A doktorral és a beteghordó sráccal az esetem (3)

Mikor betolta az újabb ágyat, majd hozta a szekrénykét is mellé, már a kezeslábasa nem volt rendesen a vállán, hanem csak a derekán volt, így nem csoda, hogy miközben küszködött a szekrényke beállításán a két ágy közé, egy hirtelen mozdulattól lecsúszott róla a kezeslábasa a bokájáig és ott állt egy szál faszban, de micsoda faszban. Nem csak állt, mereven előre, de még a csupasz makkja vége is csillogott az elő nedvtől, ami kiütközött ott, rajta. Egy pillanatra meghökkent, de végül is nem kapott a nadrágja után, hanem lassan felém fordult és megkérdezte:

1. Nem segítene nekem is egy kicsit? Közben akár hozzá is érhet, de mást is tehet velem, vagy azzal ott, ni! – hallottam.
2. Nem, határozottan nem! Eléggé nagyfiú már, hogy magának is meg tudja tenni, de ha kérhetem, ne itt, hanem az öltözőjében! – válaszoltam és elfordultam tőle.

Ekkor vettem azt is észre, hogy a zuhanyzó ajtaja kinyílott közben (valaki állhatott mögötte, akit én az ágyamból nem láttam) és a beteghordó srác elvörösödött, felrántotta a kezeslábasát és még hallottam, hogy - Mars! és már ki is kotródott a szobából, lekapcsolva a villanyt is kifelé menet, így félhomály borult a szobára, csak a kinti, udvari lámpák fénye világított be.

Akárki is volta kinyílt ajtó mögött, mert nem lépett be, hanem visszavonult, maga után becsukva az ajtót.

Jó ideig nem is történt semmi. Én feküdtem az ágyamon és agyaltam a történteken.

Nem, mintha nem tetszett volna a beteghordó srác alakja, mereven előre álló farka, annak formája és vastagsága, vagy a láthatóan elég szőrös teste, de mégis nem itt és nem így!

Majd fél óra múlva nyílt csak újra az ajtó, jött a nővérke és hozta a vacsorámat, ami nem hideg kaja volt, hanem egy doboz zsírtalanított húsleves és egy másik dobozban vegyes köreten fél csirkemellet natúron. Elmosolyodott és megkérdezte, hogy nincs-e túl kevés fény és hagyta, hogy a fejem fölötti lámpát felkapcsoljam. Még hozzátette, hogy ha már megettem a vacsorámat, jön majd az esti vizit és utána alhatok reggelig. Megkérdezte az ágyamon végignézve, hogy elég-e az egy lepedő takarónak, vagy kérek plédet is. Tiltakoztam, hogy nem kérek, elég lesz, meleg volt a tegnapi éjszaka is, otthon. Azt is javasolta, hogy vegyem fel az alsómat és abban aludjak, ne ebben a műtéti spéci rövid gatyában, mert ez műanyagból készült. Így is lett, átvettem, amint kiment.

Meg volt az esti vizit is. A doki jött, kérdezte, hogy továbbra sem véreztem sehol, majd kiment.

Mikor a nővérke visszajött a dobozokért, akkor a rövid gatyát is elvitte és – Jó éjszakát! – kívánva behúzta maga mögött az ajtót.

Azt gondoltam, hogy ideje aludni térni, de tévedtem.

Már félálomban voltam és kezdetben azt hittem már álmodom, mikor nyílt a zuhanyzó ajtaja, és lassan bejött azon át a doktorom, még mindig a fehér orvosi köpenyében és hosszú nadrágjában, de észrevettem, hogy már a köpenye alatt ing nincs rajta, csak egy atléta. Jól látható volt a szőrös mellkasa, ami kivillant a köpenyéből.

Talán nem véletlenül!

Megállt az ágyam végénél és végignézett rajtam, ahogyan ott feküdtem az ágyon egy szál színes alsógatyámban.

Elmosolyodott és megjegyezte: - Szép látvány! Majd megkérdezte: - Tetszik a beteghordó srác nekem? Kicsit értetlenül néztem rá, hogy ilyent kérdez, de válaszoltam: - Igen, el tudnám viselni, ha visszajönne, és itt maradna melegíteni egész éjjel engemet, no még mást is tehetne, azt is megengedném. – tettem hozzá.

Elnevette magát, majd közelebb lépett, leült az ágyam szélére és úgy mondta:

1. Sajna egész éjjelre nem maradhatok, mert én vagyok az ügyeletes ma éjjel, de egy kis ideig igen s ez talán elég lehet arra, hogy felmelegítsem a véredet és mást is tehessünk! Sajna frissen operáltként téged nem lehet, nem szabad most megdugni, de ez nem zárja ki azt, hogy Te viszont megtehesd velem! – hallottam elképedve és folytatta: - Remélem már rájöttél, mikor és hol találkoztunk korábban s akkor, ott nem jött össze közöttünk a dolog, de ma, itt lehetséges lenne, ha Te is akarod! Akarod? – kérdezte meg.
2. Természetesen igen. – válaszoltam és már arra is emlékeztem, mikor korábban találkoztunk az egyik meleg bárban, illetve szaunában.

És nem is volt sok időm emlékezni, mert a doktorom már eljött az ágyam végétől, az ágyam fejéhez, pontosabban oda, ahol az én fejem volt a párnán, és már az orvosi nadrágja slicce is le volt húzva és azon kilógott a jó vastag, szőrös, előre meredő merev farka végén a csupasz makkjával, aminek a végén már ott csillogott az ő előnedve is.

Nem is tétováztam, hanem bekaptam és cumiztam rajta alaposan, hosszasan és élvezetesen, de ő kihúzta a számból a merev farkát és ezt mondta:

1. Nem akarom, hogy magjaim a torkodban végezzék, de azt igen, hogy a tieid, bennem! – hallottam s már le is esett az orvosi fehér nadrágja, amiből ki is lépett, majd fellépett, pontosabban feltérdelt az ágyamra az egyik térdével, a másikat átlendítette rajtam és már szinte rajtam is volt. Hátra nyúlt, kicsit igazgatta az én merevvé váló farkamat magához, majd beleülve magába is engedte nagyon ügyesen.
2. Huhh, ez igen fincsi! – sóhajtottam fel és a doktor lassan, majd egyre gyorsulóan lovagolni kezdett bennem, rajtam és nem sokára egy hatalmas sóhajjal már éreztem, hogy kitörök benne. Közben persze én is kézimunkáztam a farkán és szinte egy időben velem, ő is kitört, magjai végig folytak a lábamon.
3. Éreztem, tudtam, hogy tudsz! – hallottam a dokitól, aki lekászálódott rólam, felhúzta az orvosi nadrágját, majd előre hajolva egy puszit adott előbb a makkomra, majd egy hosszabb nyelves puszit is kaptam tőle és egy jó kívánságot: - Aludj jól, álmodj szépeket! – mondta és kiment.

Én meg elmentem lezuhanyozni, megtörülköztem az egyik kapott lepedőben és visszafeküdtem aludni az ágyamra.

(folyt. köv.)