A doktorral és a beteghordó sráccal az esetem (2)

Az utolsó kórteremben három ágy volt. A középső ágyon már feküdt egy beteg, egy idősebb úr, aki aludt, mikor engem a beteghordó srác betolt a szobába, az első ágy mellé és segített átülni, majd lefeküdni az ágyra, a jobb oldalamra.

A szobában igen világos volt, mert nem volt sötétítőfüggöny az ablakokon, így a srác rendes volt, mert elmenve hozott két lepedőt és felmászva kifeszítette az ablakokra azok felső harmadában, így valamennyire visszatartotta a kinti fényt és vetett némi árnyékot a szobára.

Ezt azonban én már nem láttam, csak később, mert alighogy lekerült a fejem a párnára már el is aludtam. Legalább két órát alhattam így s talán egyszer, vagy kétszer ébredtem egy-egy pillanatra fel, míg harmadikra már hosszabban is nyitva maradt a szemem.

Emlékeztem a doki tanácsára, így még feküdtem egy sor, majd lassan felültem az ágy szélére, így is ücsörögtem, mire végre talpra mertem állni és lassan kisántikáltam az ágy végébe, majd az ágyak mellett el az ablakig, de ott rátámaszkodtam az ablakpárkányra.

Ekkor hallottam valami nyöszörgést magam mögött és hátranézve a beteg szült, hogy nyissam ki az ablakot, hogy némi szellő betaláljon, mert nagyon meleg van bent a szobában. Így is tettem, és a legszélső ablakszárnyat kinyitottam és azon kinézve távolabb hegyoldalt erdővel, fákkal, közelebbről, lefele nézve az épület mellett kibetonozott udvart parkoló gépkocsikkal és nyitott garázsajtókat láttam.

Nem szédültem, de igencsak szomjas voltam, így visszamentem az ágyhoz s mivel a kapott papucsot nem találtam, így az utcai cipőmbe léptem bele és úgy csoszogtam ki a folyosóra, majd azon végig – a fal mellett – jutottam el a nővérpultig.

Ott három nővér beszélgetett, de mikor megláttak, azonnal rám figyeltek: az egyik megkérdezte, hogy nem szédülök-e már? Míg a másik azt kérdezte, hogy voltam-e már WC-n? A harmadik azonnal adott egy üveg bubis mentes vizet egy palackkal és mondta, hogy csak a felét igyam itt meg, majd csoszogjak vissza az ágyamra, ott igyam meg a maradékot, kicsit feküdjek le, de egy idő után menjek WC-re és próbáljam elvégezni a dolgomat, de figyeljem meg, hogy vérzést nem látok-e, mert ha igen, azonnal hívjam őket. Így is lett, de szerencsémre vért nem láttam.

Így később újra elcammogtam feléjük. Megkérdeztem mennyi az idő és mikor mehetek majd haza? Nevettek, hogy az még odébb van és mivel a beteghordó srác akkor hozta, tolta be az osztályra az ebédkonténert, az egyik nővér előjött, kivett egy kis dobozt, amiben zsírtalanított húsleves volt s nekem adta, hogy az ágyamon igyam meg.

Éppen végeztem a levessel, mikor bejött és a másik betegnek hozta az ebédjét három dobozban s neki is, nekem is hozott még bubis mentes vizet egy-egy palackkal.

Alighogy kiment, újra nyílt az ajtó és a doki jött be hozzánk. Tőlem érdeklődött, hogy nem szédülök-e még, de nemleges választ kapott, így én kérdeztem meg, hogy meddig kell még itt maradnom, mikor enged ki, haza. Elnevette magát és elmondta, hogy a családtagjaimnak elmondta az instrukciókat a továbbiakra, odaadta a zárójelentést is a műtétről és mondta, hogy menjenek haza, mert azt szeretné, nekem melegen ajánlani fogja, hogy ne siessek haza, még ma éjszakára maradjak be. És nyomatékosan megismételte, hogy ezt melegen ajánlja.

