Koppanás

Kopp.... Kopp...

A koppanások között eltelt idő számít, de a tónusa és a hangereje is. A topogás és a csosszanás hangja is átalakulhat koppanássá. Sokat jelent, nagyon sokat.

Kezdő szubként egy kemény dominához kerülve, az ember hamar megtanulja a kopogások közti különbséget felismerni. 

A domina mond valamit, pontosabban utasít. Hezitálsz, töketlenkedsz. Rád szól, akkor utoljára. Legközelebb már következménye lesz ugyanannak a hibának.

Első szeánszon a domina letesztel, a többin már betör és tanít. Ott már fokozatosan nagyobb következménye van minden, egyre kisebb és kisebb hibának.

A domina nem attól kemény, hogy nagyot üt, vagy sokat. Elég, ha némi súlyt helyez a tested érzékeny pontjára illesztett tűsarokra, és vár.

...

Elmosolyodtam, mert megfenyegetett, hogy lesz valami, ha nem csinálom azonnal, amit mond. Reflexből tettem. Majdnem teljesen háttal voltam neki, mégis meglátta, pedig nem volt tükör sehol. Akkor és ott a helyzet villámsebesen megváltozott. Hirtelen a topogás egy koppanássá és egy dupla csosszanássá alakult. 

Keresztbe tett lábbal figyelte, hogy mit csinálok. Meglátta a mosolyt, a padlóra tette a levegőben lévő lábát, annak a cipőnek sarka koppant. Maga alá húzta a lábait, hogy felálljon. Az volt a dupla csosszanás. Azt a hangot nem lehet elfelejteni. Néhány hangos, erőteljes, "súlyos" koppanás, kb. fél másodpercenként.

Jön, és bajban vagy. Nyakadra rakja a láncos pórázt, mint egy nyakörvet, és a térdével a padlóra "segít". Egy tűsarok a lapockádhoz nyomódik, és ott marad. Éget, pedig nem forró, csak sokáig van ott, ami persze szubjektív. Akkor billogozza bele a tudatalattidba azokat a hangokat. 

Ha lassan jönnek a koppanások, tervez valamit, és azt meg is fogja majd csinálni. Ha nagyon lassan, figyeli, amit csinálsz. Akkor vislkedsz. Ha gyorsan, akkor már mindegy, meghunyászkodsz és felkészülsz. 

Ha topogás hallatszik, csak kényelmesen billegteti a lábát a cipője sarkán, a kanapén ülve. A cipő talpa topog. Ha kopogássá változik, kezdi elveszíteni a türelmét. Akkor már a sarok adja a hangot. Az egy figyelmeztetés.

Kopp... Kopp... 

...

Fekszel a hátadon, szemeid bekötve, körülötted lépked. Arra a hangra figyelsz, nem arra, hogy mi hol van, mert nem látod. Ha lassú kopogással közelít, akkor játszik veled. Ha normális sebességgel, akkor fogalmad sincs, hogy miért megy és hová. Ha gyorsabban, akkor talán érzed majd, de ez is lehet csak játékból. Macska egér.

Ha nem hallod, az viszont érdekes dolog. Szőnyegen fekszel, tűsarkú papucsban van. Kibújik belőle, és úgy közelít, mint egy macska. Ráejti a mellkasodra. Összerezzensz. Nem tudod, hogy az csak a papucs, és a tűsarok része koppant a szegycsontodon. Legközelebb megint ez lehet. De lehet, hogy odalopózik, a lábára húzza az egyik papucsot, és odatoppant. Vagy simán gyorsan rááll. 

Kipp... kopp...

Ez már egy másfajta hang.

Az utcán ugyebár a kopogásból azt is lehet sejteni, hogy a mögötted jövő hölgy alacsony, magas, siet, sétál, ésatöbbi. Azt is tudod, hogy csak egy idegen, aki éppen megy a dolgára. Kivéve, ha hibáztál párszor szeánszon és jön a kopp, csussz-csussz, kopp-kopp-kopp.

Egy ideig még az utcán is lelassítasz és a falhoz közelebb oldalazva mész, mert benned van az, hogy ha feléd jön sebesen kopogva, akkor baj van. Az utcán nincs baj, de a fejedben lakozik a domina, és az, amit épp tanultál tőle. Onnantól kezdesz el igazán egy bizonyos fajta szubbá válni, amikor észreveszed magadon, hogy a kopogásra azonnal felfigyelsz. Nem reagálsz, de az jut eszedbe, hogy vajon hol van és hová mehet. 

Mindegy, hogy hol, mikor és miért. Kialakul benned a reflex és kész.