Bdsm fantázia, aminek a megvalósulása fantasztikus eredményt hozott (2)

Tamás sub nagyot sóhajtott, elégedetten mosolygott és azt parancsolta a mesternek:

1. Most pedig vedd le a szerelvényeket magadról és úgy csupaszon kússz csak be a fürdőszobába, be a zuhanytálcába, ott kuporogsz, míg odaérek!
2. Igenis, Mester! – hallotta a mestertől alázatosan, aki már tette is, amit parancsoltak neki. Ott várta kuporogva a mester Tamás subot, aki jókedvűen lépett be a zuhanytálca mellé, és már irányította is a „csövét”, hogy indulhasson az „aranysugár”, ami lemossa a mester mellkasáról az oda érkezett magjait és közben gunyorosan ezt mondta az ott kuporgó mesternek: - Az nem volt a tabuid között, hogy aranysugár nem érhet, így ezt kapod. – mondta, de a mester azért megszólalt:
3. Rendben, de az sem érheti a fejemet, hajamat, de az arcomat sem! Csak nyaktól lefele!
4. Még mit nem! – ellenkezett Tamás sub, de azért úgy tette, ahogyan a mester mondta, kérte, igaz viszont alaposan megfürdette ezért. Igaz a végén már nagyon kellett iparkodnia, hogy a maradékot is kipréselje magából. – Na, végre! Ennyi volt. – szólt elégedetten és már fordult is ki, de visszaszólt: - Alaposan mosd le magadat és úgy gyere vissza a szobába! – mondta és már ment is be onnan.

A mester nem szólt semmit, lezuhanyozott és ment vissza – persze négykézlábon – a szobába.

Mikor beért Tamás sub már kotorászott a szerszámosládába és megtalálta a tűs kereket, de a dilatator készletet is.

Először a tűs kereket jártatta meg a szőnyegre hanyatt fektetett, csupasz testén a mesternek, mindenhol. Különösen az tetszett neki, mikor az újra merevvé vált farkán húzhatta végig, persze a bőr nélküli makkon is megtette, hiába vonaglott, sziszegett a mester ezért, ettől. Sőt. Még többször is visszatért és megtette. Nagyon élvezte. Ő, már mint Tamás sub, a mester kevésbé.  

1. Na, jó, ennyi elég is volt. – jelentette ki Tamás sub és eltette a tűs kereket és a dilatator készletet vette elő, majd a közepes méretűt vette elő abból és síkosítás nélkül akarta betolni a mester farkába, de az rászólt, hogy így meg ne merje tenni!

Mikor bekente azzal, akkor is kicsit gyorsan nyomta, tolta befele, nem hagyott időt a tágulásra, így a mester megint sziszegett az érzett fájdalomtól, de nem szólt.

Mikor végre benne volt és már csak kis része maradt kint, akkor Tamás sub azt gondolta, hogy ráül és meglovagolja így a mestert. Persze ebből nem lett semmi, mert a mester elfordította a testét, így Tamás nem tudott beleülni a merev farkába, amiben benne volt a dilatator is még.

Tamás sub ettől bedühödött, felugrott és jól oldalba rúgta a szőnyegen fekvő mestert, akit váratlanul ért ez az atrocitás, de gyorsan reagált, mert az érzett fájdalom ellenére elkapta Tamás sub lábát és már csavarta is ki és rántotta is meg egyszerre, így az elveszítette az egyensúlyát és mellette landolt a szőnyegen. Már rá is pattant, hátára szorítva és karjaira térdelt, így odaszögezve azt a szőnyegbe.

Mivel előnyben volt, ő kezdeményezett, így ezt ki is használta és már a lábfejeit is beleszorította Tamás sub lábai és farka közé, így még jobban odaszögezte annak testét a szőnyegbe, -re és már kihasználva, hogy az ő farka már merevedett, azt is belenyomta a meglepett sub torkába, szájába.

Tamás sub a meglepetéstől megmerevedett, képtelen volt a védekezésre, pedig ha azt tette volna, akkor biztosan le tudta volna dobni magáról a mestert. Így az maradt felül és már miközben dugta a száját, mélytorkoztatva, még a szabad kezével alapos pofonokat is lekent a védekezni nem tudó. –akaró Tamás subnak. És közben ezt mondta kioktatóan:

1. Nem mindig az az Úr, a Mester, aki éppen felül van, mert ahhoz azért több kell! Most pedig megkapod azt tőlem, ami jár neked az eddigiekért, a többit pedig majd a Mesteredtől fogod megkapni, ha elmondtad Neki, hogy mit tettél és hogyan.

Azzal alaposan, hosszasan dugta Tamás sub száját, pofozgatta is közben és utasította, hogy ne csak nyelje, de már szopja is a szájában lévő, merev farkát. Az pedig tette, mert egyrészt hozzá volt szokva ahhoz, hogy parancsokat teljesítsen, másrészt meg most érezte a másik fölényét is.

Azért as mester arra vigyázott, hogy ne gerjedjen annyira be, hogy ellövelljen, mert nem akart még elmenni, mást is akart még tenni.

Jó idő múlva, leszállt A subról és ráparancsolt, hogy forduljon csak meg és már újra ráült, de most a combjaira és már ujjazta is az alatta lévő testet, annak ánuszát. Először csak egy-, majd már két ujjal járt benne és végül már a szerszámja is sorra került.

Most dugattyúzott csak igazán, tekergett, forgatta, ki- behúzkodta, nyomta, ahogyan csak bírta és most azon volt, hogy hamarosan eljusson a csúcsra és belé is lövellt. Többször, több adagot.

Tamás csak nyöszörgött alatta, de tűrte, később már élvezte is, kivéve a belelövellést. Azért haragudott.

Most újra megismétlődött a fürdőszobai jelenet, de fordított felállásban.

Viszont utána mikor Tamás jött be négykézlábon vissza a szobába, már a mester résen volt és bokáit összeláncolta egymáshoz, így védekezésképtelenné tette a továbbiakra.

Vette a mobilját, felhívta Tamás sub Mesterét és mikor az jelentkezett Tamás kezébe nyomta a mobilját, hogy beszéljen az. Megtörtént.

Sok mindent kaphatott a Mesterétől Tamás sub, csak dicséretet nem, mert eléggé vörös volt a képe, mikor letette a mobilt.

1. Jól elintézett Mester Uram! Most mehetek vissza és közben készíthetem a sejhajomat, mert alaposan ki lesz porolva, de másra is készülhetek még. – mondta bánatosan Tamás.
2. Ki fogod bírni, de ha Mestered elzavar – megjegyzem joggal tenné – akkor ide mindig visszajöhetsz és a továbbiakban szolgálhatsz engemet is! – mondtam és azzal elengedtem őt.

Jó pár napig nem hallottam felőle, majd jelentkezett, hogy akkor jönne, ha még mindig jöhet hozzám szolgálni.

De ez már egy másik történet.

(vége)