Hobbiszakács láb alatt

Hajnalban pittyent a telefon. Aznap szeánsz, várom az utasításokat. Mediterrán ételek napja van egy üzletlánc egyik boltjában, az utasításban pedig olyan dolog van, amit csak egy napig lehet kapni, és csak ott. Nyitásra ott voltam. Előző nap már minden megrendelt ételből főztem kicsit próbaképpen, egyik-másik eléggé bonyolult recept, és időigényes is.

Hazavittem a speciális összetevőt, elolvastam a hozzá tartozó receptet. Másfél óra elkészíteni azt az egy ételt. Ránéztem az órámra, még mindig reggel volt. Ha most elkezdem, indulás előtt csak tizenöt percem lesz fürödni és elkészülni.

Sercegett az olaj, sziszegett a gőz, csattogtak a fakanalak. Sajnos kóstolni nem szabadott, szigorúan meghagyta, hogy "ő ehet csak belőle". Szóval lutri. Mindent megfőztem, egész végig az úrnő járt az eszemben, másra nem is volt időm gondolni. Ez volt a szeánsz első része, beférkőzött a tudatalattimba, és a büntetéstől tartva nagyon erősen koncentráltam mindenre, amire utasított.

Összekészültem, átmetróztam a városon, a nagy sporttáskában a teljes menüvel. Beengedett, bevittem mindent a konyhába, tálaltam, majd levetkőztem és felvettem a betanult pozíciómat. Letérdeltem, ráültem a sarkamra, a homlokomat a járólapra helyeztem, kezek a combom mellett, tenyérrel felfelé.

Leült az asztalhoz, elmondta, hogy mi az ilyen ételek fogyasztásának a menete, majd azt a darabot, amit tiszteletből nekem kell elfogyasztanom, letette a fejem mellé a padlóra. A lábujjaival széttaposta, és belenyomta a számba, majd tisztára nyalatta a lábát. Felrakta a lábait a hátamra, és szépen komótosan elfogyasztotta a menüt. Ami nem sikerült jól, arról elmondta, hogy miért nem ízlett. Fél óra alatt mindent megkóstolt, a csupasz talpai szinte végig a hátamon voltak, én pedig néma csendben tartottam a pózt.

A szerinte legjobban sikerült ételt, amihez a speciális összetevő kellett, kis adagban nem lehet elkészíteni, el is mondta, hogy többek között ezért is csináltatta meg velem. Egy adagot a padlóra tett egy tányérban, az egyik lábával belelépett, a másik talpát pedig a tarkómra helyezte. Elfogyasztotta a desszertet, amit a cukrászdában vettem út közben, ezalatt nekem ki kellett nyalnom az ételt a talpa alól, a lábujjai közül és a talpáról.

Felállt, bement a fürdőszobába, és beállt a fürdőkádba. Megmostam és szárazra töröltem a lábait, majd bement a nappaliba. Kiszólt, hogy "hozd a papucsomat!". A számba vettem a lábbeliket, négykézláb bementem, előtte kívül-belül tisztára nyaltam a papucsot.

Kedves hangon megkérdezte: "a szokásos jutalmat kéred?". Bólintottam, ô pedig csettintett. A fal mellett a hátamra feküdtem, közben elővette a táskából a tűsarkú cipőjét, amit tőlem kapott korábban. Alaposan megtaposott, szép kerek nyomokat hagyva rajtam. "A végjátékhoz még mindig kell segítség?"- kérdezte. Bólintottam. Levetette velem a cipőjét, majd mezitláb a mellkasomra állt, az egyik talpát az arcomra nyomta. Mivel én nem tudok csak úgy utasításra elélvezni szeánsz alatt, erre volt szükség ahhoz, hogy a kedvenc látványát, a kilövellő spermát végignézhesse. Öt percig tartott, amíg sikerült kivernem, közben taposgált rajtam és a talpát nyalatta.

Lefürödtem, összecsomagoltam, majd leegyeztettük a következő szeánsz időpontját. Én másnap akartam jönni, de azt mondta, hogy hagyjuk elmúlni a nyomokat, mert legközelebb olyan feladataim lesznek, amiről tudta, hogy mindben nagy rutinnal rendelkezem. Ezzel jelezte, hogy jutalmul többször is keményen meg fog majd taposni tűsarkúval, ezért volt fontos, hogy elteljen pár nap a két szeánsz között.

Kifelé menet annyit mondott, hogy "mielőtt jössz, háromszor verd ki otthon!". Meglepődtem, erre mosolyogva annyit mondott, hogy "Legközelebb nem kell majd itt kiverned, mert úgysem fog sikerülni. Recésre fogom taposni a csupasz makkodat."

Ezzel a tudattal mentem haza, és vártam a következő szeánsz eljövetelét. Napokra a tudatalattimba férkőzött azzal a pár mondattal.