzuk meg.
Bőrön futó jel nem fenyegetés,
hanem figyelem, kimondott törődés.
A szerep nem teher, inkább vállalás,
mert ott a jel, ha meg kell állni.
Erő és engedés lassú keringője,
alapja a gondoskodás melege.
Bőr, kötél, csat és suttogás,
mind eszköz egy közös világhoz.
Ez nem harc, hanem összehangolódás,
ritmusát a bizalom diktálja.
A fájdalom itt üzenet csupán,
értelme csak beleegyezésben áll.
Szabályok közt válik tágassá a tér,
mert együtt választottuk őket.
A végén minden csomó feloldódik,
és a tisztelet marad, csendesen.
Hozzászólások (0)