Interjú közben 1/3. rész

Interjú közben 1/3. rész

(Fiktív történet kitalált szereplőkkel és helyszínekkel.)

Akkor már harmadik éve dolgoztam az ügynökségnél, és meg kell valljam, szépen kerestem. Egyik előző munkám sem hozott ennyit, ám azzal is tisztában voltam, hogy lassan kiöregszem ebből a jól jövedelmező állásból. Harminchatodik évemben jártam, és egy ilyen korú férfi már kikopik a szakmából, átveszik helyét a fiatalok.

Addig is, míg eljön a nap, hogy szerződést bontanak velem, igyekeztem a legjobbat kihozni az egészből, ennek csak egy részét jelentette, hogy megtakarításaim gyarapodására koncentráltam. Voltak olyan munkák, amelyeket semmi pénzért nem vállaltam volna, és olyanok is, amiket mások nem vállaltak, de nekem nem volt különösebb bajom velük.

Hogy miből állt a munkám? Egyszerű volna azt mondani, hogy kiárusítottam a testemet, közelebbről a fenekemet. Húszas éveim elején szerződtem az ügynökséghez, és akkoriban még csak könnyebb munkákat vállaltam. Tudományos céllal készültek videók arról, hogyan illik fogadni egy végbélkúpot vagy injekciót a berzenkedő fenéklyukba, beöntéshez elhelyezkedni, és kellemesen ellazulni, míg feltöltik a beleimet az egyre jobban feszítő langyos vízzel, eleinte jórészt ezekből állt a munkám.

Megesett persze, ritkábban, hogy nem találtak olyan alanyt, aki katéterezést vállalt volna, és beugrottam a helyére, de szentül megfogadtam, hogy többé nem vállalom. Az a fajta kellemetlenség, amit akkor éreztem, kis híján tönkretette a készülő felvételt és fotókat, hiszen dolgozott bennem a késztetés, hogy leállítsam az egészet, és követeljem, hogy szabadítsanak meg a szereléktől. Napokig tartó impotenciát okozott a fájdalom, amit éreztem még utána is, és már komolyan aggódtam, hogy így maradok.

Mint mondtam, elsősorban fenékmodell voltam, ami azt jelenti, hogy vigyáznom kellett a fenekemre és a lyukamra. Szépen kiborotválva kellett rendelkezésre bocsátanom, és vigyáznom kellett lyukam rugalmasságára. Az ügyfelek nem akarnak kitágult fenéklyukat látni. Ha munkám során meg kellett csapatnom hátsómat, otthoni jól feszerelt fürdőszobai polcom patikaszereivel, kenőcsökkel és borogatásokkal napok alatt újra olyan formába kellett hoznom, hogy ismét dolgozhassanak rajta. Szerencsére a bőröm gyorsan regenerálódott, noha gyakorta kóstoltam botot, pálcát vele.

Az ügynökségnek ezirányú munkát adó kliensek vagy elveszített fogadás miatt nem akarták a saját feneküket beáldozni, inkább béreltek egy segget – alkalmasint az enyémet -, hogy helyettük hasaljon deresre, vagy egyszerűen látni akarták, hogyan zajlik egy ilyesfajta fenyítés, amikor egy férfit elvernek.

Szégyenlősségemet nem volt túlságosan nehéz levedleni, hiszen fiatalabb koromban még nudista strandon is jártam, és nem állt tőlem távol a meztelenkedés. Persze más volt, ha lakásom magányában járkáltam pőrén, és más, amikor munkám során engednem kellett, hogy beledugjanak ezt-azt, vagy elverjék. Bár meglehetősen ódzkodtam pár dologtól, mégis jól kerestem a többivel.

Ezen a napon interjút készítettek velem, mint az egyik legrégebbi bútordarabbal az ügynökségnél, és mivel ezért is utaltak annyi pénzt a számlámra, mintha például kaptam volna huszonöt jó botot, így vállaltam a könnyebb munkának látszó interjút. Ámbár amikor az ügynök, aki megadta az interjú témáját és dátumát, ugyanezzel érvelt, hogy itt csak beszélgetni kell, és senki sem fog felszólítani arra, hogy hajoljak előre, hogy seggbe kínálhasson a bottal, hirtelen az a gondolatom támadt, hogy mostanában nem is kaptam emlékezetes verést, pedig igencsak rám férne, hogy ellássák a bajomat.

Végül is nem lehetett okom panaszra e téren sem, mert havonta-kéthavonta akadt egy ügyfél, aki fizetett azért, hogy némi vonakodás után engedjem magam megpálcázni, olyan is előfordult, hogy magával hozta a pálcát vagy botot, és az üzleti tárgyalás során egy-két társammal behívott az ügynök az irodába, hogy sorban lehajoljunk, hogy az ügyfél, vagy egy jól képzett pribék megkóstoltassa velünk az eszközt. A tárgyalás végén sokat nyomott a latban, hogy milyen viselkedést tanúsítottunk, beértük-e azzal, hogy két tenyérrel tapogassuk az ütés helyét meztelen bőrünkön, vagy az ütéstől kínosan jajdultunk, megugrottunk, esetleg elismerően dörzsöltük a fenekünket, szóban is jelezve, hogy milyen jól alánk vágtak.

