Bugyik, bajok, barackmagok 1. – Váratlan meghívás

Fagyos reggelen sétáltam hazafelé. A járda mentén ropogott a jég, a levegő olyan tiszta volt, hogy szinte csípett. A kabátom gallérjába húztam az arcom, miközben a gondolataim valahol egészen máshol jártak. Aztán megakadt a tekintetem egy csizmán.

Nem akármilyen hótaposó. Külső felületét fényes, műanyag borítás fedte – az a fajta, amit talán hologramosnak hívnak. Ahogy a fény ráesett, a színskála minden árnyalatában csillogott: lila, türkiz, arany, rózsaszín. Mint egy gyermekálom, amit valaki túl komolyan vett.

A látvány fölfelé haladva egy szorosan simuló fekete bőrnadrágban folytatódott. Fölötte egy hófehér kabát hosszú szőrszálai táncoltak a szélben. A zsebéből egy plüss állatka kandikált ki, valószínűleg egy kulcscsomó része. A kabáton hordott rikító hátizsák elszántan versenyzett a csizma színeivel. Cipzárja húzókáin két ökölnyi, fehér gömb lengedezett – drótszerű merev szálakból állnak, mint egy-egy szétborzolt pitypang, amit valaki makramé-fonalakból álmodott meg. A kompozíciót egy vállig érő, ciklámen színű hajzuhatag tette teljessé.

Ezt a nőt egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Mintha egy másik világból lépett volna át ide, egy színesebb, játékosabb dimenzióból, ahol a komolyság csak egy elfelejtett fogalom.

– Jól végignéztél! – szólt hozzám kihívóan.

– Nem ezt akartad?

– És gondolom, meg van a véleményed!

– Meg.

– El is mered mondani?

– Ha kíváncsi vagy rá.

– Az vagyok!

– Tíz éves korban, talán... még elnézhető. Jóindulattal.

– És később?!

– Később már egy alapos fenekelést érdemel.

– Aha. És persze te magadra vállalnád a feladatot?

– Úgy látom, nincs más, aki megtenné.

Előhúzott a hátizsákból egy rózsaszínű, unikornisos jegyzettömböt és egy ceruzát, aminek a végén egy felhőre hasonlító pamutgombolyag ült. Kitépett belőle egy lapot, felírta a címét és felém nyújtotta.

– Négy után ráérek – mondta, mint ha csak egy teázásra invitálna.

– Én is. De egy valamit még tudnod kell!

– Mi lenne az?

– Nálam a fenekelés nem elnadrágolás. És nem is bugyi kiporolása.

– Ha bugyit akarsz porolni, vegyél egyet magadnak! – Vigyorgott rám. – Akkor négytől várlak.

– Rendben, négykor nálad.

folyt.köv.

A „Bugyik, bajok, barackmagok” sorozatban rövidesen megjelenik:

2.) A helyzet fokozódik

3.) Minden kezdet nehéz

4.) Képernyőn innen, feszengésen túl