Dina (4)

Hirtelen hangokra lett figyelmes. Az emberei jártak erre.

Csikordult az ajtó. Lucas dugta be rajta a fejét.

- Kapitány?

- Mit akartok?

- Láttuk a lányt elfutni és ide vezettek a hangok. Azon gondolkoztunk, hogy… talán nekünk is jut egy kicsi a szórakozásból?

Aaron a cselédre vetette tekintetét, aki még mindig a földön feküdt hason, kiterítve. A feneke égővörös volt, de máshol a testén még nem voltak nyomok. Vajon megossza őt az embereivel? Tudta, hogy a harcban mindig számíthat rájuk, egymás hátát védik a végsőkig és a bajtársiasságnak egyáltalán nem árt, hogy évekre visszamenőleg vannak közös élményeik. Ma úgy mondanánk, a vállalti kultúrát, a termelékenységet, az összetartást segíti az időről időre elvégzett csapatépítés.

- Vigyétek át a nagyobbik istállóba és kötözzétek ki.

A katonáknak nem kellett kétszer mondani.

Robyn volt az, aki a vállára dobta a prédát, Lucas pedig mutatta az utat.

Az istállóban fellocsolták egy vödör jeges vízzel, hogy magához térjen. Aztán kezeinél fogva felkötözték a gerendákra. Nem húzták fel nagyon, még éppen leért a lába. Letépték a hátáról is a ruhákat.

Aaron lépett be az ajtón. Úgy döntött, egy kört most kihagy. Vagyis részt vesz benne, de csak mint néző.

Szerette nézni a megkínzott nők arcát, ahogy eltorzult a fájdalomtól. Szerette nézni, ahogy a legényei szórakoznak, ahogy teszik a dolguk. Szerette hallani a csattanást, az azt követő sikoltást egy kissé távolabbról. Ahonnan kiélvezhette, hogy a csak kezénél kikötözött nő menekülni próbál, tekereg a fájdalomtól, próbál kitérni a csapások elől. Próbál elfordulni, védeni a hasát, a mellét… ahogy elfordítja könnyektől áztatott arcát… Aaron mindig élvezte a látványt, ami nem adatott meg neki, a közelség miatt, amikor ő volt az aktív fél.

Az emberi felé fordult.

- Kezdhetitek!

És ők el is kezdték.

Mindhárman egy-egy ostort vettek a kezükbe. Lucas és Robyn egy fonottat. Harrah egy karikásat.

Egyelőre messzebbről kerülgették a lányt, köröztek körülötte. Inkább csak a levegőbe cserdítettek, kóstolgatták. Élvezték, ahogy összerezzent a félelmtől minden egyes csattanásnál. Élvezték, ahogy felszisszent, amikor az ostor vége mégis csak a bőrét érte.

Odacsaptak a lába alá és röhögtek, ahogy felugrál. Odamentek hozzá és hátrahúzták a fejét a hajánál. Kitárva testét a többieknek. Durván megfogdosták. Rá-rácsaptak a fenekére az ostor nyelvével. Húzták még egy kicsit az időt. Hadd féljen… Lesz mitől félnie.

Aztán újra körözni kezdtek körülötte, ostorral a kézben. Most már közelebbről. És Harrah lecsapott. Teljes erejéből végigvágott a lányon. Ráadásul szemből. Dina hatalmasat sikított, nemcsak a környező épületekben hallhatták, az égig szállt a hangja. Nosza, erre Lucas és Robyn se volt rest. Zene volt a jajkiáltás füleiknek. Megmarkolták ők is az ostort szorosan és rávágtak Dina hátára jobbról-balról, gyors egymásutánban. Dina kapálózott, szabadulni akart, de nem tudott. Egyre szaporodtak testén az égővörös csíkok. A mellein… a hasán… a hátán, a fenekén… és a combjain is, meg a lábain le végig. Nem menekülhetett, a vergődése pedig csak olaj volt a férfiaknak a tűzre. Minél jobban szenvedett, annál jobban élvezték.

- Táncolj csak, táncolj… - mormogta maga elé Aaron is.

Bár önmagában egy meztelen nő látványa sosem csigaazta fel, ezé a kis cselédé sem, a szenvedése megtette a hatását. Érezte ébredezni régóta szunnyadó férfiasságát.

Elővette és megmarkolta a farkát.

Aztán csak hátradőlt a szénabálákon és élvezte a hangokat, a látványt.

Emlékezett rá, hogy apja is hasonlóan ellátta az anyja baját. Nem is voltak megoldatlan problémák… Ezt a kis cselédet is magukkal vihetnék, ha már beidomították. Segítene oldani a feszültséget a legényeknél. Na meg főzhetne, moshatna is…

Egy különösen erős jajkiáltás visszaterelte a gondolatait. Dina testén már több volt a sérülés, mint az érintetlen bőr, fehér bőrén több helyen is csörgedezett a vér. De a férfiak még mindig élvezték.

Aaron hirtelen megelégelte a dolgot.

- Vágjátok le!

Elvágták a köteleket. A földre zuhant szegény lány meggyötört teste.

- Locsoljátok fel egy vödör vízzel.

Így is tettek.

- Hozzátok ide.

A három férfi a parancsnok lábai elé dobta a lányt.

- Nnnna most… általában férfiakkal végeztetem az ilyesmit, de most kivételt teszek veled. Eleget hallottam a hangod. Lássuk, mire tudod még használni a szád. Szopj!

A lány azt se tudta, hol van, azt sem értette, mit várnak tőle. Az ostorcsapásoktól még mindig csengett a füle és az intenzív fájdalom nagyon messzi tájakra vitte.

Hirtelen egy erős kéz markolta meg, és a hajánál fogva a szalmabálán elterülő férfi lábai közé húzta. Majd ugyanez a kéz erővel rá is nyomta, úgy, hogy levegőt se kapott és égett a torka. Tompán, felülről jövő röhögést hallott. Az erős kezek, most már többen is, a nyakán, a fején, rá-ráhúzták a férfi hatalmas, kemény farkára. Nem volt idő gondolkozni. Nem volt min gondolkozni. Dina érezte, ahogy csorog ki a száján a nyála. Minden alkalommal az életéért küzdve kapkodott levegőért, ahogy csak egy kis résnyit engedett a szorítás és esélye lett rá. Érezte, ahogy a haját húzzák, érezte, ahogy a torkát dugják, érezte, ahogy az erős kezek rá-rácsapnak sebekkel borított testére… aztán azt is megérezte, ahogy ezek az igen erős kezek kétfelé húzzák a farpofáit, közben erőteljesen ráütve a fenekére… és érezte a behatolás fájdalmát, ahogy a fenekénél is magára húzza valaki… majd meghallotta a háta mögül Lucas hangját. Igen, ő lehetett az.

- Adjatok egy szíjat a kezembe, hadd maradjon szoros dugás közben, hadd élvezzem. És hadd szórakozzunk még egy kicsit...

(folyt. köv.)