Erika és Ádám - 23. rész

- Na, jól van - mondta ekkor Ádám. Túlvagyunk a bevésés első fázisán.

Erika megkönnyebbülten lélegzett fel. Már tényleg nem bírta volna tovább.

- Mondom, az első fázisán - hangsúlyozta Ádám.

- Most szépen kapsz a pálcával is mindenért.

- Hogy miiiii? - kérdezte Erika hitetlenkedve.

- Hogy jó alaposan az eszedbe vésd. Mit gondoltál, elég lesz ehhez ennyi?

Erika őszintén azt gondolta, hogy igen. De látta a villámokat Ádám hideg szemében és nem mert tiltakozni.

- Készítsd a fenekedet. Mert most kapsz a pálcával is. Szépen bevésünk minden pontot itt is.

Erika felsóhajtott. Már nyögni sem mert, nemhogy ellenkezni. Mióta itt voltak a balatoni házban, a többször is kapott a pálcával. Még nagyon sajgott a legutóbbi. Kék és zöld volt a feneke. De nem mert megszólalni.

- Hozd ki a pálcát, ide - mutatott a konyhaasztalra Ádám. A dragon seniort. Aztán bugyit le és hajolj rá.

Erika engedelmesen tette, amit kellett. A fenekelésnél jobban semmit nem szeretett, de úgy sejtette, ez a sorozat pálca nem lesz most az ínyére.

Jól sejtette.

Ádám a szigorú, büntetést végrehajtó szerepét vette fel. Ilyenkor nem érdekelte Erika élvezete. Sőt, a sajátja se. Csak a feladat.

Nem hatott rá, ahogy a lány izgett-mozgott, nyögött vagy sóhajtozott, ahogy az éles fájdalom nyomán a fenekéhez kapott. Nem számított, hogy elsírta-e magát, nem törődött a hüppögéssel, a könnyes szemekkel. És a jajkiáltásokkal sem. Egyedül azzal törődött, hogy véghezvigye a büntetést. Hogy kiossza, ami jár. Neki sem volt könnyű, nem terelhette el semmi a figyelmét. Mert ha enged az érzelmeinek, még megszánja a lányt. És félúton abbahagyják. Ami nem tett volna jót a kapcsolatuknak. Nem is engedhette meg hát.

Kezébe vette ezért a pálcát.

- Mi volt az első pont? Emlékszel még?

- Igen, Uram. Nem ébreszthetlek fel soha többé.

- Így van. Nem ébreszthetsz fel. Megértetted? - kiáltotta, és egy hatalmasat húzott a pálcával a lány meztelen fenekére.

- Igen, Uram! - kiáltott fel a lány is fájdalmában.

- Jól van. Ezt már szeretem. Kapsz még egyet, hogy alaposan megjegyezd - sújtott le újra és megint jókorát csapott a lányra a pálca, aki nem is állta már mozdulatlanul. Jól állt neki a pálca, Ádám elégedetten csettintett.

- Jó. A pálcákat akkor mindenért duplán kapod. És ha felegyenesedsz, akkor elölről kezdjük. Megértetted?

- Igen, Uram - mondta a lány halkan, beletörődően. Már most nagyon fájt a feneke. Legszívesebben megdörzsölte volna. De tudta, hogy nem lehet. Nem akarta elölről kezdeni, de biztos volt benne, hogy nem fogja így végig bírni. Bárcsak megkérhetné, hogy kötözze ki. De tudta, hogy Ádám éppen ezt élvezi, ezt most a neki kiadott feladat: hogy meddig bírja tartani magát a pálcaütések alatt.

És már hangzott is a következő kérdés.

- Mi volt a második?

- Hogy nem nyúlhatok hozzád, Uram, ott, ahol engedélyt kell erre kérni.

- Sehol nem nyúlhatsz hozzám! - mondta Ádám szigorúan, mielőtt lecsapott volna, Erika pedig gyorsan felkészítette magát lélekben, mert tudta, hogy ezért különösen nagyot kap. Hiába volt a kedvence, a kedvencük a pálca, ez az erősség már nem az élvezetről szólt. Hanem a hatalomról. Amit - elméletben legalábbis - szíves-örömest átadott Erika Ádámnak. Hogy élvezze, amit csinál. Hogy ne fogja vissza magát. Hogy, legalább a büntetéseknél, ne fogja annyira vissza magát.

De a valóság más volt. A valóság nagyon fájdalmas volt. Gyötrelmes. Kínszenvedés. De Erika tudta, hogy végig fogják csinálni, bármennyire is fáj. Mindketten tudták. Hiszen ő kérte erre Ádámot. Hogy büntesse meg. Hogy büntesse meg nagyon.

Ádám persze, mint mindig, most is kitalálta, ami a fejében járt.

- Nem gondoltad, hogy ez ilyen lesz, igaz? Amikor kitervelted az egészet. Amikor a büntetésekről írtál. Akkor bezzeg lucskos volt a kis pinád. Így van?

- Igen, Uram.

- Elképzelted, milyen szexi lesz, ha megbüntetlek.

- Igen, Uram.

- De a fájdalmat nem képzelted mellé. Vagy nem ezt a fájdalmat.

- Nem, Uram.

- Jól van. Akkor amint mondtad, egyszer mindent ki lehet próbálni. Most már végigcsinájuk. Végigcsinálod. Aztán majd máskor meggondolhatod, hogy kérsz-e magadra újra büntetést. Megértetted?

- Igen, Uram.

Ádám ismét kezébe vette a pálcát. Tudta, hogy ez neki is fájni fog. Bár a lányt sebzi meg minden egyes ütéssel, a lelke neki is vérezni fog. De tudta, hogy muszáj. Elkezdték. És végig kell csinálniuk. Így már végig kell csinálniuk.

-folyt.köv-