Dina (5)

Monique Dina keresésére indult.

- Hol marad már az a lány? Rég ki kellett volna raknia a csupor tejeket az ajtók elé. A konyhán is szükség van rá.

Az istállók felé vette az irányt.

- Biztosan megint elkóborolt a mezőre virágot szedni, a domboldalba napkeltét nézni, isteneihez imádkozni, vagy más mihasznasággal tölti az idejét. Na de majd adok én neki!

Monique, a cselédek felügyelője hatalmas, szálfatermetű nő volt. Mindenki félte. Berepedtek a tükrök a hangjára, megállt a kásában a kanál, ha csak belépett a szobába. Hirtelenharagú volt, és amikor a szeme szikrázott, szinte lövelltek belőle a villámok. Senki nem akart elékerülni rossz hangulatában. Na meg a fakanala, a sodrófája, a seprűje elé sem.

Dina is összerezzent volna, ha hallja a lépteit, de ő még félájultan feküdt az istálló padlóján, ahogy hagyták.

Monique hangjára tért magához:

- Te meg mit csinálsz itt, te jány? Hogy nézel ki? Hol hagytad a ruhád?

Ruhának aligha lehetett nevezni Dina szegényes gönceit, de ettől is rettegett, ha kiderül, hogy letépték. Nem volt másik. Összehúzta magát. Legszívesebben árnyékká vált volna. Vagy pókká a falon. Félte Monique haragját.

Ám most az egyszer nem kellett félnie, Monique ugyanis egy szemvillantással felmérte a helyzetet. Látta, mit tettek vele. Azt is sejtette, hogy kik. Aaron katonái tehették.

Na, ha megtették, akkor majd kapnak érte ők is. A bögyében voltak az idegenek. Nem elég, hogy falták a szalonnát, vedelték a sert, mellé még munkaképtelenné teszik a cselédeit? A fele se tréfa ennek.

A lányra dobott egy lópokrócot, mert neki az övén lógó csajkába néhány korty tejet, aztán otthagyta. Elindult a férfiak keresésére.

Az istálló végében talált rájuk, ahogy részegen, félálomban a szénabálákon hevertek. Lucas volt hozzá a legközelebb. Szétvetett lábbal feküdt Robynnak dőlve. Hatalmasat rúgott bele, egyenesen az ágyékát célozva.

- Ááááá hogy az a rézfán tekergő… - pattant föl, de még fel sem ocsúdhatott, a nő a torkánál fogva a falnak szegezte. Erős asszony volt, magasabb is a fiúnál egy jó fejjel.

- Hol van a parancsnokotok, az a mihaszna? Merre bújkál, merre tekereg? Hogy vájnák ki a szemét a varjak…

- Engem keresel? - egy szénabála mögül állt fel és tartott felé a férfi, határozott léptekkel.

- Ó, igen - mosolyodott el Monique és lekevert neki egy csattanós pofont.

Na, erre már összenéztek a legények. Hogy egy nő, ráadásul a cselédsorról, a kapitányukat megüsse?

Aaron csak elmosolyodott erre. Tetszett neki a tüzes nőszemély. Ha valamire, akkor erre tudott gerjedni egy nőben. Megköszörülte a torkát.

- Miben állhatok a rendelkezésedre?

- Hasznavehetetlenné tettétek a szolgálónkat, Dinát. Ki fogja ma helyette elvégezni a munkát?

Aaron elgondolkozott. Majd döntött.

- Maradunk még egy napot. Lucas, Robyn és Harrah segítenek a vízhordásban, fát hasogatni a konyhára, meg ami még kell. Ami férfimunka. A cselédért pedig fizetek az Uratoknak.

Monique csípőre vágta a kezét.

- Ezt vele kell megbeszélned! - enyhült hangjában az él, bár még mindig parázslott a tekintete. Akkor én megyek is.

- Várj még… - kapta el őt hátulról Aaron és felhajtva szoknyáját jó alaposan megmarkolta a fenekét. Húsos példány volt. Tetszett neki.

- Pár percet ráérsz talán? Hadd szórakozzunk előbb egy kicsit.

