Van valami, van valami...

Van valami neve. Amikor petyhüdt, sokkal kisebb, mint amikor merev. Sok vér tolul bele, hamar irányt vált, fél hatról délre ugrik a mutató. Nem, nincs tavasz, nem állítunk órát. Napóra.

Megkaptam az utasítást. 'Ha nem akarod az enyémet használni, veszel magadnak! Felpróbálod, alszol egyet benne éjszaka, leveszed, elhozod, lezárom. Műanyagot vegyél, ne szilikonosat, és ne fémet!". Van valami neve a szilikonosnak, de nem jut eszembe.

Pakolásztam, kezembe került a picike lakat, amit hozzá vettem. Van rajta rózsaszín szalag, én raktam rá. Soha nem volt rá szükség, de azt én nem tudhattam. Van valami varázsa annak, amikor olyasmi kerül a kezembe évekkel később, ami egy kegyetlen leckére emlékeztet.

Van valami típusa annak az átlátszó, kemény műanyagból készült eszköznek, amiért mentem. Az a bizonyos szuterén bolt, ahol a pult mögött, és a falakon mindenhol régi ruhadarabok és kiegészítők vannak, mint egy színházi öltöztető jelmeztárolójában. Jobbra hátul szoba, ott van minden BDSM termék.

"Ez az?" Igen, azt kértem. Mint egy okostelefont a plázában, annyira természetes módon rakta elém a boltos a kiválasztott és lefoglalt terméket. Van valami fura varázsa annak, amikor először jár az ember szexboltban, és nem vanilla eszközt kér a "régvolt", vanilla barátnőjének, hanem egy "kínzóeszközt" saját magának, egy domina utasítására.

Hazavittem, nézegettem, felpróbáltam. Aha, ez az a bizonyos plomba, amiről a hölgy beszélt. Akkor ezért mondta, hogy felesleges lakatot vennem, de ha veszek, először nézzem meg, hogy mekkora kell majd. A lakat működött, de a plomba kicsit jobban vonzotta a tekintetemet. Sorozatszámos, nem oldható, le kell vágni.

Felpróbáltam, nem jó. Nagy. Vannak gyűrűk a csomagban, cserélgetem, nézem, hogy melyik gyűrű, melyik biszbasz, mint a kirakós, olyan. Na, mégiscsak jó. Ez így pont kényelmes, ez jó lesz. Felrakom, becsípi párszor a bőrt. Megyek zuhanyozni, koppanás. Leesett a földre. Vissza az egész. Gyűrű le, kisebb gyűrű fel. Ez sem kellemetlen, de legalább fent marad.

Éjszaka van. Van valami fura érzésem. Mintha csúszna lefelé. Azt az utasítást kaptam, hogy kétszer verjem ki este, mielőtt felrakom. Jó petyhüdt, lecsúszott, kibújt a csigabiga a házából. Hajnali egy, ahogy forgolódtam, sikerült valahogy hason fekve "leszedni". Ez így nem jó. Gyűrű le, kisebb gyűrű fel. Szado-legózás. Aha, ez szorosabb, de így már nem esik le. Nem bújnak ki a golyók a gyűrűn. Megoldottam.

Reggel leszedtem, elmostam, összecsomagoltam, elmentem szeánszra. Játék, gyakorlás, szolga-betanítás, majd "Ülj a földre, terpeszben!". Tűsarokkal megböködte a csupasz makkomat, rálépett, megtaposta, előre-hátra csiszatolta a recés cipő talpát az érzékeny felületen. Felrakta az eszközt, rátette az első plombát, a többit eltette. Aha, szóval ezért van rajta sorszám. Tudni fogja, ha levettem, mert azt le kell vágni, és a sorban következő számú plomba nála van.

Hazamentem. Van valami varázsa annak, amikor a szende tekintetű hölgy elfordítja a fejét, ha a villamoson ránézek, mert érzem, hogy valamit bámul rajtam. Igen, az a valami dudorodik, de csak egy dombocska látszik a szövet alatt. Nagynak tűnik, és az is, de a műanyag, nem a szerszám.

