Nyugalom! 1. rész

Megérkeztem a szeánszra. A domina harisnyában és papucsban fogadott. Semmi extra, otthoni ruhában volt. Tűsarok, szexi ruci, bármiféle lakk, vagy bőr kiegészítő nem volt rajta. 

Ez nem a dominancia aktív részéről szólt. Ma egyetlen dolgot kértem. Figyelmen kívül hagyott lábtartósdit.

A papucs sima fekete pántos, enyhén csillogó, de nem kihívó, egy-két centis éksarkú volt. A talpa szinte tükörsima, mert ezen a szeánszon az kimondottan fontos tulajdonság volt. 

Kedvesen beinvitált, majd az ujjaival végigsimította az arcomat mindkét oldalon, az államat, a szám körüli bőrefelületet, majd a nyakamat egészen a szegycsontomig.

"Jó lesz, mindenütt olyan, mint a babapopsi. Menj fürödni!" 

Lezuhanyoztam, az arcomat többször megmostam. Levettem az utcai ruhámat, és az utasításának megfelelően felvettem a vékony, egy számmal kisebb pólómat, a feszülősen szűk, kellemetlen melegítőnadrágot és a tiszta zoknit.

"Hozd be a piros törölközőt!" Vittem magammal, ahogy mondta. "Hozd azt is!" és a szék támlájára rakott mikroplüss szerű takaróra mutatott. Vittem magammal azt is. 

"A törölközőt hajtsd össze, és tedd a fejed alá! Csak annyira, hogy vízszintes maradjon a nyakad!" Rendben, megtettem. "Helyedre! Türcsit a fejed alá, takarót az arcodra!" Lefeküdtem a kanapé elé ahová mutatta, és elrendeztem a dolgokat.

"Biztos nem kell pisilned? Nem vagy szomjas? Most szólj, mert nem állunk meg félúton!" Gyorsan elszaladtam, megpróbáltam pisilni, de nem jött sok. Megtörölgettem a makkomat nedves törlővel, majd ittam egy deci vizet. 

"Vissza a helyedre! Füldugót vedd elő!" Volt nálam, vettem több méretet is, kipróbáltam, hogy melyik marad bent. Azt vittem csak magammal. 

Elfoglaltam a helyemet, törölköző a fejem alatt takaró a kezemben. Lenyúlt a takaróért, felemelte, szétbontva vissza rakta a fejemre valamiért odament a szekrényfiókhoz. Visszajött, elhelyezkedett, majd mocorgott a kanapén. 

"Füldugó!" Beraktam a helyére, közben hallottam, hogy bekapcsolja a tévét. 

Meglibbent az arcomon a takaró, félig felemelkedett, majd egy sima hideg valami nyomódott a számra, amit egy másik követett, az pedig a szegycsontom felett landolt. Mindkét lábán rajtahagyta a papucsát, annak a talpait éreztem. Picit poros volt, de az ugye nekem nem gond. 

Eltelt egy kis idő, az arcomról leemelkedett a papucs, és finoman elkezdte rugdosni a fülemet, kaparó, taposó mozdulatokkal. Beletelt pár másodperc, mire rájöttem, azt akarja, hogy vegyem ki.

"Rendesen, lassan lélegezz, nem úszóversenyen vagy! Ne kelljen mégegyszer szólnom!" Megint megrugdosta a fülemet, jelezve, hogy tegyem vissza. Ráhelyezte a talpát az arcomra, de most a papucs sarok része került a számra. 

Csend van. Nagyon halk, tompa zajokat hallok, megy a tévé. Minden egyes nyelésnél hallom azt a fura hangot, ami olyan, mint amikor repülőn felszállás után kidugul a fülem. A szívverésem lassul, a légzésem nyugodtabb lesz, az arcomon kezd enyhe zsibbadásos érzés kialakulni, mert a papucs sarka az ínyemnek nyomja a felső ajkamat, az éle pedig az orromat feszíti picit felfelé. 

Megmozdul, fészkelődik, a papucs megbillen, az éle végigfut az orromon, majd eltűnik egy pillanatra. Egy másodperc múlva az orrnyergemen és a szemöldökömön landol talpa, a szegycsontomról pedig a nyakamra mozdul át a másik. 

Kezdem hallani a saját szívverésemet, mintha picit meg is duzzadnának a halántékomon az erek. Megmerevedek, mert nem tudom mi lesz. Önkéntelenül is vettem egy nagy levegőt, picit meg is mozdultam. A papucs elemelkedett a nyakamról, erős taposó mozdulattal a mellkasomon landolt, majd ugyanezt megismételte még kétszer. 

Elengedtem magam, lesz ami lesz. Visszakerült a papucs talpa a nyakamra, de csak félig, a másik fele a kulccsontok és a szegycsont környékére került. Megint nyugalom van, a szívdobogasom már nem visszhangzik a fülemben. Lassul a légzésem. 

Miutan eltelt pár hónapnak tűnő idő, amíg érdekes gondolatok és emlékek cikáztak a fejemben, mindkét láb elindult a tévé felé. A papucsok sarkai a vállamba és az arccsontomba nyomdódtak, majd eltűntek a fejem és a vállam mellett. Illatos, szövet szerű anyagot érzek. Zokni van rajta. Ezért mocorgott az elején, ez kellett a fiókból. Furán éreztem magam, mert az elején megbeszéltük, hogy a zokni nálam nem jön be.

