Egy hirdetés és utóélete (1)

Már régebben felkeltette egy hirdetés az érdeklődésemet, de sokáig nem tettem semmit. Viszont nem régen újra eszembe jutott, így megkerestem, újra olvastam és arra jutottam, hogy először megnézem magamnak „közelebbről” is a mestert és kitapasztalom a „kezeit”, ezért egyik este elmentem abba a spéci bárba, ahol hirdette, hogy dolgozik, de nem volt szerencsém, mert aznap nem dolgozott. Viszont megtudtam mikor lesz, így azon a napon újra odamentem és szerencsém volt, mert alig két óra múlva már volt is szabad időpont hozzá. Addig azonban körbenéztem ott, ahol voltam.

A helyet spéci férfi bárként hirdették, de nem csak „férfiak” voltak, hanem nem kis számban „nők’ is, legalább is, akik magukat annak tartották és úgy is viselkedtek ott. Körbe jártam, megnézelődtem a lehetőségeket, de igazán egyik része sem tetszett különösebben, még a „sötét” szobák sem.

Végre sorra kerültem a masszőrsrácnál. Kis helyiségben fogadott, félhomályban és hasra kellett feküdnöm a masszázságyon s úgy kezdte a masszírozásomat, miután megkegyeztem, hogy a nyaktól a gerincen át a „toldalékig” fáj a hátam, no meg a jobb térdem is, mert előtte pár nappal elestem a kerékpárral és ott ütöttem meg azt.

Jó keze volt, erős, határozott és tényleg sikerült is kimasszírozni belőlem az izomcsomókat a hátamon és masszőrtől szokatlan módon, még a zsemléimet is alaposan megdolgozta.

Tovább azonban nem ment, erotikusabb tájakra, még akkor sem, mikor hanyatt fordultam, hogy a jobb térdemhez hozzáférjen és látta, hogy merevedésem van, mert az a kis kötényke”, amit kaptunk bejáratnál, semmit sem takart.

Flegmán nézte, dolgozott a térdemmel – jól tette – és közben megjegyezte, hogy itt csak masszíroz, ha mást is szeretnék, azt a hegytetőn lévő házában teszi meg, ha bejelentkezem hozzá időpontot kérni szolgálatra. Érdeklődésemre sok mindent elmondott arról, már, mint a megteendő szolgálatról, és megemlítette az árait is. (Idézte a dalt: „Száz forintnak ötven a fele, egye meg a fészkes fekete fene, nem lehet az ember fából. vagy szolgából…stb., de azt is hozzátette azonnal, hogy ha külhoni a munkáltatóm, akkor onnan kapott pénzt, bankót is elfogad, főleg ha az legalább az ötödik a sorban alulról felfele.”) Közben változatlanul és ügyesen foglalkozott a térdemmel is. A végén megpaskolta a belső combomat, de úgy, éppen csak hozzáérve a golyóim bőréhez is, ezzel jelezte a masszázs - és beszélgetés - végét.

Megköszöntem, ígértem, hogy majd jelentkezem nála és kijöttem, és majd eljöttem.

Egy jó ideig megint semmit sem tettem, mert nekem kicsit soknak tűntek az árai, hiszen ilyen sokat még sohasem fizettem, ilyenért meg pláne nem.

Azonban az egyik fiatal subom, mikor nálam járt legútóbb, ő említette meg ezt a srácot, masszőrt, mint mestert, hogy volt nála fent a hegyen és milyen jó a kéglije, jól berendezett, alapos és használhatók az eszközei és mesterként is igen tetszett neki, amit vele tett. Nem is kellett sokat unszolni és hosszasabban is elmondta a szeánszon általa/vele történteket.

