Nyugalom! 2. rész

Gyakorolni kellett volna, de hogyan? Nem lehet csak úgy megkérni a lépcsőházban lakókat, hogy segítsenek, ugye? Menni kell. 

Tehát második szeánsz, a morcos domina természetesen nevelő szándékkal csinált mindent, hiszen ha nem tudom kontrollálni a testemet, akkor onnnantól kezdve az ignorált élő bútor játéknál nagyon vigyázni kell arra, hogy milyen feltételeket és igényeket adunk meg. 

Nem kell mozdulatlannak lenni, ha a partner telefonál, dolgozik, chat-el, vagy valami hasonlót csinál. Jó lenne, mert akkor lesz az ember láthatatlan, de sajnos nem olyan egyszerű. 

Tehát második gyakorló alkalom. Ismét ott vagyok, viszont most két órát. Gyakorolni kell, jó munkához pedig idő. 

"Gyere be! Kabát, cipő, pulóver le, feküdj le oda!" Előszoba padló volt a mutatóujj végén. Mi ez? Elfoglaltam a helyemet, elővett egy pár fűzős női cipőt, a fűzökkel összekötötte a két félpárt. Rárakta az arcomra, majd mondat közben bement a szobába: "Mindjárt jövök." 

Vártam, mindjárt jön. Nekem a mindjárt mindjárt lejár, de ez nem az én órám szerint megy. Hallom a falióra hangját, számolom, kb. 600-ig jutottam. Visszajött, "Állj fel és fogd a kezedbe a cipőt!", morcosan rámvillantotta a szemeit, és annyit mondott: "Mindjárt jövök." Igen, 10 percig ott álltam egy helyben a cipővel a kezemben.

"Tedd le a cipős padra, vetkőzz le pucérra!" Tettem, levettem, ádámkosztüm. "Gyere be a fürdőszobába!". Ott várt rám bent, szexi fehérneműben. Rám rakott egy szemtakaró maszkot, majd a kezembe adta az összehajtott törölközőt, és beállított a zuhanykabin mellé. "Nem kukucskálsz, mert látom!" Lezuhanyzott, szerencsére hajat nem mosott. Kilépett a zuhanykabinból, elvette a kezemből a törölközőt. Nem sokkal később hallottam a papucsok hangját. Levette a maszkot, teljesen fel volt öltözve. Rádobta a vizes töröközőt a fejemre, a felsőtestemet teljesen letakarta a vizes textil. "Mindjárt jövök."

10 percig vizes törölközővel letakarva állni és lélegezni nem annyira mókás dolog. Lassan kell és óvatosan. Gyakorolni kell. 

Bejött a fürdőszobába: "Vedd le és tedd a törölköző szárítóra!". Megtettem, megyünk be a szobába. "Élvezted? Tudom, hogy nem. De ezekben jó vagy, tudsz cipő alatt feküdni és sarokban állni. Valamire jó leszel."  

"Térdre, ide elém, ülj a sarkadra! Most megnézzük, hogy tudod-e kontrollálni a testedet." Leült elém a székre, mindkét talpát az arcomba nyomta: "Tartsd a sarkaimat a kezeddel!" Tartottam. Nem könnyű feladat, idővel remegni kezd az ember keze és a karja. "Tedd le a kezed, arccal tartsd csak, nyomd neki a talpamnak!" Tettem, tartottam, nyomtam. Összesen 10 percig csináltuk.

"Rendben, most kimegyek cigizni, utána kapsz egy kis jutalmat, mert csendben megcsináltál mindent." Kiment, elszívta, eltaposta, bejött."Gyere ide lábtörlőnek!" Kimentem, sportcipőben volt. Rózsaszínes futócipő, de akkor is, nem annyira nőies. "Tudom, hogy nem szereted, mert... igazából mindegy, hogy miért. Azt mondtam, kis jutalmat kapsz. Ez a kicsi része, a sportcipő." Beletörölte a talpait a nyelvembe, majd bementünk a nappaliba. 

"Van még háromnegyed óránk, folytatjuk. Hozd be a bakancsomat!" Csini, nőies jellegű bokacsizmára hasonlít, de inkább bakancs. Ráadtam. "Terpeszben feküdj ide, a farkad itt legyen előttem!". Tettem amit kért. Felrakta a bakancsát a farkamra, hátrébb csúszott, és kereszbe tette a lábait. A bakancs sarok éle keresztben a farkamon pihent, középen. Kellemetlen égető érzés, olyan, mintha valaki ketté akarná hajtani. 10 perc. 

"Rendben, eddig mindent tűrtél panasz nélkül. Tanuld meg, hogy mindent úgy kell csinálnod, ahogy mondom! Ha azt mondom, hogy csendben maradasz, akkor kussolsz! Hozd ide a szürke bokacsizmámat!".

Kimentem az előszobába, de nem találtam a polcon. "A földön van az ajtó mellett, abban jöttem." Értem. "Feküdj alám, fejjel felém! Szádat nyisd ki!" Beleillesztette a bokacsizma sarkát a számba, de szerencsére nem tette keresztbe a lábait. 10 perc. Már nem is számolom.

"Vedd le!" Félreraktam a csizmácskákat, erre felrakta a csupasz talpait az arcomra. 10 percig mesélt egyéb dolgokról, abban sem voltam biztos, hogy nekem mondja.

 "Készen vagyunk!" Nagyon hamar eltelt az idő. Lehet, hogy nem minden volt csak 10 perc...

Tanultam. Főképp azt, hogy nem lehet mindent egyszerre megtanulni. Külön megy a fájdalom tűrés, a légzés szabályozás, a testtartás, ésatöbbi. Aznap nem volt igazi jutalom. 

Sajnos nem volt folytatás, a gyakorlást és a tanulást el kellett halasztani, mert jött a 2019/2020 Szilveszter-Újév utáni időszak. 

Maradtam mozdulatlan lábtartó témában kezdő, azóta is csak alkalmanként tudom gyakorolni. Ez ilyen. 

Vége