Mesterek játéka 2

Már az utca neve is titokzatos volt. Nemcsak azért, mert sosem hallottam róla és sosem jártam ott, hanem azért, mert úgy hangzott, mint egy várostól igencsak messze eső hely.

Félelemmel telt meg a lelkem. Folyamatosan azzal nyugtattam magam, hogy Gazdám tudja mit csinál, Gazdám segít, támogat, ott van mellettem, vigyáz rám….

Így megpróbáltam gondolkodás nélkül csupán csak teljesíteni Gazdám kérését. Aztán azon izgultam, hogy odataláljak a megadott helyre és időben ott legyek, ne késsek, mert akkor Gazdám nagyon mérges lesz és nagy büntetésben lesz részem.

Aztán pár perc múlva megérkeztem egy alig kivilágított, sötét utcába, ahol hatalmas raktárépületek és vállalatok irodái helyezkedtek el. Egyszerűen elképzelni sem tudtam mit kellene itt keresnem. Aztán megtaláltam a házszámot.

Egy óriási, hatalmas raktárépület előtt álltam. Félhomály volt az utcán. Az épületet is alig világították meg a lámpák.

Kiszálltam a kocsiból és azonnal megcsapott a süvítő téli hideg szél. Összébb húztam magamon a bundámat, mert Gazdám igencsak lenge öltözetet engedélyezett számomra. A magassarkú cipőmben odatipegtem a kis kerítés ajtóhoz, ahol szerencsére megláttam a kapucsengőt. Eszembe jutott, hogy Gazdám üzenetében volt egy négyjegyű számsor. Nincs más ötletem, megpróbálom és nem zavarom Gazdámat. Ha ügyes leszek, remélem meg is dicsér, hogy bejutottam a kerítésen belülre.

Odamentem az épülethez, az ablakain keresztül tompa fény szűrődött ki. Már hevesen dobogott a szívem, rettentően féltem. Az épület ajtaja nagy meglepetésemre nyitva volt. Beléptem rajta. Az ajtót be sem mertem csukni magam után, hogy el tudjak menekülni. Megálltam az ajtónál. Körbenéztem, de nem láttam sok mindent a homályos fényben. Azt láttam, hogy hatalmas teremben vagyok.

Aztán hirtelen felkapcsolódtak a lámpák. Teljesen elvakította a szememet. Úgy éreztem, hogy menten elájulok, annyira féltem. Mintha vallatnának ezek a lámpák. És vajon ki áll a lámpák mögött. Biztos Gazdám az és ez megnyugtatott. .....

Folyt köv.