Az ügy 2/2. rész

Az ügy 2 / 2. rész

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Felszólította a megrendelőt, hogy esküdjön fel a bibliára, majd őt is elkezdte kifaggatni. Őt már nemcsak a doyen kérdezte, hanem többen is tehettek fel kérdéseket.

1. Kérem, a saját szavaival mondja el mi történt az ominózus napon.

1. Az eleje valóban így történt. Elkártyáztam a rabszolgámat, ezért éktelen dühre lobbantam. Muszáj volt elvernem valakit, de a rabszolgám nem állt rendelkezésemre. Kénytelen voltam rendelni egy hozzá hasonló körú, harminc körüli férfit, akin leverhetem frusztráltságomat. Megfogadtam, hogy alaposan megtáncoltatom a seggén a pálcát és a botot, és be is tartottam a szavam.

1. Mi történt, amikor lementek a pincébe?

1. Meglehetősen készséges volt. Jól betanították a feladatra. Elfogadta a bakot, nem váratott soká a vetkőzésével, és mindketten úgy viselkedtünk, ahogy ilyen élethelyzetben szokás.

1. Látta, hogyan igazította maga alá a farkát?

1. Persze, végig láttam a verés alatt, mert kis terpeszben helyezkedett el a boton, és még mondta is, hogy nem akarja a hasa alá igazítani, ha engem nem zavar, inkább a bak széléhez igazítja.

1. Ez nem zavarta önt?

1. Dehogy. Amikor vertem, nem volt veszély, hogy megcsapom, mert jobbról és balról ütöttem, és a farpofáit vettem kezelésbe. Meg is nézhetik, milyen szépen látszanak a nyomok. Erre mindig kényes voltam. Akit én elvertem, az láthatta, szinte névjegyemmé vált, hogy gondosan ügyelek arra, hogy a fenék mindkét oldala el legyen verve. Bármilyen ingerült is voltam, erre odafigyeltem.

1. Mi történt a pálcázás során?

1. Szépen tartotta a fenekét, és számolta a kapott ütéseket.

1. Ön tényleg megbabrálta a farkát?

1. Ha már odakészítette nekem, miért ne?

1. Mi történt, amikor a pálcázással elkészült?

1. Alkudozni kezdett, hogy hasalva szeretné a botot, de nem mentem bele. Hülyének néz? Én fizetek érte, neki itt nem lehetnek kívánságai.

1. Megmutatta neki a botot, mielőtt verni kezdte vele?

1. Ez evidens. Az arca elé tartottam, hogy alaposan szemügyre vegye.

1. Ezután mi történt? Miért változtatta meg döntését, és kezdte más módon alkalmazni a botot, mint amiben előzetesen megállapodtak?

1. Képzelje el, ott volt a feneke, szépen kinyílva, maga se döntött volna másképp. Az ingerültségem már tovaszállt, és tudtam, hogy kezdeni fogok vele valamit, ha már ilyen szépen kiborotváltatta nekem.

1. Mennyi síkosítót kent rá, mielőtt megdugta vele?

1. Mennyit? Hát egy keveset. Ezek a fickók szeretik, ha fáj. Miért vegyem el ezt az örömet tőlük?

1. Könnyen fel tudta helyezni a botot?

1. Nem, bosszantott is, hogy ennyire szűk.

1. Közölte önnel, hogy nem akarja ezt?

1. Valamit jajongott, de ki figyel oda ilyenkor? Csak arra tudtam koncentrálni, hogy kellően megtágítsam. Ezt egy ilyen férfinak sokkal jobban kellett volna tűrnie.

1. Nem jól tűrte?

1. Nem, nyüszített, jajgatott, mindenféle kínos hangokat adott, miközben tágítottam, és persze tiltakozott is, hogy ne! Pedig felvilágosítottam, hogy a szexrabszolgám ezt szeretni szokta.

1. Meghallgattuk a szexrabszolgát. Elmondta, hogy valóban gyakorta járt benne a bot, miközben ön fegyelmezte.

1. Hát, ilyen sokoldalú az a bot. Ha akarom, a farpofáit hurkásítom vele, ha akarom, feldugom neki. Ő ezt igen kedvelte emlékezetem szerint. Hálás volt érte, ha ily módon is kifejezésre juttattam a tulajdonjogomat felette.

1. De ez a férfi tiltakozott, igaz?

1. Tiltakozott hát, de én fizettem, tehát én voltam döntéshelyzetben.

1. Tényleg megdugta?

1. Hogyne. Amint kitágítottam annyira a bottal, hogy be tudta venni a 22 centisemet. Igaz, nagyon hánykolódott és sikongott tőle, de már olyan felajzott állapotban voltam, hogy ezzel se törődtem.

1. Köszönöm. A bizottság visszavonul ítélethozatalra.

Nem sokkal később ismét odarendeltek bennünket a bizottság elé. A férfiak meghozták döntésüket. Ott álltunk egymás mellett, és vártuk az ítéletet. A doyen egy gépelt papírlapot olvasott fel.

1. A bizottság elutasítja a panaszt, és igazat ad a kliensnek. Ő korrektül, felárral kifizette az alkalom árát, és ezt az ügynökség is elismerte, ahonnét a férfit rendelte. Fellebbezésnek nincs helye. A feljelentőt a bizottság kötelezi bocsánatkérésre, valamint három napon belül a nyertes elverheti vagy elveretheti megbízottjával. A bizottság figyelembe vette, hogy a panaszos a derest és a botot preferálja, ezért kegyesen megengedi neki, hogy ebben a testhelyzetben kapja meg büntetését, amelyet ötven botütésben szabott meg, hogy emlékeztesse örökké, hogy nem jelenthet fel pitiáner dolgok miatt egy köztiszteletben álló megrendelőt.

