Kis világom illat és ízvilága, 1. rész

Készülődök, nemsokára indulok szeánszra. Ismerős a hely, voltunk már párszor abban a lakásban. Veszem a kabátomat, a dobozával együtt viszem magammal a tűsarkúját. Csinos kis darab, olyan 50 ezer lehetett, amikor vette. Én kicsit kevesebbért vettem át tőle, mert hát a lábujja nyomai benne vannak, tehát picit többet ér, mint a felét.

A cipőnek szúrós a sarka, de finom az illata. Ugyanis az elmúlt két hétben maszkos, unikornisos kismackósat kellett játszanom a cipőkkel. Egyiket az arcomra kötöttem, hogy érezzem a belseje illatát, a másikat pedig mint a kismackót, magamhoz öleltem alvás előtt. Ez rendben is van, de így annyira nem kényelmes aludni. Ha hasra fordulok álmomban, belenyomódik a cipősarok a szegycsontomba, ugyanis talppal felém fordítva kell csinálnom. Az arcomra kötött félpár sarok része van az orromnál, mintha a tűsarok az unikornis szarvam lenne.

Megérkezek a szeánszra, rutin üdvözlés, tiszteletkörök, utcai vastag sarkú bokacsizmával kezdünk. Nyalogatom, szopogatom, rugdos, tapos, ésatöbbi. Jön a félidei szünet, ilyenkor kimegy cigizni. "Vedd elő!'. Előveszem, mármint az unikornisos kismackós "jelmezt". "Add rám, de óvatosan, nehogy kipotyogjon!". Lecipzárazom a bokacsizmáit, óvatosan leveszem, ott vannak a kilapított, puha amerikai szendvics kenyérszeletek kisebb-nagyobb darabkái, amik kb. egy órával azelőtt kerülhettek oda.

Ez nekem újdonság volt és meglepetés is egyben, nem tudtam, hogy pontosan mi lesz a dolgom velük, meg azt sem, hogy ott vannak bent. Persze kenyér, szóval nem festményt akasztok majd fel vele a falra.

A darabokat kiszedtem a bokacsizmákból, beleraktam a tűsarkú cipőkbe, a helyére két teljes új szeletet tettem valamiért. Belebújtattam a tűsarkúba, és kiment cigizni az épület elé, addig én a balettcipőjét raktam rendbe, amit zacskóba csomagolva magával hozott. Visszatért, ellenőrzés, tiszta talpak, koszos nyelv, rendben.

Második félidőt lejátszottuk, természetesen az eltaposott cigik nyomait először lenyaltam a tűsarkú talpairól. Az általam visszahozott tűsarkú cipő volt rajta végig, a belsejében az izzadtra taposott kenyércafatokkal. Végeztünk. Majdnem.

Előkerült egy második pár utcai balettcipő, valami szövetzsákban volt a hatalmas ridikülben. Ez most valami divatbemutató? Jó, persze a bokacsizmában megy majd haza, de abban most friss, puha kenyérszeletek vannak. Ezt nem értem, zavaros az egész. Friss a második balettcipőn a kosz. "Ebben jöttem, annyira ma nem volt hideg.".

Oké. tűsarkú le, pici cafatok benne maradnak, lábujjak közül és a talpakról lefejtem ami ott maradt, berakom a többi közé. Jó. A bokacsizmából kiveszi a friss, még "fel nem áldozott" szeleteket, ami a bokacsizma aromáit egy óra alatt picit gondolom felvette.

Koszos balettcipő fel, szeletek a földre. Jaaaaa, hogy icipici lábtörlők azok, kenyérszeletnek álcázva. Rááll, egy helyben spanyol táncot rop, topog, lépked, satöbbi. A szeleteket felvettem a földről, a szürke ötven árnyalata rajta volt. "Tedd bele a tűsarkúk orr részébe a cafatokra, mintha dugó lenne, nyomd bele rendesen!".

Oké, így már logikus. Ezek szerint viszem haza az összes kivégzett kenyeret a tűsarkúban. Bokacsizma fel, tiszta balettcipő a ridikülben. "Öltsd ki!". Perszehogy. "Mit gondoltál, koszosan viszem haza?". Szépen beletörölgette a nyelvembe a második, már kevésbé koszos balettcipő talpait, majd eltette.

Rendben, tanultam valamit. A ridikülben elfér két balettcipő, bár szerintem egy mikrobusz is, meg egy német tank is csővel együtt, a szövetzsák pedig igazából szatyor, abban jött a koszos bokacsizma, amit most "lábon hord ki".

Otthon ahogy kellett, elfogyasztottam az összes kenyeret. Telefon elő, megy az üzenet: "Kókusz". Ugyanis valamilyen reszelékes porral megszórta az első, rendesen széttiport kenyereket a szeánsz előtt, és egy "Milyen íze volt?" kérdéssel ellenőrizte, hogy tényleg elfogyasztottam-e otthon a cafatokat. Jön a válasz "Rendben, ezt a szót jegyezd meg, angyalom! Legközelebb tudnod kell". Korábban nem tudhattam, hogy milyen íze van, hiszen aznap nem tartottunk lábnapot. Csak három pár koszos cipőt nyaltam tisztára, plusz a cigik nyomait.

Angyalom? Kókusz? Jaaaaa, már értem. Szeretem a kókuszos csokit. Legközelebb olyat is viszek magammal. Meg golyókat is. Mármint kókuszost. Is.

Folyt. köv.