A különböző viselkedések alapján választott a kliens, és a nyertes hamarosan elvonulhatott, hogy behatóbban megismerkedjen a bottal, pálcával, amivel alaposan elverték. Számos alkalommal voltam én a „szerencsés”, aki az ügynökség alsó szintjén lévő hangszigetelt szobák egyikében hasalhatta meg a derest meztelenül, vagy lecsupaszított fenékkel, hogy némi várakozás után elmélyítse ismeretségét az eszközzel, és hangulatomtól meg az ügyfél kívánságától függően visszafogottan vagy hangosan nyögdécselve kapjak huszonötöt vagy ötvenet.

Az első hónapok után már egy szempillantás alatt fel tudtam mérni, melyik bottól vagy pálcától mit várhatok. Ez függött vastagságuktól, hajlékonyságuktól, hosszuktól, nem beszélve annak a férfinak a rutinjától, aki igyekezett jól végezni dolgát. Sok bottal és pálcával kerültem közelebbi ismeretségbe az ügynökségnél töltött majd’ másfél évtized alatt, mivel jórészt ezt a két eszközt használták rajtunk.

Az interjú során felkészültem olyan kérdésekre is, amelyek ezt a kérdéskört járták körül, az ügynök nem állított össze részletes listát, csak szóban tájékoztatott, mire számítsak. A bevezető körök után az újságíró a botozás, a fenéklyukba felhelyezett tárgyak, valamint kúpok és injekciók tapasztalataira lesz kíváncsi.

Így jött el végre a pillanat, amikor a helyiségbe lépve, a fénytől elvakítva kellett a kanapéhoz érnem és helyet foglalnom rajta, míg jobbról, az íróasztal mögötti karosszékben foglalt helyet az újságíró. Ez a fajta távolságtartás kifejezte azt is, hogy ő csak a lapja megbízásából kényszerült az interjút elkészíteni, de lélekben elhatárolódik ezektől a dolgoktól.

Mire megszokta a szemem a jupiterlámpák fényét, már túl is estünk a bevezető körökön. Hány éves vagyok, mi vitt rá, hogy az ügynökségnél dolgozzam, megéri-e anyagilag, hogy vállalom a kínos és kényes, nemritkán kellemetlen, fájdalommal is járó munkákat, és hogyan képzelem el a jövőmet.

A lámpaláz, melyet a kamera rám szegezett lencséje okozott, lassanként oldódott. Immár következhettek a húsbavágó kérdések.

1. Mi a titka, amivel ki tudja bírni ezeket a… lássuk be, kínos kezeléseket?

1. Látom, nyomban in medias res indít – feleltem, hogy időt nyerjek. A titkom? Mondjam meg egyszerűen, hogy a pénz motivál, vagy ködösítsek, és ehhez segítségül hívjam azt a néhány felejthető szemesztert, amit az egyetemen töltöttem?

1. Bizonyára valami jól bevált módszere van arra, hogy ne tiltakozzon, ha például az a feladat, hogy beöntést kapjon – próbált konkrétabban puhatolózni a riporter.

Negyvenes éveiben járhatott, zömök, köpcös fickó volt, valami tenyérbe mászóan gunyoros arckifejezéssel, ami meglehetősen irritált.

1. A beöntés hangulattól is függ, de általában könnyebben viselem. Bizonyára már ön is kapott, puffadás vagy székrekedés esetén remek módszer a belek könnyítésére.

1. Most önről van szó – dobta vissza a labdát.

1. Tehát a beöntés érdekli? Valójában a helyes légzéstechnika és a lazítás/szorítás a titka – feleltem kissé nyeglén. – Amikor felhelyezik a szerelék azon részét, amit a …khm… fenéklyukon fel kell, akkor lazítani kell a záróizmokat, ehhez kell egy bizonyos fokú önuralom. Amikor már benn van, akkor lehet rászorítani, nehogy kicsússzon. Utána, amikor a folyadék beáramlik, és egyre jobban feszít, mély levegőket kell venni, ez egyrészt eltereli a figyelmet a mind kellemetlenebbé váló feszítésről, másrészt megkönnyíti a folyadék eloszlását a belekben.

1. Megesett, hogy kitolta a szereléket?

1. Kezdő koromban igen, miért is tagadnám? – mosolyodtam el, hogy leplezzem zavaromat. – A perisztaltikus mozgás ösztönösen kitolja, ha valami tárgyat tuszkolnak az emberbe alulról.

1. Térjünk át a kúpokra. Úgy értesültem, hogy ezeket ön preferálja, és bármikor hajlandó egy újabbat befogadni.

1. A kúp, az már más. Az intézményben gyakorlott egészségügyi személyzet dolgozik, hogy minél optimálisabban történjenek ezek a kezelések. Bár egy kúpot könnyű felnyomni, megfelelő bizalom szükséges a két fél között, hogy ellenállás nélkül sikerüljön felhelyezni, minél mélyebbre. Jómagam szinte már az egészségügyi személyzet minden tagjától kaptam kúpot, és meg tudom ítélni, hogy mi a különbség egy vékonyabb vagy vastagabb ujj között, és az ujj hossza is dominál, és a gyakorlottság is fontos. A vaskos ujjakat kevésbé kedveli az ember, de azt sem, ha túlságosan felnyúl valaki, elvégre a kúpot nem szükséges 5-6 centinél mélyebbre felhelyezni. A bizonytalankodás sem jó, mert ha valaki kúpol, akkor tegye azt egy határozott mozdulattal.

1. Tehát ön a kúpot preferálja. Van esetleg kedvenc póza, vagy tulajdonképpen mindegy, csak a fenekét kell lemeztelenítenie, és bármilyen pózt kedvel?

Folyt. köv.