Azt is elmondta, hogy a leányom nagyon szeretne hazavinni, bármikor hajlandó visszajönni értem este, éjjel, de ha maradni akarok, akkor csak holnap jön vissza értem. Ebből tudtam meg, hogy ők kint ülnek arra várva, mit határozok. Így kimentem hozzájuk és elmondtam, hogy a doki nagyon szeretné, ha első éjjelre itt maradnék és én beleegyeztem. Így ők elköszöntek és elmentek haza. (Sajnos a csomagomat is elvitték, így nem maradt nálam semmi, még telefon sem!)

Mire visszaértem a szobába azt láttam, hogy a beteghordó srác már ott volt és elvitte a másik beteget és éppen akkor hozott egy másik, üres ágyat és szekrénykét a helyére. Fordult és már ott is volt egy újabb beteggel, egy fiatal sráccal, aki még nagyon kába volt. Lefektette az ágyra és az azonnal el is aludt.

Én egy ideig ücsörögtem az ágyamon, néztem az alvó srácot, akin szintén csak ez a műtéti spéci rövidnadrág volt, így abból jól kivehető volt a mereven felfelé álló farka, mert valami izgalmasat álmodhatott esetleg.

Ekkor ugrott be, hogy márt találtam első találkozásunkkor ismerősnek a doktort és hol, milyen körülmények között láttuk egymást. Most így már arról is megvilágosodtam, hogy miért „melegen” ajánlotta, hogy még maradjak bent az első éjszakára, „megfigyelésre”. Rájöttem, hogy ez nem megfigyelés lesz, de sokkal több is lehet annál…

Majd mindezektől kicsit megzavarodva kimentem a folyosóra és kerestem a családtagjaimat az előtérben, de sajnos ár elmentek, így visszamenve a folyosó végén lévő fotelek egyikébe ültem le/be és beszélgetni kezdtem egy, ott már üllő csajjal, aki az Édesapjáért érkezett, de még várnia kellett rá, míg felkészítik a hazamenetelhez.

Jó sokáig beszélgettünk, mire jöttek érte, hogy a papa elkészült, mehetnek haza. Közben jött a beteghordó srác is a kerekes kocsijával, abba ültették a papát és vitték le lifttel az udvarra, ahova közben a csaj beállt a családi autóval.

Elég sokára ért vissza, fel az osztályra a beteghordó srác, aki odament beszélgetni a nővérkékkel, akik közben többen lettek, mert megjött a váltás is.

Hamarosan megjött a doktor is az esti vizithez, amit nálunk kezdett. A szobatársam akkor már éledezett, de nem volt még jól és fájdalomra panaszkodott, így a doki megnyugtatta, hogy a vizit végeztével majd visszajön hozzá külön is még.

Mi maradtunk és beszélgettünk a sráccal, aki csak röviden, tőmondatokban válaszolt a kérdéseimre, majd megkérdezte, hogy csak a folyosón van mellékhelyiség, vagy közelebb is, mert pisilnie kellene. Megnyugtattam, hogy van itt, azaz ott – mutattam a a szobába nyíló ajtóra – és segítettem a srácnak kiülnie, majd felállnia és kikísértem oda.   

Ott akartam hagyni, hogy végezze el a dolgát, de két kézzel támaszkodott a falnak és nem tudott, nem merte azt elengedni, így én húztam le a spéci rövid gatyáját és megvártam, míg pisilt, több részletben. (Közben persze láttam, jól meg is nézhettem, sőt mivel irányítani kellett, hogy a kagylóba menjen, így meg is fogtam a még mindig fél merev, nem is nagyon vékony, de szőrös farkát.)

Mikor végzett, felhúztam a rövidnadrágját és megfordítottam, hogy kivezessem, akkor vettem észre a nyitott ajtóban álló beteghordó srácot, aki először segített, majd mikor a srác újra az ágyon feküdt, azzal együtt kivitte, előrébb, közelebb a nővérekhez egy másik szobába, majd jött megint vissza egy újabb ággyal.

(folyt. köv.)