Erika és Ádám - 16. rész

"Neked írom a dalt! Neked énekelek!"

- Ne haragudj… - térdelt le Erika.

- Kiengesztelhetlek? - már nyúlt is a nadrágja felé.

- Most nem! - tolta el magától Ádám. Előbb kitalálom a büntetésed.

Összevonta a szemöldökét. Egyfolytában nyaggatta ez a nő, nem hagyta őt békén. Ide menjenek, oda menjenek. Ezt kéne megcsinálni, azt kéne megjavitani, amazt kéne meglátogatni. Mindig csak azok a tervek, elképzelések, igények… és őt kész tények elé állitotta vagy csak utólag kérdezte meg.

- Gyere ide. Kulcsold össze hátul a kezed.

Már kattant is a bilincs Erika csuklóin.

- Csukd be a szemed. És ne halljak egy hangot sem!

Ezzel kezébe fogta és jó erősen megcsavarta a mellbimbóit. Egy pofonnal nyugtázta, amikor Erika az instrukciók ellenére felszisszent.

Aztán felcsíptetett egy-egy erősebb csipeszt, leellenőrizte, hogy tartanak-e és otthagyta a mellbimbóin.

- Így. Várd meg, amíg visszajövök. Ne menj sehová, ne nyúlj semmihez. Nem nyithatod ki a szemed.

- De… - kezdte volna Erika, ám azonnal csattant is a következő pofon.

- Ne ellenkezz. Vagy kiállítalak így, ahogy vagy az erkélyre.

Nem mert szembeszegülni. Pedig éhes volt, fázott és kellett már pisilnie is. De nyugton maradt, mert tudta, nem jelent jót a házi szabályok szerint, ha magára haragítja a férfit.

Csapódott a bejárati ajtó. Ki tudja, mennyi idő telt el. Éveknek tűnt…

Aztán egyszer csak kulcszörgést hallott. És Ádám hangját. Meg még valakiét… Vajon ki lehet az? Csilingelő, női nevetés.

- Gyertek csak be!

Gyertek??? Erikának lehunytában is elkerekedett a szeme.

- Foglaljatok helyet.

Ezzel Ádám odament és szó nélkül lerántotta a melléről a csipeszeket. Erika fájdalmas arckifejezéssel dörzsölte meg a helyüket.

- Most már kinyithatod a szemed.

A férfi a kanapén ült, középen, és egy-egy huszonöt körüli, fiatal lány a jobbján és a balján.

Hosszú, mézszőke hajuk és mandulavágású zöld szemük volt. Kantáros, farmer miniruhát viseltek és alatta csak egy csipkés melltartót. Hozzá hosszú bőrcsizmát. Egyforma arany nyakláncot. Nemcsak a nyakláncuk volt egyforma, a lányok is annak tűntek. Mintha csak egymás tükörképei lettek volna. Csak a melltartójuk színe volt más. Pezsgőszín és fekete. És a csizmájuk, az egyik tisztán mogyoróbarna, a másik is barnás, de több árnyalattal a bordó fele.

- Ők az új gyakornokaink, Anette és Yvette. Igen, ikrek.

Gyakornokok, hahhhh - Erika csak magában puffogott. Nem jelentett semmi jót, hogy Ádám az egyetemen dolgozott. Na meg a cégnél is folyamatosan sündörögtek körülötte a fiatal lányok. A feszes, jó fenekű, férfira éhes huszonéves lányok.

Erikának semmi kifogása nem volt ellenük. Sőt… Neki is megfordult már a fejében, hogy hirdetés útján szerez maga mellé Ádámnak egy másik nőt. Semmi kifogása nem volt ellenük egészen addig, amíg részese lehet a történetnek. És lám, hiszen Ádám is hazahozta őket. Vajon mit forgat éppen most a zseniális fejében? Mi a terve velük ma estére?

Hamar kiderült. A férfi odafordult a lányokhoz.

- Vetkőzzetek le.

