Interjú közben 3/3. rész

Interjú közben 3/3. rész

(Fiktív történet kitalált szereplőkkel és helyszínekkel.)

Kissé sántikáltam, amikor néhány perc múlva felöltözve visszamentem az interjúra, és óvatosan ereszkedtem le a kanapéra. A riporter rám pillantott, majd megkérdezte, hogy mi az oka, hogy kissé megviseltnek látszom.

1. Semmiség, csak kaptam egy injekciót – igyekeztem elbagatellizálni a dolgot.

1. Ezért sántít?

1. Hát, a nagy fecskendő így meggyötri az embert – mosolyogtam savanyú képpel.

1. Jól érzi magát? Folytathatjuk az interjút?

1. Természetesen – helyezkedtem a kanapén, hogy ne érezzem annyira a feszítést. Olyasféle érzés volt, mintha még mindig bennem volna a fecskendő.

1. A botozásnál tartottunk. Fel tudná idézni, mikor volt ilyen feladata legutóbb?

1. Tegnap múlt egy hete – az előttünk lévő asztalra készített narancslés pohárért nyúltam, és ittam egy kortyot. Valamiért kiszáradt a torkom.

1. Tudna mesélni a tapasztalatairól?

1. A tapasztalataimról? Hát, általában bottal kapok, vagy egy suhogós, hajlékonyabb pálcával, ami úgy a hüvelykujja vastagságú lehet.

1. Kedveli a botot?

1. Micsoda kérdés ez? A bottól lehet tartani, lehet tisztelni, de bizonyára nem találkozott még olyan férfival, aki kifejezetten kedvelné. Leggyakrabban más eszközöket kedvelnek, szíjat, lovas ostort, de aki egyszer is lehasalt botnak, az megjegyzi egy életre.

1. Hogyan emlékszik rá?

1. Általában pár perc az egész. Huszonötöt bárki kibír, az ötven már komolyabb. Mégis, néhány alkalommal már ötvenre is felhasaltam. Ismerek olyat, aki lehajolva is bírja a botozást, noha meg kell kapaszkodjon valamiben, nehogy felegyenesedjen. Ha más nincs, a saját bokái is megfelelnek. De én ilyen pózban ritkán pálcáztatom magam, esetleg, amikor olyan tanárt kell megszemélyesítenem, akit a gazdag tanítványa bepanaszol, és ezért kell elverni. Ilyenkor az ispán vagy más férfi végzi a feladatot, kikérdez, hogyan történt a dolog, amiért az úrfi megsértődött, és közben járkálunk a szobában, és csak akkor kell lehajolnom egy botütésre, amikor int. Így fél óra alatt körülbelül húsz-huszonöt ütést kapok. Ilyenkor elég lehajolni, és miután gondosan kimérte, felegyenesedhetek, van, hogy ugrom is egyet, és dörzsölhetem a seggem, mert azért megérzem, ha bottal alám vágnak, elhiheti.

1. Gondolom, ez elég megalázó. Deresen jobban bírja?

1. Az a kérdés, hogyan lehet jobban bírni. Van, aki nem túlzottan kedveli, de azért hang nélkül, sóhajtásokkal felelget a botnak a deresen. Egyetlen egyet ismertem, de már nem dolgozik itt, nálam idősebb volt, amikor a kora miatt megszűnt a szerződése, aki igencsak jó kapcsolatot ápolt a botokkal. Büszke volt arra, hogy már mindegyikkel kapott, és a mai napig időnként visszajár egy alapos botozásra, csak most már ő fizet érte. Amíg tanultam a deresen való helyes viselkedést, gyakran megnézhettem, hogyan viselkedik, miközben megcsapják. Tőle tanultam nyögni, mert eleinte eléggé kapkodtam a levegőt, és összevissza jajgattam, nyögtem, és máig előfordul, hogy egy bot kiveri belőlem a tanultakat, és megint nem tudok férfiasan viselkedni. Ő mindig úgy kelt fel egy-egy botozás után, hogy csettintett a nyelvével, és megjegyezte, milyen jólesett neki a kapott ütleg. Sohasem mulasztotta el megköszönni. Igazi úriember volt.

