
Ő a vihar, ki csendben lép,
nem könyörög, csak dönt, s tiéd a vég.
Szeme parancs, ajka tűz,
szava alatt a világ is fűz.
Nem kér, csak néz — s te tudod,
hogy térdre hullni most jogod.
Kezében erő, mozdulatában rend,
uralma nem bánt, csak felemel, ha bent.
Mert az alárendelt nem gyenge,
csak tudja, kinek a lelke kemény szentje.
S mikor szól, hogy „nézz rám most”,
minden fény őt szolgálja, s te vagy az ostor nyomán hozott sors.
Ő az alfa nő – szabad, vad és tiszta,
te pedig benne oldódsz, mint vágy az ízben.
Nem fájdalom ez, hanem rend,
ahol hatalom és odaadás egy tűzben keveredett.
Hozzászólások (1)