Nem valentin (31. utolsó rész)

Dél is elmúlt, mire a két nő ébredezni kezdett. Nagy volt a csend. Túl nagy.

Liza kimászott az ágyból és macskaléptekkel bejárta a lakást. A kanapén már kihűlt a gyűrött pokróc. Minden pontosan úgy állt, ahogy azt este hagyták. Furcsa.

"Az ajtócsapódás!" - villant be Lizának hirtelen. Az előszobába sietett. Ákos kabátja és bakancsa sehol.

"Vajon hová mehetett?" - morfondírozott magában a nő. Visszalépkedett Annához és simogatni kezdte ujjaival a lány haját.

1. Anna! Ébredj kedves! Ákos elment. Van ötleted, hogy hova mehetett?
2. Hmmm - nyújtózott Anna álmosan - Nem, nincs. Majd, ha visszajön, kifaggatjuk, biztosan van erre is módszered. - mosolygott játékosan a lány.

De Liza nyugtalan volt. Dom váratlan távozása után Ákos is egy szó nélkül lelépett.

1. Ugye te maradsz? - kérdezte a lánytól olyan bizonytalanul, mint ahogyan még sosem érezte magát.
2. Ne kérdezz butaságokat, hisz itt vagyok nem?
3. Mi tart itt?
4. Most tényleg? Emlékszel még arra a szürke és félős kislányra, akit a kávézóban láttál?
5. Az fogott meg benned, hogy olyan ártatlan vagy, de sosem láttalak szürkének. A szemedben ott volt valami.
6. És most mit látsz a szememben?
7. Ugyanazt, csak most már fényes.
8. Liza, te megmutattad nekem, hogy mi az a szabadság. Egy kalitkába zártam magam és csak túléltem a napokat azon a szűkös helyen, amire mások azt mondták, hogy ez a normális. De most... rájöttem, hogy eddig nem is éltem.

Lizának fényleni kezdett a szeme Anna szavaira és valahogyan újra érezte magában azt az erőt, amit egy pillanatra elvesztett. Félmosolyra húzta a szája sarkát.

1. Elég a csöpögésből kislány! - parancsolt rá Annára, majd felpofozta.

A lány szemében egyszerre volt játékosság és egy kis félelmetes izgalom. Hirtelen vett levegőt, érezte, hogy a szíve gyorsabban ver. Feltérdelt az ágyon Liza elé és megszólalt vágytól remegő hangon:

1. Igenis úrnőm!

Ákos végül valentin napig sem bírta. Sosem látták őt többet. Talán el is költözött. Dom olykor megjelent a nő lakásán, mindig váratlanul és hívatlanul, de mindig hatalmas élményeket és élvezeteket hagyva maga mögött és szokásához híven angolos távozással.