1. Maga hogy’ bírja a botot?

1. A kezdetekhez képest már jobban, noha alaposan megnyögdeltet, és mint mondtam, rázom a seggem, ha megcsapják. Gyakran ki is nevettek érte, de akkor sem tudok erről leszokni. Kitolom, ellazítom, igyekszem jól viselkedni, de aztán lecsap a bot, és én kínosan nyögdécselek, és rázom a seggem. Ez bizonyára vicces látvány, egy férfi, aki nem tud uralkodni magán.

1. Legutóbb is így ment?

1. Legutóbb ötvenet kaptam, ráadásul úgy, hogy csak huszonötöt ígértek, amikor meghasaltam a derest. Meglehetősen kívántam a botot, ezt botor fejjel el is árultam, mialatt leszíjaztak. Kedvelem a szíjak illatát, akkor is meghozza a kedvem, ha eleinte berzenkedek a veréstől. Így azt vártam, hogy huszonötöt vágnak alám, erre készültem. Aki hasalt már deresen, ismeri ezt az érzést, hogy büszkeség tölti el. Megy a buszon a városban, körülnéz, és csak olyan férfiakat lát, akik nagy valószínűséggel nem bírnák ki. De én kibírom. Igaz, hogy kínosan nyögök, és időnként feljajdulok, ha jobban megcsap a bot, de utána igyekszem újra kitolni a seggem, mutatva, hogy kész vagyok a következőt is befogadni. Egy jó botozó ügyesen el tudja verni az embert, néhány közepes nagyságú ütés után hirtelen meglepi egy nagyobbal, amitől máshogy jajdul, máshogy nyög. Legalábbi én így szoktam. Megszokom, hogy közepes ütéseket mérnek a faromra, aztán hirtelen egy akkorát kapok, hogy recsegve fingok tőle. Vannak olyan botok, amik rendszeresen kiváltják belőlem ezt, ezeket a botozók fingatónak nevezik. Ha ezek egyikével kapok, akkor rendszeresen megfingatnak. De aki botot kóstol, annak ezt is el kell fogadnia.

1. Tehát huszonötre hasalt fel. Mit tett akkor, amikor közölték, hogy még ugyanennyit kap?

1. Voltaképpen nem volt ellenemre, kis tétovázás után egyetértettem azokkal, akik megnézték, megtapogatták a seggem, és javasolták a duplázást. Régen, a történelmi korokban sem volt ritka, hogy olyan ötvenet kaptak a renitens férfiak, hogy majd összecsinálták magukat. Mégis fegyelmezetten csapatták a farukat, mert tisztában voltak azzal, hogy igazi férfi kibírja, és meg is köszöni. Így kitoltam a fenekemet, és kértem a botozót, hogy folytassa. Nyomban meg is kínált egy akkora ütéssel, hogy majd’ becsináltam tőle. A seggem alsó részére mérte, közel a combjaimhoz. Kértem, hogy feljebb üssön, és kínlódva ráztam a seggem. Mivel ez még csak az első ütés volt a második huszonötből, nem illett volna nyögnöm.

1. Milyen hangosan nyög?

1. Hát, ezért vannak hangszigetelt deresszobák, hogy ne szűrődjék ki hang – ismét igazítottam ülésemen. – Áhhh, ez az injekció valóban hatalmas volt – sóhajtottam. – Máskor nem szoktam ilyen sokáig érezni.

1. Értem. Tehát most nagy fecskendővel kapott.

1. Igen, de már említettem. A doktor nagyon határozottan szúrt meg, megkínlódtam azért, hogy alaposan meg legyek injekciózva.

1. Ha szúrják a fenekét, attól is nyög?

1. Szerintem mindenki nyög egy ilyen injekciótól – véltem. – Bár a doktor könnyedén meg tud szúrni egy fenéklyukat, ha nem rántja el a delikvens, de utána legszívesebben leugranék a tűről, ehelyett vigyáznom kell, nehogy kiessen a lyukamból. Miközben befecskendezik a folyadékot, folyton szorítgatom, de az idegentest-érzés akkor is megmarad, még miután kihúzzák a lyukamból a tűt, akkor is.

