Bugyik, bajok, barackmagok 2. – A helyzet fokozódik

Egy fekete farmernadrág és egy vékony, halvány levendulaszínű póló volt rajta.

Láthatóan ügyelt rá, hogy minél egyszerűbb darabokat válasszon. A póló tágas nyakkivágásán át kilátszott a melltartó pántja. Fehér anyag, apró rózsaszín szívecskékkel. Mint egy tinilány első darabja. Egy apró lázadás a hétköznapi kinézet ellen.

A lázadás másik kis jele a sárga zokni volt, amiről egy számomra ismeretlen rajzfilmfigura vigyorgott rám. Nyilvánvalóan jelezni akarta: "Tudom, hogy meg fogsz büntetni, de én akkor is ilyen vagyok."

A melltartónak máskor nem örültem volna, most viszont illet a terveimbe.

– Állj ide elém! Nem mozogsz, nem beszélsz! Csak azt csinálod, amire utasítalak! Ha kérdezek, bólogatsz! Megértetted?

– Igen.

– Na még egyszer: megérteted?

Igenlően bólogatott.

– Helyes. Akkor most állj kis terpeszbe! Ezt a pálcát fogd meg a két végénél, és emeld a fejed fölé, amilyen magasra csak tudod!

Felhúztam a pólója elejét, és összefogtam.

– Erre harapj rá, és tartsad!

Kivettem a melleit a melltartóból, majd lehúztam a nadrágját a combja közepéig. Alatta egy egyszerű, fekete pamutbugyit viselt, elöl egy picike rózsaszín masnival. Nyilván ezt is gondosan választotta ki. Pár másodperc múlva a bugyi is követte a nadrágot, és elém tárult a feneke. Összerezzent ugyan, de tartotta a pálcát és a pólót. Nem mozdult.

Lassan körülsétáltam.

– Most már majdnem olyan nevetségesen nézel ki, mint reggel. Igaz?

Néhány pillanatra elgondolkodtam, milyen pozícióban lenne a legjobb elfenekelni. Ahogyan most állt, a feneke nem feszült meg, és nem volt kitárulkozva. Mégis, úgy éreztem, hogy épp ez kissé esetlen tartás lesz most a leghatásosabb – nem zökkentem ki a szituációból. Így fogja megkapni. Pontosan így.

Odahúztam egy fotelt, leültem elé, és felvázoltam a helyzetet:

– Alapos fenekelést ígértem, de most még csak ismerkedünk. A pálcát csak ijesztésnek hoztam, meg hogy legyen mibe kapaszkodni, és ne kapkodj a fenekedhez. Most a saját nadrágszíjaddal fogsz kikapni. 10-10 ütés a két oldalra, felváltva, és egyre erősebbek lesznek. Ha odakapsz, vagy elmozdulsz, azt az ütést megismétlem. Kezdhetjük?

Óvatosan biccentett a fejével. Felálltam, és kihúztam az övet a nadrágjából. Kettéhajtottam, suhintottam vele párat, majd megkerültem és a háta mögé álltam.

– Mivel tele a szád, most nem kell számolnod – mondtam, és meglendítettem a szíjat.

folyt.köv.

A „Bugyik, bajok, barackmagok” sorozatban rövidesen megjelenik:

3.) Minden kezdet nehéz

4.) Képernyőn innen, feszengésen túl

5.) Ígéretek és következmények