Dialóg
2012. 02. 12. 20:08 | Megjelent: 880x
Lármás szerelmed kínpadomra szült,
Elkobzott álmod Csillagoddá tett.
Enyém a láng, ha tűzben elmerült
Akarnok vágyad gyötri lelkedet.
Ne lázadj, szolga, Istennő vagyok!
Nevemmel ébredsz, azzal alszol el.
Alázkodj! Jöjj el hóban is gyalog!
Válasz ha szólhat láncra verten is,
Simulva, sírva, könnybe fúltan is:
Egyenlegemben kínom s kegyelmed,
Simogatásod, kígyó ostorod,
Celládba zárva reszkető gyermek,
Lógva kötélen vallatott konok.
Adóssá tettél, életem: kamat,
Vétkem, szerelmem pálcán árazod...
Olvadó hóra cseppnyi vér ragad.
Hozzászólások (0)