A megvalósult vágy

A szőnyegen voltam elterülve, és ő a fejem mellett guggolva éppen a csuklómra kötött csomókat tesztelte, hogy elég erősen rögzülnek-e a szekrény lábához.

1. Innen legfeljebb akkor szabadulsz, ha tőből lerágod a karjaidat. – mondta, és egy nagyot sóhajtott.

Tegnap tárulkoztam ki neki mindenről, amit még senki mással nem mertem megosztani, és most a rövid gesztenyeszínű tincseket néztem, amelyek a füle alatt lengtek, miközben a zsinegeket rángatta, hogy jobban feszüljenek.

              Máskor, mikor megjövök, mindig a zuhanyzóban mossa le magáról a nap fáradalmait, de ma csak elkapott, amint beértem, hogy azonnal jöjjek, mert mutatni akar valamit a szobában. Térdre ereszkedtem, hogy jobban lássam, mire gondol. Ekkor váratlanul felborított, és mire észbe kaptam, már megbéklyózott. A lábam ugyan még mozgott, de farmerba bújtatott feneke hamarosan a mellkasomra nehezedett, és a levegő belém szorult. Felém tornyosult, mint egy kecses szobor, ami éppen kifürkészhetetlen mély gondolatokkal van elfoglalva.

1. Azt hiszem, kevésbé vagyok szégyenlős, mint amennyire szeretlek téged. – húzódott kedves mosoly a száján.

Átemelte egyik lábát a fejem felett, ami még rajta volt a cipője. Kezeivel megtámaszkodott a fejem két oldalán, és erősen csókot nyomott a számra.

1. Akkor kezdjük. – mondta csukott szemmel, ahogy felegyenesedett, és kicsit megemelkedett, hogy levegőt tudjak venni.

Lehúzta bal lábáról a sportcipőjét, egy elegáns lassúsággal az arcomhoz emelte. Az a szag kezdett az orromba áradni, de számomra kedves illat terjengett, és bőrömön megéreztem a lábbeliből áradó melegséget.

Odalent elkezdtem megkeményedni. Talán most csinálta először ezt az eljárást, és mégis annyira precízen értett hozzá. Nem szorította egyből rám azt a kívánatos cipellő nyílását, csak finoman táncoltatta előttem. Hol egy kicsit közelebb, hol egy kicsit távolabb. Talán félt, hogy túl erős lesz, és esetleg elmegy a kedvem, de mesterien érezte, hogyan tudjon elvarázsolni vele.

Játszottuk ezt, amíg az a ruhadarab lassan elveszítette a melegségét. Rámtapadt, mint egy arcmaszk, szívtam magamba tartalmát, és ahogy néha-néha a szememet kinyitottam, egyedül az ő arcát láttam, ami nyugalmat és derűt árasztott, mert bizony örült, hogy ilyen módon, de boldogságot ad nekem.

Eljátszottuk ezt a párjával is, és amikor már erősen masszív voltam odalent, hátsójával visszább csúszott, hogy ne a tüdőmre, hanem a férfiasságomra nehezedjen. Eddig a szívverésemen érezte, hogy mi zajlik bennem, most már másból is kapta a jeleket.

             Jobb lábfejét elém tartotta, a fehér zoknin halványszürke foltban megláttam csodás talpának kontúrjait. Arcomhoz érintette, és finoman cirógatta vele a borostámat. Az arcomra szorította, és lassan belém dörgölve, lábujjait apró csápokként használva elterült a képemen, látószerveimet eltakarva, és éreztem őt, csak tisztán őt, mint még soha azelőtt.