Valódi tündérmese G.1.4.

Az opera páholyában a férfi lehunyt szemmel hallgatta a zenét, miközben a nő bíborszínű ruhájának hasítékját követve hatolt mélyebbre a combjai közé. Mielőtt az ismerős kéjes nyögdécselés felhangzott volna, lágyan a nő szájaelé tolta kezét. Behatolt. Mosolyra gördült szájjal vette tudomásul, hogy ez a kis szajha ismét nedves. Hosszasan nézegette amint a finom arc érzékenyen reagál minden mozdulatára, szerette benne ezt az állandó szolgálatkészséget.A tágranőtt pupillák mindent elárultak, a férfi hirtelen kihúzta a kezét, és a nő ajkai közé tolta.Az mohón szopta le egyesével ujjairól saját kéjlevét. A teste még finoman rezgett, de most szája dolgozott a kívánt orgazmusért. Végig cirógatta tekintetével Gazdáját, majd feléfordulva lágy csókot lehelt annak kézfejére. A férfi gyengéden homlokon csókolta , és elmerült az előadásban.A nő a tapsra észlelt, az rántotta vissza a valóba. Ártatlan kislány volt. Ez volt a varázsa, ez a hihetetlen kaméleonkészség, amivel bárhol, bármikor szinte mindenkit levett a lábáról. Gyorsan tanult, játszva alkalmazkodott, mindemellé társult valami misztikus finom erotika, ami visszavonhatatlanul körül lengte őt. A villanyok kigyúltával a férfi felsegítette a nő hosszú hófehér kabátját és a folyosóra vezette. A mosdóhoz érve, egy fülkébe vonta, s keményen torkon baszta. A nő ragyogó arccal lépett ki a folyosóra. Vacsorázni mentek. Az asztalhoz vezetve őket,a nő Gzadája szemébe nézve köszönte meg annak kegyességét. -Ezért vagy!-mondta a férfi, majd rendelt magának és a nőnek is. -Enned kell, nem fogyhatsz tovább!- közölte ellenkezést nem tűrő hangon, éa már a borlapot vizsgálgatta. -Ne nézz így rám, kérlek!- préselte ki magából nehezen, majd lágyan megsimogatta a nő elegáns arcélét. -Megdöbbenve nézték a ruhád alól elősejlő vörös csíkjaidat, Drágám! Nem hittek a szemüknek.............