Esetem az ikrekkel és barátjukkal (1)

Úgy ismerkedtünk meg, hogy utaztam a HÉV-en, mikor az egyik megállónál felszállt egy csapat fiatal, csaj-srác vegyesen. Azonnal megtelt a kocsi zajjal és főleg élettel, vidámsággal. Én a kocsi végén az elkülönült részen ültem egymagamban, s hamarosan hárman kiváltak a többiektől, oda jöttek s csak mikor már beléptek, akkor láttam meg engem, de már nem visszakoztak, hanem bejöttek, leültek a szemközti ablakhoz. A két iker egymással szemben az ablakhoz, a barát az egyik iker mellé, szorosan.

Ez azonnal feltűnt, de azért olvastam tovább, csak a fejemet nem elmozdítva oldalra néztem s figyeltem őket. A két iker közül, a fiatalabbnak kinéző velük szemben, míg az idősebb velük szemben. Bár az ikrek beszélgettek egymással, de az idősebb úgy tett, mintha nem látná, hogy a barátja szinte „rámászott” az ikertestvérére.

Azt is megfigyelhettem közben, hogy bár egypetéjű ikrek voltak, mégis voltak különbözőségeik, ami alapján meg lehetett egymástól különböztetni azokat: az idősebb markánsabb volt, sötétebb, göndör, szőke hajjal és már pelyhedző arcszőrzettel rendelkezett, míg a fiatalabb hirtelen szőke, vagy inkább lenszőke hajú volt, baba képű. Viszont a barát teljesen más testalkatú volt. Az ikrek sem voltak alacsonyak, sőt az átlagnál magasabbak voltak, de a barátjuk igen magas, nyúlánk testalkatú volt és feltehetően igen szőrös mindenhol, mert még így oldalról is jól látszott, hogy milyen sok szőr nőtt a fülében, lógott ki az orrlyukán és már erős borostát is viselt, így magamban elneveztem „gorillának”.

Az is jól látszott, hogy igen rámenős, nekem túltapadós viselkedésű.

Egy ideig nem történt különösebben semmi, mígnem arra figyeltem fel, kaptam fel a fejemet, hogy egy nagy csattanást hallottam, majd izgatott sziszegést. A barát kapott egy hatalmasat a combjaira és az idősebb srác sziszegett valamit neki, izgatottan.

Csak a végét értettem meg: - Ha nem tudsz viselkedni, menj inkább el innen, tőlünk! Mi be akarjuk cserkészni ezt a pasit, ott.

Ez a pasi pedig én voltam.

Nem reagáltam, mint aki semmit sem hallott, látott, olvastam tovább és már tovább is mentem annál a megállónál, ahol eredetileg le akartam szállni. Kíváncsi voltam, mi lesz, mit tesznek meg az ikrek?

Nem is kellett sokat várni, mert a HÉV egy olyan szakaszon haladt, ahol nagyobb volt már a távolság az állomások között, így az idősebb iker-srác lassan felállt. Persze óvatosan körülnézett állva, mintha csak azt ellenőrizné, hogy a többiek még ott vannak-e és merre, de közben már – mivel oldalról láttam, így állva – azt is észrevettem, hogy a nadrágjában már áll a farka, nem kicsit, de jó, mereven, előre, majd kilyukasztva a nadrágját. Még rá is játszott, mert odanyúlt, jól láthatóan megigazította azt, majd feltűnően már rám nézett át és úgy ült le.

Én látszólag semmit nem vettem észre, olvastam tovább, de persze mindeg idegszálammal rájuk „figyeltem” és vártam a következő ötlerüket.

Nem is kellett sokáig várni. Két megállóval odébb a többiek felpattantak, leszálláshoz készülődtek, csoportosultak az ajtóknál, egy csaj még be is nézett az ikrekhez és megkérdezte, hogy ők is leszállnak, vagy tovább mennek? A válasz az volt, hogy mennek tovább s elköszöntek felállva a többiektől.

Ekkor odasandítva már azt is láttam, nem csak az idősebbnek, de mindnek áll a farka, mereven.

Végre a vonat tovább indult és már csak két megálló volt hátra végállomásig, de most megint egy hosszabb szakaszon ment a HÉV a következő állomásig.

Az idősebb iker odaszólt hangosabban, hogy már arra én is felfigyeljek a barátnak, hogy a következőn leszállnak, jöhet ő is velük, de akkor megint szolgálnia kell majd, mint múltkor, de most nem csak rabszolga lesz, hanem szex-rabszolga. Hangsúlyozta ki az idősebb a szex szót.

Erre mér fel kellett figyelnem, meg is tettem.

Érdeklődve rájuk néztem, végignéztem őket külön-külön, majd megszólaltam:

1. Azért azt nem nézem ki belőletek, hogy túl gyakorlottak lennétek, mint mesterek. Nem akarnátok egy határozott, gyakorlott, dús fantáziájú mestert, akinél mind szolgálhatnátok? – cukkoltam őket.
2. Igen, Uram, de, nagyon is! – válaszolta az idősebb iker. – Megtenné Uram? Ráérne?
3. Igen, semmi gond, van időm, ha nektek van ehhez helyetek. Van?
4. Igen, van Uram! Egy házat bérlünk itt, csak mi lakunk ott és szabad az esténk. – válaszolta az idősebb örömmel.
5. És valami eszközötök is van ehhez a játékhoz? – kérdeztem meg tőlük.
6. Hát abból nincs sok még. – szontyolodott el az. – Még nem gyűjtöttünk be olyanokat.
7. Sebaj, sok minden kreatívan használható, ami van egy háztartásban. – nyugtattam meg őket és lassan felálltam, mert közeledtünk az állomáshoz már.

Leszálltunk, és a srácok elindultak ki az állomás területéről, de én utánuk szóltam:

1. Várjatok, álljatok meg! Még ne menjetek!
2. Miért, Uram? – fordult meg az idősebb kérdezve.
3. Mert itt és most üdvözölni fogtok, mégpedig szolgai módon! Tudjátok, hogyan kell azt?
4. Hogy mit? Üdvözölni és hogyan? Szolgai módon? – értetlenkedett a barát.
5. Bizony. Szóval térdre itt előttem, mind a hárman és kézcsók, majd lábcsók és végül szépen egymás után farok csókot is kapni akarok tőletek! – hallották.

Egy kicsit még hitetlenkedtek, de megragadtam a barát haját, belemarkoltam és már nyomtam is le magam elé és nyújtottam a másik kezemet elé: - Csókold csak meg!

Majd mikor értetlenkedve, de megtette, jött az újabb parancsom: - Hajolj előre és csókot a cipőmre! Majd felemelkedsz és ide, a nadrágom elejére is, de úgy, hogy érezzem a farkamon a szádat! – hallotta a barát.

(folytatás következik)