Az ügy 1/2. rész

Az ügy 1 / 2. rész

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Az ügyemet az erre a célra összehívott bizottság tárgyalta, melynek tagjai között olyan neves személyiségek voltak, mint két s/m ügynökség igazgatósági tagja, fél tucatnyi felnőttfilmes, akiknek volt már a praxisukban hasonló ügy, és a tucatnyi férfi ítélete akkor is megoszlott, nem voltak egy véleményen.

Azt reméltem, hogy az ügyemben a javamra döntenek majd, hiszen én voltam az, akit sérelem ért. A kihallgatás napja eljött, melyen az általam feljelentett férfi meghallgatása is megtörténik, sőt nagy valószínűséggel délutánra az ítélet is eldől valamelyikünk javára, remélem, helyesen döntenek.

Miután feleskettek a bibliára, elkezdődött a kihallgatásom.

1. Kérem, vázolja fel az esetet! – utasított a bizottság doyenje, egy hatvanas éveiben járó, hivatalosan vállalati jogászként dolgozó úr.

1. Az az úr engem… előzetes megbeszélés és a beleegyezésem nélkül megdugott – mutattam a másik asztalnál ülő férfira, aki gőgösen dőlt hátra a székén.

Egész testtartásából látszott, hogy eddig mindent megkapott életében, amire vágyott, és én csak kellemetlen porszem voltam, aki lázadni mert ellene.

1. Hogyan történt? Kérem részletezze!

1. Házhoz rendelt az ügynökségen keresztül, ahol dolgozom.

1. Mi ilyenkor a szokásos protokoll?

1. Megfürdöm, illően felöltözöm, és a megadott időpontban becsöngetek.

1. Mi történt az érkezése után?

1. Hát… az említett úr éppen nehéz időszakot élt, amikor rabszolgáját elkártyázta, így nem volt, aki a házát vezesse, és ha szükséges, ura megverhesse vagy megkefélhesse. Így egyedül maradt, ezért rendelt egy harminc év körüli férfit az ügynökségtől, akin dühét levezetheti.

1. Mire számított, amikor odament?

1. Az ügynökségtől azt a megbízást kaptam, hogy tegyek meg mindent, hogy a kliens lehiggadjon, és kész legyen új rabszolgát vásárolni az ebből a célból létrejött internetes piactereken. Konkrétan kellett valaki, akit elverhet.

1. Hogyan fogadta önt?

1. Ajtót nyitott, intett, hogy lépjek be, és megkínált egy itallal is. Utána közölte, hogy kénytelen elverni a fenekemet, mert addig képtelen lesz másik rabszolgát vásárolni, míg indulatai vezérlik.

1. Erre mit válaszolt ön?

1. Azt feleltem, amit ilyenkor szoktam, hogy a fenekem a rendelkezésére áll. Megegyeztünk abban, hogy lekísér a pincébe, ott majd a házi kínzókamrájában eldöntjük, hogy deresen vagy bakon fog elverni, és közösen választunk ehhez eszközt is.

1. Eddig teljesen korrektnek látszik. Tehát lementek a pincébe, hogy megkapja a verést. Ott mi történt?

1. Pálcával és bottal szándékozott elverni a seggemet, ami voltaképpen rendben is van, ezek igen hatékony eszközök a dühe levezetésére. Utasított, hogy vetkőzzek le teljesen, és ezután szemügyre vett, megtapogatta, megnyomkodta a fenekemet, majd megfelelőnek találta arra, hogy kipróbálja rajtam eszközeit.

1. Tovább!

1. Ő a bakra akart szíjazni, de én a derest preferálom, végül rábólintottam, hogy rendben, és elhelyezkedtem a bakon, ő pedig leszíjazott, miközben megbeszéltük, hogy bottal vagy pálcával fogja elverni a seggem.

1. Ebben sem látok semmilyen kivetni valót.

1. Még ekkor sem fogtam gyanút, és kitolt fenékkel vártam, hogy harmincat pálcával, ugyanennyit bottal alámvágjon. Mivel gondosan leszíjazott, nem sok mozgásterem volt.

1. Mi történt ezután?

1. Nekiállt pálcázni a fenekemet, én pedig buzgón számoltam, hiszen nekem sem volt mindegy, hogy a kialkudott számú ütést kapom, vagy többet.

1. Hogyan igazította el a farkát és a golyóit?

1. Ahogy a bakra dőlve szoktam, a bak keskeny széléhez igazítottam, és úgy feküdtem felsőtestemmel a bakra, hogy nem szorultak a hasam alá.

1. Helyes. A kliens mit tett ezután?

1. Többször körbejárt, kaptam jobbról és balról pálcaütéseket, és az ütések szünetében időnként megmarkolta, megtapogatta a farkamat.