1. Szokta érezni azt is, amikor befecskendezik? Mert azt már elmondta, hogy érzi, amikor megszúrják.

1. Azt mindenki érzi – bólogattam. – Azt is, amikor pumpálják befelé. Lüktet ott benn, meg hideg, és most csípős is volt kissé. Érezni lehet minden egyes nyomást, ahogy belém küldi a folyadékot a doktor. Szakaszosan nyomja, pihenhetek közben, de akkor is tartani kell a seggem, és nem ugorhatok le a tűről.

1. Tehát végig érzi, míg megkapja. Hogyan veszi észre, hogy kész?

1. A doktor szokott szólni, hogy mindjárt kész. Aztán nyom rajtam egy erőteljeset a tűvel, ezzel az utolsó cseppet is kipréseli, majd amikor kihúzza, érzem a záróizmaim szélén, hogy siklik a tű. Ha már nincs bennem, össze kell szorítanom két kézzel a seggem, nehogy kifolyjon. Mert akkor meg kell ismételni. Nincs az az isten, hogy két injekciót kibírjak egymás után!

1. Ennyire tart tőle?

1. Aki még nem kapott, el se tudja képzelni, hogy nyom és feszít, és egy injekció is képes arra, hogy megnyögdeltesse az embert. Ettől az egy injekciótól is vagy tucatszor felnyögtem attól kezdve, hogy megdöfték vele a fenéklyukamat. Alaposan meggyötri az embert, de utána fantasztikus érzés, hogy kibírtam, és mindig megfogadom, hogy legközelebb jobban fogom bírni. Egy ilyen farszuri férfivá változtat, noha előtte mindig elgyávulok, ha megpillantom a fecskendőt.

1. Mégis újra és újra vállalja, hogy megszúrják. Talán kedveli?

1. Azt az érzést kedvelem, ami utána önt el, miután kihúzzák belőlem a tűt. Büszkeség, boldogság, és jobban kihúzom magam, miután megkaptam az injekciómat.

1. Mégis sántítva jött vissza. Ennyire megviselte? – ismét felöltötte a tenyérbe mászóan gúnyos arckifejezését.

1. Igaz, de csak azért, mert most frissen kaptam. Ilyenkor kell egy-két óra, hogy elmúljon az a nyomó-feszítő érzés, és a hasamban a hideg, csípő érzéklet.

1. Ha a tűben marad, akkor lecseppenhet kihúzáskor?

1. Miért érdekli? Igen, általában marad annyi, ami még kicseppen, és általában a záróizmaimon érzem, hogy csíp. De ez is csak azt jelenti, hogy alaposan meg lettem injekciózva. Ahogy egy férfit meg kell szúrni.

1. Tehát férfias érzésnek tartja. Nem panaszkodott még miatta?

1. Dehogy. Sok minden miatt panaszkodtam, de azért, mert a lyukamba szúrt injekció még utána is kellemetlen érzést okoz helyileg, még soha. Ez vele jár. Innen is emlékszem, hogy meg lettem szúrva.

1. Érdekes. Most azonban letelt az idő, amit az interjúra szántam. Köszönöm az interjút.

---

Hazafelé tartva az újságíró arra gondolt, hogy mire hazaér, megérkeznek a fotók, és kisvártatva a videók is, amit rendelt interjúalanyáról. Voltaképpen először meg akarta veretni, de aztán rájött, hogy akkor nem biztos, hogy olyan állapotban lenne, hogy folytatni tudná az interjút. Megnézegeti a képeket, kinagyítja a részleteket, majd dolgozik egy-két órát a riporton, hogy le tudja adni az internetes újság szerkesztőségébe. Addig bizonyára megérkezik a videófelvétel is, amelyen az ostoba férfi kínlódik, aki sohasem fog rájönni, hogy ő volt a megrendelő.

Vége