Recseg a kanapé, nem igazán hallom, csak érzem, majd kisvártatva egy kéz jelenik meg. Levette a zokniját, és a papucsok iranyába gyömöszölte lábbal. Visszadőlt a kanapéra, hirtelen enyhén parfümös illat csapta meg az orromat. Az arcomra került mindkét harisnyás talpa. Az orrom hegye épphogy kikandikál a boltívek között. Kapok levegőt, de az orrlyukaim előtt ott van a bal lába. Két-három lélegzetvétel után hirtelen felemelkedett a láb a számról, háromszor keményen a bordáimra taposott sarokkal, majd visszakerült a helyére. 

Igaz, nem úszóversenyen vagyunk. Minden apró lélegzetvételt érez a harisnyán keresztül. Ha erősebben szuszogok, zavarja. Koncentrálás, lassú légzés, lassú szívverés. Ezt még gyakorolni kell. 

Eltelik megint egy hónapnak tűnő idő, az arcom enyhén zsibbad, de a mennyekben vagyok. Ez tényleg nagyon jó érzés! Finom illatok, enyhén dörzsölő felület az arcomon, folyamatos nyomás alatt fekszem. Viszket az orrom, ebből baj lesz. Hirtelen vettem egy mély levegőt, hogy visszatartsam a tüsszentést. Három rúgást kaptam a bordáimra, hirtelen félig fellibbent a takaró, a talpak eltűntek, majd erős dobogás van a fejem körül, mozog a takaró, fel le libeg. Felállt, belebújt a papucsába, és döngő léptekkel kiment a fürdőszobába.

Néma csend van, még a tévé is süket. 

Várok, nem hallok semmit. Érzem a döngő lépteket a padlón, amik megállnak mellettem két oldalt, miutan helyet cseréltek a fejem körül. Rugdossa a karomat és a kezemet. Engedem, hogy hadd menjenek szabadon, amerre rugdossa őket. Hirtelen ráall mindkét kézfejemre, érzem a papucs talpán keresztül a teljes súlyát, ahogy kicsit előre dől. Fellibben a takaró nekem deréktól lefelé. Ez most mi? 

Megrándul a testem, megemelkedik a fejem, ahogy az idegrendszerem reagál az első éles csapásra az ágyékomon. Rajta áll a kezemen, nincs mit tenni. Tíz csapást kaptam összesen a farkamra és a combjaim belsejére. Nem csak a fürdőszobába ment, hanem a lovaglópálcáért is. 

Lelépett a kezeimről, döngő léptekkel távozott, majd kicsit később visszatért. Leült a kanapéra, fészkelődött, majd két meztelen talp jelent meg az arcomon, a félig nyitott ajkaimra nyomódva, a picit hideg lábujjakat is beleértve. Fura íze van, de furán kellemes. Az illatot ismerem, hiszen harisnyában, és egy ideig zokniban is volt a lába egy takaró alatt. Kicsit megizzadt. Nagyon érdekes, jó érzés. Az egyik talp a homlokomra került, a másik eltűnt, majd kisvártatva visszabújt a takaró alá. 

Egy nagylábujj erőszakolja magát a számba, engedelmesen kinyitom. Lejjebb feszíti az állkapcsomat, kinyitom a számat teljesen. A talp nagylábujj izületéhez tartozó dombocskája végigfut az alsó fogsoromon párszor, valami ráesik a nyelvemre. Lenyelem. Száraz, bolyhos. Valami szöszös dolog volt rajta a harisnya alatt, azt kaparta le. 

Leemelkedik a talp a számról, majd a lábujjak a torkomra nyomódnak, a fejemet pedig egy erős behatás az oldalára fordítja. Nagy nyomás nehezedik rám hullámokban. Lábujjhegyen "ülve" tapos rajtam, nem kellemes módon.

Megszakítottam a tévézését a lélegzésemmel, ezért morcos, és most levezeti rajtam. Ezt még ugyebár gyakorolni kell. 

Erős fajdalom a bordáimon, ahogy taposva rugdossa, miközben a másik talpát a fülemre szorítva nyomja bele az oldalra feszített fejemet a padlóba. 

Vége. Megnyugodott. Felemelkednek a lábak, kikerülök a kutyaszorítóból. 

Egy alsó lábszár fekszik fel a szemgödreim fölé, majd hirtelen nehezebb lesz. Keresztbe tette a lábait. Ebben a pózban maradt egészen a szeánsz végéig. Nem kaptam vissza a talpait.

"Kelj fel! Szedd össze magad!" Csattanós hang, fura, de megértem. Az első komoly lecke volt, de sajnos nem ment jól. Pedig ezt korábban már próbáltam, csak nem ennyi ideig, hanem pár perc erejéig.

Kifelé menet megállított. "Vedd elő a telefonodat!" Megfordult, és az egyik lábát a papucsban lábujjhegyre állította, láttatva ezzel a csupasz, picit koszos talpát, amire vágytam egész szeánsz alatt

"Fényképezd le! Vidd haza, és ha akarod, verd ki a képet nézve!" Hümmögtem picit, beleegyezően. "Akarsz csupasz talpakat az arcodon? Akkor tanulj meg rendesen levegőt venni, és ne ficánkolj meg tüsszögj itt nekem! Vágd le az orrszőrödet, ha kell, derékig!"

Hazamentem. Fura, de fantasztikus felfedezés volt számomra. Hanyatt feküdni nem olyan egyszerű, pedig annál könnyebb póz szerintem nincs. Otthon. Egyedül. Az ágyon. Ott nincs.

Nem is gondoltam, hogy ennyire nehéz dolog mozdulatlanul, lassú, nagyon apró lélegzetet véve feküdni egy takaró alatt, pláne egy órán keresztül.

Ezt még gyakorolni kell. Sokat.

Folyt. köv.