No, ez így már más. – gondoltam s ugyan magam is gyakorlott mester, dom vagyok, de néha már elgondolkoztam azon, hogy a másik oldalra is át kellene rándulni, azt is kipróbálni még időben, bár eddig még nem tettem meg. Itt volt az alkalom és a lehetőség, így nem szalasztottam el. Vettem a mobilomat, felhívtam és sikerült is egyeztetnem vele egy mind a kettőnknek alkalmas időpontot és az időtartamban, árban is megegyeztünk előre. (Megjegyzem, hogy elmondtam, magam is dom, mester vagyok és kíváncsi, azért mennék hozzá, mire csak azt kérdezte, hogy mik lennének a tabuim, de figyelmeztetett, hogy a vágyaim nem érdeklik, mert azokat nem akarja tudni! Lesz, ami lesz! Érdekes volt ezt hallani, de szerencsére a tabuimat elfogadta, megfogadta, hogy meg- és betartja.)

Így hát kezdtem készülődni hozzá s közben az egyik éjszaka álmomban nála jártam, most ennek leírása következik, és majd utána jön az is, ami megtörtént ténylegesen, valóságosan:

Az álom:

Fényes nappal, majdnem délben, ott álltam a telek utcai kapuja előtt és becsengettem, majd látom, hogy nyílik a faház ajtaja és a masszőröm jön ki rajta sötét ruhában a kapuhoz. Köszöntjük egymást, beenged, majd int, menjek csak a faházhoz, majd ott be. Ő is belép utánam az ajtón, amit maga után betesz, míg én körbenézek bent, de már dörren is hangja mögöttem:

1. Nézelődni jöttél, vagy szolgálni? – kérdezi.
2. Természetesen szolgálni, Uram! – válaszoltam és meg sem vártam a felszólítását, már hánytam is le magamról a rajtam lévőket, de rám szólt:
3. Inkább lassan, van időnk és hajtogasd is össze, úgy tedd le! – figyelmeztetett a mester.
4. Igenis, Uram! – válaszoltam, majd szépen összehajtogatva tettem mindent a székre le, a cipőket alá, bele a zoknikat, míg nem már csak egy szál faszban álltam előtte vigyázban.
5. OKÉ eddig, most várom a szolgai köszöntésedet! – dörrent rám a mesterem.

Én meg tettem, amit magam is meg szoktam követelni a Subjaimtól, majd az üdvözlés után – még térden állva – vártam a további parancsait. Ezek voltak:

1. Ott vannak a csukló- és bokabilincsek, majd a nyakörv és póráz is, szereld fel magadat! – hallottam, majd mikor megtörtént, hátra kellett tennem a karjaimat a lábaimhoz és a mester karabinerekkel összekapcsolta a csuklóimat és a bokáimat. (Nem mondom, hogy nem volt kényelmetlen így hátrafeszítve lenni!)

Majd vett egy lovaglópálcát, körbe járt, mindenhonnan megnézett és közben nagyokat csapott a szabad bőrfelületeimre élvezve a csapások hangját és az én sziszegésemet, nyögéseimet is.

Majd letéve a lovaglópálcát több tűs kerekes eszközt vett a kezébe és azt végig vezette szinte mindenhol a szabad bőrfelületeimen, nem kihagyva a közben megmerevedő farkamat és a csupasz makkomat sem, ahonnan előzőleg hátra-, lehúzta az azt fedő bőrt. Ekkor már erősebben és hangosabban sziszegtem és sajna meg-meg is rángattam a testemet, hogy elkerüljem a makkomon a tűs kereket, amivel nem értem el a kívánt célt, hanem még inkább élvezettel húzkodta rajta. Ekkor két sziszegés között megszólaltam:

1. Kíváncsi lennék, az Úr kibírná-e sziszegés és nyögés nélkül ugyanezt magán? – cukkoltam a mestert, aki nem haragudott meg érte, de azt válaszolta:
2. Persze, hiszen magamon mindig mind azt megteszem előzőleg, amit veletek Subokkal. – hallottam hitetlenkedve, nem mintha én nem ugyanezt tenném magam is.

(folytatás következik)