Azzal intett a legényeinek, akik hátracsavarták a nő mindkét karját és előreterelték az istálló központi része felé, bárhogy tiltakozott is.

Jó szorosan megkötözték, gúzsba kötve a karjait és lábát, majd a sarokba dobták.

Épp valami rongyot kerestek, hogy betömjék a száját, mert hangosan kiáltozott, káromolva az összes szenteket, akit csak ismert, amikor csikorogva nyílt az ajtó. Szalmaszőke, pirospozsgás, dundi lány állt a bejáratnál és elkerekedett szemekkel nézte a látványt.

- Hát te meg ki vagy? És mit akarsz? Gyere csak be!

Monique kézzel-lábbal mutogatni próbált, hogy szaladjon, de ugye épp meg volt kötve a lába és a keze. Bette, mert ìgy hívták, ekkor már Robyn szorításában sziszegett.

- Aúúúúú...mit csinálsz? Engedj el!

- Dehogy engedlek! - a férfiak egymásra néztek és durván, nyersen felröhögtek.

- Hozzatok egy kampót és kötelet! Azt pedig locsoljátok fel! - mutatott Dinára, aki még mindig a földön hevert.

- Ez jó móka lesz.

Összecsomózták őket a hajuknál fogva. Mindhárom nősténynek hosszan, a fenekéig ért a haja. Összekötötték őket egymásnak háttal, a hajcsomóba egy kampót akasztva, amit felhúztak a magasba, egy gerendára. Leért még a lábuk, de alig moccanhattak. Ekkor egymáshoz kötözték a kezeiket is, a háttal álló nőkből egy kis kört alkotva, majd széles terpeszben a lábukat. Felhúzták a hajukat tartó kampót újra, szorosra.

A három katona kezelésbe vett egy-egy nőt. Lucas Dinát, Harrah Bettét, Robynnak jutott Monique. Persze a nők köptek, fújtak, haraptak volna, ha elérik őket és közben átkozottul szitkozódtak, de a férfiak hamar elvették tőle a kedvüket néhány jól irányzott pofonnal. Megszorongatták a mellüket, csavarták-húzkodták-gyötörték, ahol érték, belemarkoltak a lábuk közé. Hatalmasakat csaptak a combjukra, váltakozva a pofonokkal, csak úgy zengett az istálló. Aaron kedvtelve nézte a jelenetet. Három férfi, három nő… ahogy teszik a dolgukat. Ahogy a természet diktálja, ahogy a Nagy Könyvben meg van irva. A férfi élvez, a nő szenved. És a férfi élvezi a nő szenvedèsét. És fokozza is. Amíg csak kedve telik benne. Amíg az egész játékban a kedvét leli…

Megalapozták a hangulatot. A nők sikongattak, a testük vörösödött. A férfiak röhögtek, a nadrágjuk domborodott. Elő is vették a faszukat, hogy a nők lássák, mire számíthatnak. Nem kellett hozzá sok idő és mindhárman kőkemények voltak.

Ekkor kerültek elő ismét az ostorok. Mind a hárman a kezükbe fogtak egyet, miközben a nadrágjukat letolták és elkezdődött a tánc. Odacsaptak a nők meztelen testére, a mellükre, a hasukra, a combjukra, a lábuk közé… ahol csak érték őket. Olyan ritmusban, olyan erősséggel, ahogy csak élvezték. Volt, hogy ketten csaptak le egy nőre, gyors egymásutánban. Volt, hogy elléptek és egy másik nő kapta a csapás erejét, mint aki előtt álltak. Sorakoztak a vérvörös csíkok a nők testén. Egybefolyt a jajkiáltásuk. De a férfiaknak ez sem volt elég. Bekötötték a három nő szemét. És úgy folytatták. Amíg elegük nem lett a hangok és a látvány adta élvezetekből és már a végsőkig feszítette őket a vágy. Ekkor a kampót levágták, a három nő pedig a földre zuhant. Térdre rogyott. Pont jó magasságba. Elkaptak egyet-egyet, a nők szeme továbbra is bekötve, belemarkoltak összegubancolódott hajukba és teljes erejükkel a farkukra húzták őket, hogy véget vessenek a mókának - aznapra.

-VÉGE-