Picit fáj, mert jól megtaposta az úrnő a makkot, de most már legalább tudom, hogy a csikk mit érez, mielőtt dolgát elvégezve végleg kialszik. Eddig minden új volt, mostantól egy hónapig otthonról dolgozom, és utána szabi. Nem kell bemennem az irodába, nincs rizikó. Várom az utasítást. Van valami szöveg, amit el kell olvasnom. Pontosabban fel. Hangosan, mert rögzítenem kell a telefonos appon, amit utána le kell játszanom neki. Van valami értelme, de még nem tudom, hogy mi.

Olvasok, hangosan, valami regényféle. A szomszéd nincs itthon, mert a gyerek mindig otthon van vele, vagy lent az utcán a ház előtt, de most csend honol. Aha, ez egy monológgal kezdődő része egy erotikus BDSM leszbi novellának. Kezd mocorogni a pöcörő. Feszülő érzet, kellemetlen. Kezd mocorogni a tudatalattim is, mert ennyitől nem lesz merevedésem, de már most kezdem felismerni, hogy ez az eszköz miért jó az önmegtartóztatás gyakorlásához. Rendben. Zuhanyzás, alvás.

Van valami fura érzésem, valami szokatlan dolog történik, mert egy arctalan, csinos hölgy jelent meg a nappaliban ahol felnőttem, felugrott a kanapéra, rátaposott kétszer durván a farkamra, ami leesett, a kezemben maradt, és fáj. Nem, nem, ez csak álom, de az soha nem fáj, ez viszont nagyon. Valaki kombinált fogóval tépi le a zacskómat, a tartalmával együtt.

Mmmmhhhmmm, szóval ezért taposta meg keményen a szeánszon, és olvastatott fel velem hangosan egy erotikus szöveget otthon lefekvés előtt. Telefon elő, írom az üzenetet. Utasításba kaptam, hogy amint felébredek, jelentenem kell, hogy mit tapasztaltam, mindegy, hogy mikor. Elküldtem, a telefon 23 órát mutatott. Alig egy órát aludtam. Pittyen a telefon. "Nyugodtan töröld ki a hangfelvételt, nem lesz rá szükség.". Gonosz.

Jó. Akkor ez egy durva hónap lesz. Reggel egy e-mail vár, van valami link benne, egy BDSM videó. Olyasmi, amiről tudta, hogy izgat. Ja, akkor ezt most nem nézem meg. Jön az üzenet. Ismer már, tudja, hogy fejlődök, de még le kell törnie az okoskodást és a passzív ellenállási ösztönt. "Milyen színű cipő van a szőke csajon?". Ja, ezek szerint mégis megnézem, méghozzá most, mert várja a választ. Gonosz dolog.

Van valami abban, amikor három héten keresztül minden harmadik-negyedik éjszaka kegyetlen fájdalmak közepette ébredek, hetente domina szeánsz, és csak akkor kerül ki a farkam a ketrecéből, amikor ott ülök terpeszben a földön, és türelmetlen topogással áll a térdeim között a domina. Meg fogja taposni az enyhén recés talpú tűsarkúval. Tudja, hogy ez a kedvenc játékom...volt...és remélem lesz is. Most nem az. Nagyon nem.

Van valami abban, amikor reggel fâjdalomra ébred az ember, de délelőtt már várja, hogy a domina megtapossa a farkát, viszont a szeánszon már nem várja annyira, hazafelé pedig már bánja. Este viszont megint várja, amíg meg nem mozdul a pöcörő. Akkor bánja, hogy várta, és hogy eszébe jutott.

Elbuktam. Három hét múlva hajnalban könyörgő üzenetet írtam. Azóta nem verhettem ki, szeánszon sem taposta ki belőle a spermát és nem verette ki velem. Pittyen a telefon, üzenet. "Még jó, hogy nem vártunk októberig! :). Vedd le!".

Akkor még nem értettem a referenciát, ma már igen, hiszen december van, nemrég volt loktóber, amiben nem veszek részt, egy hete borotváltam le a bajusz-novemberben növesztett "döglött patkányt". Most pedig készülök üzleti útra, és kell a feladandó bőröndre a számzáras lakat, ami egy "lakatos" dobozban van a többivel együtt. A rózsaszín szalagos akadt a kezembe hamarabb. Londonba megyek, de sajnos rossz hónapban, és rossz héten.

Van valami neve annak, ami petyhüdten sokkal kisebb, mint mereven. Nekem olyan van, csak nem jut eszembe, hogy mi ennek a "típusnak" a neve...

Van valami, van valami...