Elsápadtam, majd legyűrve felháborodásomat, a nyerteshez fordultam, aki mellettem állt, hogy teljesítsem az ítélet első részét. Bocsánatot kértem tőle, és kifejeztem abbéli reményemet, hogy hasznos lesz számomra a büntetés másik része, melyet természetesen elfogadok tőle.

Erre három nappal később került sor, előzetes egyeztetés után. Ismét becsengettem a rossz emlékű ház ajtaján. Egy új szexrabszolga nyitott ajtót, és vezetett ura elé.

1. Uram, az ítéletnek megfelelően jelentkezem az ötven botütésre. Kérem, biztosítsa számomra, hogy megkaphassam.

1. Szerencsés van, te senkiházi! Béreltem egy profi botozót, ő fogja elverni a seggedet.

Hamarosan ismét a pincében találtam magam, és zavartan gombolgattam ingemet. Még nem tudtam, ki lesz a pribék, de hason fekve kellett várnom. A nyertes is végig óhajtotta nézni a büntetésemet, a szexrabszolgája a lábánál ült, nyakörvvel a nyakán, a lánc vége gazdája kezében végződött.

Mialatt vártuk a pribéket, akitől egyre jobban tartottam, gondosan hasam alá igazítottam farkamat. Megfogadtam, hogy ezentúl mindig így fogok tenni. Az elmúlt napok ráébresztettek arra, hogy valahol én is hibás vagyok, mert engedélynek vehette, hogy verés közben mindig látnia kellett.

A pribék ötven körüli, izmos férfi volt, fekete öltözékben. Láttára felnyögtem. Már volt alkalmam a botja alá hasalni néhány alkalommal, így pontosan tudtam, hogy alaposan meg leszek fingatva. Gyakorlott mozdulatokkal szíjazott le, ellenőrizte, hogy van-e annyi mozgásterem, hogy kitoljam a fenekemet, és elégedett volt az eredménnyel.

Mivel hibásnak éreztem magamat, ez segített ráhangolódni a verésre. Megmarkoltam a deres lábait, és kitoltam a fenekemet, jelezve, hogy elkezdhetik a büntetést. Az úr kegyesen megadta a jelet.

Noha már több tucatnyi alkalommal kóstoltam a seggemmel botot, most mégsem ment zökkenőmentesen a dolog. A pribék nyers parancsszavai, melyek arra vonatkoztak, hogy toljam ki, és tartsam, míg alámvág, még jobban megrémítettek. Jobb szerettem a saját tempómban tolni ki a fenekemet, de itt katonás parancsszavak hangzottak el: Kitol! Úgy marad! Hiába igyekeztem, egyre nehezebben ment az engedelmeskedés. Hol jobbra, hol a bal oldalamra sétált, megvárta, míg fenekem kidomborodik, és könnyedén megcsapott a bottal. Nagyokat nyögve csapattam magam, miközben többször is megfingatott. Hiába, nem sikerült kitolva és ellazítva tartanom a fenekemet úgy, hogy közben szorítom a záróizmaimat. A harmadik ilyen eset után elérkezettnek látta idejét annak, hogy elhallgattassa lyukamat. Felszólított, hogy toljam ki és lazítsam el, ám aztán két kézzel szétfeszítette farpofáimat, és rámrivallt, hogy maradjak így.

Sejtettem mi következik, és már előre nyüszögtem tőle. Reméltem, hogy elsőre sikerült eltalálnia a lyukamat, és abban is, hogy a kíntól nem fogok becsinálni. Elmondhatom, hogy pompásan sikerült az ütés. Keményen telibe kapta a bűnös fenéklyukat, amit ezzel sikerült is elhallgattatni. A magam részéről kínlódva jajgattam, és csak azt ismételgettem, hogy ez aztán botütés volt. Biztos voltam abban, hogy sohasem fogom elfelejteni.

Ezután már rendben folyt a botozásom. Lelkiismeret furdalástól gyötörve igyekeztem a botnak felkínálni fenekemet, és bár most már lyukam is lángolt a kíntól, mégis újra és újra kitoltam seggemet. Elvégre ez a helyes viselkedés a deresen. A pribék komolyan vette munkáját. Úgy ellátta a bajomat, hogy nehezen tudtam elhagyni megpróbáltatásaim színhelyét, amikor végre kibontotta a szíjakat.

Óvatosan tapogattam felforrósodott fenekemet, miközben a pribék kérdésére azt feleltem, hogy igazán szerencsésnek érzem magam, hogy a botja alá hasalhattam. Elnézését kértem fenéklyukam fegyelmezetlensége miatt, és most gyűjtöttem szókincset arra, hogy megköszönjem a pontos találatot.

A nyertes is megnézte feneket, mielőtt felöltöztem. Mutatta új szexrabszolgájának, aki hálásan térdelt lábainál, és figyelmeztette, hogy ismétlődő engedetlenség esetén ezt a pribéket fogja kihívni.

Azután remegő tagokkal felöltöztem, megköszöntem a nyertesnek, hogy segített az ítéletet végrehajtani rajtam, és néhány udvarias hálamondat után távoztam a házból. Ekkorra jutottam el arra gondolatra, hogy voltaképpen hálát kéne éreznem, hogy a bizottság az ítéletével és a nyertes közös erővel segített helyre tenni engem, és még az ügynökségnél sem bontottak szerződést velem.

Vége