A lányok így is tettek. Most már semmi sem különböztethette meg őket.

Ádám kiküldte a konyhába Erikát az italokért és arra jött vissza, hogy az egyik lány bőszen csókolgatja, a másik meg már javában szopja. Egy kicsit összeszorult a látványtól a gyomra.

Ádám csak mosolygott rajta.

- Gyere csak közelebb! Melyikük ő? - mutatott a lábai közt térdeplő lányra. Ha eltalálod, a másikat megpálcázhatod. Ha nem, akkor te kapsz mindjárt hatot.

- Anette - mondta ki találomra, ami először eszébe jutotf.

- Nem nyert! - Ádám kajánul elvigyorodott.

- Lányok, tartsatok pár perc szünetet - tolta le magáról őket és Erikához fordult.

- Hozd be a pálcákat a hálószobából. Jó lesz az a kettő, amivel tegnap gyakoroltunk. Aztán hajolj ide az asztalra, velem szemben.

Megfogta Erika kezeit, az alkarjánál, mindkettőt jó erősen.

- Nem fordíthatod el a fejed, nézz végig a szemembe. Látni akarlak közben.

- Lányok, adjatok neki a pálcával hatot, jó erősen. Egyet jobbról, egyet balról.

Majd Erikához fordult: ha kitalálod, ki állt a jobb és ki a bal oldalon, akkor itt, tizenkettőnél megállunk. Ha nem, akkor duplázunk.

Persze nem találta ki, honnan is találhatta volna. Nem volt ma elemében, a szerencse se kedvezett neki. Mire végeztek, alaposan sajgott a huszonnégy pálcaütés nyomán a hátsója.

A lányok ezután folytatták, amit elkezdtek és tovább kényeztették a ház urát. Erikának tetszett a látvány. Tetszett, ahogy mohón szopja és szívogatja a férfit a két fiatal lány. Odament hozzájuk, hátulról átkaroltta Ádámot és elkezdte csókolgatni a tarkóját, a nyakát. Majd végig le, a gerince mentén. Aztán a fenekénél… Eldöntötte a kanapén oldalfekvésbe, hogy hozzáférjen ő is. Simogatta, masszírozta… végignyalta a golyóit… a gátját… és belemélyesztette nyelvét a fenekébe. Izgatta a tudatát a férfi kettős élvezete, tudva, hogy a két lány a farkát is kezelésbe vette. Hallotta Ádám elfojtott nyögéseit és tudta, jó úton járnak.

Hirtelen gondolt egyet, a lányok hajába markolt és lerántotta őket Ádámról. Az asztalra dobta őket.

- Hajoljatok rá, egymás mellett, mindketten!

Kezébe vette a pálcát és elkezdte visszaadni nekik az ütéseket, jó csattanósakat sózva a seggükre.

A felajzott Ádámot nem hagyta hidegen a látvány. Nem is maradt sokáig tétlen. Felkelt a kanapéról, szorosan Erika mögé állt, erőteljesen belemarkolt és széthúzta a seggét, egy ujjal ki is tágította kicsit, majd a bejárathoz illesztette a farkát és egy erős döféssel heletolta magát. Egyik kezével kicsit előre döntötte, de épp csak annyira, hogy folytatni tudja a lányok fenekelését. Hiszen így mindhárom nőt láthatta, élvezhette és hallhatta a szenvedésük hangjait, miközben erőteljesen megdolgozta az anyakirálynő seggét.

- Örülök, hogy nem hanyagolod el a vendégeink. Talán máskor is lehet részünk ilyesmiben, ha szeretnéd - lihegte Erikája nyakába, mielőtt begyorsított a fináléhoz, hogy beleélvezzen.

- Végre - gondolta magában Erika, akinek már nagyon hiányzott, hogy Urát felszabadultnak, vidámnak lássa és hogy meg tudja adni neki a napi betevő fenekelés mellett ezt a fajta élvezetet is.

-folyt.köv.-