Esetem az ikrekkel és barátjukkal (2)

Mikor a barát végre abszolválta a szolgai köszöntést, ő felállhatott. Most az ikrek következtek, ugyanezt megtenni. Az idősebb hamarabb lépett és hamar túlesett rajta, bár látszott az arcán, hogy hitetlenkedik, amiért ezt megtette. A fiatalabb ikerfiú, előtte hosszan prézsmitált, mire megunva, az ő hajába is belemarkoltam, magam elé kényszerítettem a kéz- és lábcsókra, de mikor ezek megvoltak már, odébb léptem, hogy ne érjen el a farok csóknál. Így párat térden állva kellett utánam jönnie, mire elért és megtehette, de akkor meg erősen belenyomtam a már mereven álló farkamat – a nadrágon is át – a szájába, miközben fogtam a kezeimmel a fejét, hogy ne tudja hátrahúzni.

Végre túl voltunk ezen, mehettünk.

Az idősebb ikerfiú ment elől, utána a fiatalabb a baráttal, majd én, de hamarosan az idősebb oldalt lépett, hagyta a párt elmenni mellette, majd mikor mellé értem ő is megindult és halkan beszélt hozzám:

1. Uram! Hamarosan odaérünk a házhoz. Mi a terved? Együtt, vagy sorjában akarsz foglalkozni velünk? Nem bánnám, ha a baráttal kezdenéd, majd őrá maszkot húznál, hogy a továbbiakat ne lássa, s úgy foglalkoznál velünk, együtt, vagy külön-külön tervezed? – kérdezte meg.
2. Jó ötlet! – dicsértem meg és hozzátettem: - De nálatok nem lesz gond, ha az öcséd is látja, amit veled teszek? – kérdeztem meg tőle én.
3. Hát, ha lehetne, jobb lenne, külön, hogy ne lássa! – mondta a vágyát az idősebb ikerfiú.
4. Rendben, akkor így lesz. Előbb az öcséd kerül sorra és Te leszel az utolsó, addig őket kizárom onnan, ha van/lesz hova. – mondtam a srácnak.
5. Igen, van. Három szobás a ház. – mondta sietve az idősebb srác.
6. S mit tehetek, és mit nem? Mik a tabuitok? – firtattam még halkan.
7. A baráttal mindent tehetsz, az bírja is, de az öcsém vékony bőrű, rajta minden meglátszik. Én szívósabb vagyok, persze nem annyira, mint a barát. – tette még hozzá a srác.
8. És minden mehet akkor is, ha szex rabszolgák vagytok? – tettem még fel ezt a kérdést is, mert kíváncsi voltam a válaszára.
9. A baráttal mindent megtehetsz, még akkor is ha ellenkezik. Akár durván is megteheted. De az öcsémet, ha lehet, ne dugd meg, mert ilyenben még nem volt része. Persze megszoptattathatod, akár – s annak örülnék, ha – a barátját is megszopatnád vele. Velem is bármit tehetsz, dughatsz, szopathatsz és öööö, ha megparancsolod, még a barátot is szívesen megdugnám az öcsém előtt. – rebegte el halkam.
10. Rendben, megállapodtunk. Menj! – küldtem előre, mert gondoltam megérkeztünk a házhoz.

Így is lett. Előre ment kinyitni, majd utánunk bezárta a kerti kaput és úgy került megint előre és nyitotta a házat is.

Az előszobában mindenki levette a kabátját, cipőjét és onnan már ők négykézlábon haladtak beljebb a házban a nappaliba.

Ott rájuk parancsoltam, hogy ismételjék meg a szolgai köszöntést, de úgy, hogy most be is kapják és kicsit meg is szopják a merev farkamat.

A barát és az öcs összenézett, de nem mert tiltakozni, hanem tették, amire utasítást kaptak.

A barát kicsit hosszabban szopott, mint tervezte, vagy akarta, mert fogtam a fejét mind a két kezemmel és még nem engedtem el, hanem durván megbasztam a száját úgy, hogy a makkom elérje a torkát és így öklendezni kelljen neki.

Most az öcs következett, aki már előre rettegett attól, hogy ő is erre a sorsra jut, de tévedett, mert csak éppen puszit adott a makkomra

A báty azonban szintén a barát sorsára jutott, érthető okból, hogy ne lógjon ki a „láb”, a kivételezésért.

Az üdvözlések után rájuk parancsoltam, hogy mindent kapjanak csak le magukról és szépen hajtsák össze, úgy tegyék le kupaconként és ők meg álljanak kis terpeszbe, kezüket a tarkójukra téve, magukat, testüket kihúzva.

Közben a barát nadrágjából kihúztam a derékszíját, ami eléggé széles és vastag volt, és azt kézbe véve, azzal ütöttem egyet-egyet a hasukra, csak úgy csattant. Hangos is volt, de a sziszegés is, ami kísérte mindannyiiktól.

Most az iker srácokat odébb állítottam a teraszajtó elé, befelé nézve és a barátnak mutattam, hogy térdre és elé léptem, megfogtam megint a kezeimmel a fejét és már parancsolnom sem kellett, tátotta is a száját, amibe benyomtam a merev farkamat. El kezdte szopni. Én pedig mozogtam benne, hogy öklendezett, hol nem, attól függően, mennyire hatolt be a makkom a torkáig. Jó ideig játszottuk ez, de közben szemmel intettem az idősebb ikernek, aki megértve, odahozta és a kezembe adta a barát nadrágszíját. Most már közben azzal is mértem csapásokat a barát hátára, fenekére, de úgy is, hogy a szíj vége átcsapódjon a lábai között és a golyói bőrén csapódjon. Egy-egy ilyen sikeres csapást feljajdulás, sziszegés is követett.

Most azt parancsoltam, hogy feküdjön a hátára ott a padlón, kis terpeszbe a lábak és oldalt a kezek. Mikor meg volt, lassan ráléptem a hasára, mellkasára, majd vissza a hasára és végül a már szintén merev farkára is ráálltam, sőt kicsit ugráltam is rajta.

Most volt csak igazán sziszegés, sőt kis, halk káromkodás is hallatszott a baráttól.

Ezért leléptem róla, kicsit oldalt léptem és a szíj végével rávágtam a mellkasára, majd a hasára is többeket. Nyögdécselt is tisztességesen.

Közben azt is láttam, hogy a fiatalabb ikersrác megmozdult a barátja segítségére, de az idősebbik visszafogta és valamit súgott is neki, mire nyugton maradt. Én persze úgy tettem, mint aki nem látott semmit.

(folytatás jön)