1. Erre ön mit reagált?

1. Nem tiltakoztam, ezt mások is megteszik, akik elvernek. Semmi kivetni valót nem találtam benne.

1. Ezután mi történt?

1. Amikor megkaptam a harminc pálcaütést, figyelmeztetett, hogy áttérünk a botra. Megkérdezte, hogy mi a véleményem az eszközről?

1. Azt feleltem, hogy jobban kedvelem, mint a ruganyos pálcát, és egy magamfajta fiatal, egészséges férfinak még jót is tesz, ha időnként bottal tanítják móresre, így legalább megtanulja, hol van a helye.

1. Tett ön javaslatot?

1. Igen, most, hogy kérdezi. Kértem, hogy a botozáshoz a deresre hasalhassak, ám nem egyezett bele.

1. Mivel indokolta?

1. Azzal, hogy így jobban kidomborodik a fenekem, és a deresen meg várni kellene rám, amíg kitolom és ellazítom. Hiába bizonygattam, hogy van gyakorlatom benne, hiszen nem először kínálnak bottal.

1. Mikor jött el az a pont, amikor a dolgok más irányt vettek?

1. Mint mondtam, verésről volt szó. Amikor elkezdett botozni, még nem is sejtettem, hogy mire készül. Akkor sem fogtam gyanút, amikor a bot végével bökdösni kezdte a fenéklyukamat, vagy az ütések között a farpofáim közé csúsztatta a botot, és végighúzta ott is. Inkább érdekesnek találtam, és csiklandozott is.

1. Izgatónak is találta?

1. Megvallom, voltak pillanatok, amikor igen. Ezt ő azonnal észre is vett, mert a merevedésem elárult.

1. Most arról beszéljen, amiért itt vagyunk. Figyelmeztetem, hogy csak az igazságot mondja!

1. Értettem. Tehát egy alkalommal, amikor a fenékvágatomat dörzsölte a bottal és a bot végét játékosan a lyukamhoz ütögette, megéreztem, hogy meg-megnyomja. Meg is kérdeztem, hogy mit akar?

1. Kimért még néhány botütést jobbról és balról, majd mégis válaszolt, pedig már nem vártam. Azt felelte, hogy mivel ebben a pózban kitűnően látható a fenékvágatom a lyukammal, nem maradt titokban előtte, hogy gondosan kiborotváltattam. Ezért meg fog jutalmazni. Itt már kissé aggódtam.

1. Mi volt a jutalma?

1. Hát, újra nyomkodni kezdte a fenéklyukamat, és utána rákent némi síkosítót a botra. Ezt akkor éreztem meg, amikor újra a lyukamon éreztem a bot végét, és elkezdte nyomni.

1. Hogyan élte ezt meg?

1. Kiszolgáltatott helyzetemben nem sokat tehettem, pedig egyre jobban tiltakoztam, nyomott és feszített a bot, ami lassan tágította a záróizmaimat.

1. Fájt?

1. Ekkor még csak kellemetlenségnek éltem meg. Kértem, hogy inkább botozzon tovább, hiszen tucatnyi ütés híja van még a harmincnak. De mintha meg se hallotta volna. Nyomott egy akkorát, hogy a bot vége áttörte a szűk nyílásomat, és kellemetlenül feszegetve még beljebb hatolt. Itt már hangosabban tiltakoztam, talán sziszegtem is, és kértem, hogy vegye ki belőlem, elvégre nem ebben állapodtunk meg.

1. Miért tiltakozott? Talán még szűz volt a feneke?

1. Természetesen nem, de ha egyszer csak a verésben állapodtunk meg, teljesen jogos volt a felháborodásom. De hiába tiltakoztam, nem figyelt sem erre, sem a fájdalmas nyögéseimre, a botot egyre beljebb és beljebb nyomta, miközben biztatott, hogy nyeljem. Nem akartam, és próbáltam kirázni a seggemből, de ezzel csak azt értem el, hogy elkezdett dugni a bottal.

1. Ez volt az a bot? – mutatott fel egy lakkozott botot.

1. Azt hiszem, valami hasonló volt ehhez.

1. És önnek kellemetlen volt befogadni, annak ellenére, hogy már volt hasonlóban része?

1. Miért nem hiszik el? Nem voltam rá felkészülve, és még az sem segített, hogy síkosítóval kente be, mert azzal is spórolt. Így csak könyörögtem és jajgattam, hogy vegye ki belőlem, de újra és újra a felnyomta mélyre, miközben valami olyasmit mondott, hogy a szexrabszolgája ezt igenis élvezte.

1. Mi történt ezután?

1. Egy alkalommal félredobta a botot, szorosan mögém lépett, és keményen felnyomta farkát belém. Csak úgy, váratlanul, és mivel a bot kitágított annyira addigra, ezt is meg tudta tenni. Lendületesen kefélt, és már tiltakozni sem volt erőm.

1. Nem élvezte?

1. Nem, nem élveztem. Durva támadásnak éltem meg.

1. Köszönöm, visszaülhet. Most meghallgatjuk a másik felet is.

Folyt. köv.