Buli után

1.rész

Buli után értek haza. Jó volt, sokat táncoltak, volt sok nevetés, egyszóval egy jó kis hétvége volt.
- Nyisd ki az ajtót és hagyd benne a kulcsod - szólt az ura a rabnőjére ellentmondást nem tűrő hangon. A rabnő bűntudattal, vegyes alázattal csak annyit mondott:
Igen uram. - lehet hogy látta?- gondolkozott- hát igen egy kicsit kacérkodott az ura egyik barátjával, lehet, nem kellett volna…de talán a fények, meg a stroboszkóp miatt nem vette észre, talán…
Az ura beállt a garázsba és elindult rabnője után. Belépett az ajtón, bezárta, a kulcsot pedig zsebre vágta.
- Csomagolj ki! - csattant fel az úr … - látta!...villant át a felismerés a rabnőben. Gyorsan kipakolt, majd azonnal elkezdett mosogatni, még azt amit pénteken az elutazás előtt hagyott ott. Diszkrét-feltűnően csinálta amennyire csak lehetett, hátha ezen kisseb bűne eltereli ura figyelmét.
- Mit csinálsz?! - Kiáltott fel az úr.
- Hát… ezt...itt hagytam… még pénteken…- s a félelemmel vegyes borzongás végigfutott rajta. Meg fog büntetni, s már szinte remegett is a lába.
Az úr közben leült és elgondolkozva meredt maga elé egy rövid ideig, majd megszólalt:
- Vetkőzz meztelenre!
A rabnő szinte páni igyekezettel teljesítette a parancsot- miközben cikáztak a gondolatai. Nem akarta az urát elveszíteni, hiszen oly jó hozzá. Ő csak megbotlott, ó bár ne tettem volna gondolta, és már nagyon bánta tettét. – De hát nem is volt komoly!
A parancs teljesítése után lehajtott fejjel ált az ura elé.
Az ura végignézett rajta, szép vékony, de formás alakján, formás mellein. Pont olyan volt amilyennek ő szerette.
- Fordulj meg! – szólt
A rabnő azonnal megfordult, a két kezét automatikusan a háta mögé téve.
Az ura tekintete végigszaladt formás popsiján és gyönyörű lábain, majd felállt a szekrény egyik fiókjából kivett egy bilincset, és rabnője két kezét összebilincselve a háta mögött, levezette a pincébe. A helység közepére vezette, majd felment. Kis idő múlva több dologgal a kezében jött vissza. A rabnő nem merte fejét felemelni, nehogy ezzel még jobban megharagítsa az urát. Kis idő után érezte, hogy a bilincsre középen kötél került, majd a kötél húzásának engedve kezei elindultak felfele. Egész előrehajolt már a kötél magasba emelése miatt, és egy halk nyögést engedett el. Ekkor az ura a kötelet rögzítette a mennyezeten lévő egyik kampón és megszólalt:
- Nem szólalhatsz meg, csak, ha engedélyt adok rá!
A rabnő némán biccentett, és várta az elkerülhetetlen sorsát.
Hirtelen éles fájdalom hasított a hátsóján, de olyan erővel és váratlanul, hogy majdnem felsikoltott. - pálca - futott végig a gondolat rajta.
Jött a következő ütés, majd a következő. Az ütések miatt kissé vonaglott a fájdalom hatására, melyek egyre erősebbek lettek, s ő egyre jobban rángatózott, a szemeiből kicsordult még a könnye is.
A sokadik csapás után egy kis szünet következett.
- Tudod ugye, hogy mért kapod?
Csak egy egyértelmű bólintás volt a válasz.
- Jó.
Az ura bőr bilincseket tett a bokáira, majd a lábait terpeszbe kényszerítette egy csövön átvezetett kötelekkel. Így még jobban kidomborodtak formás fenekei, melyek már igen vörösek voltak az előző megpróbáltatásoktól.
És újra lendült a pálca. A rabnő felsóhajtott és fájdalommal eltorzult arcán újra lecsordultak könnyei. Az ura mindenhol kezelésbe vette. A fenekén a felső combjain, és a belső combokon is ahol hozzáfért.
Már nagyon fájt a rabnő minden porcikája. Így még tán soha nem fájt neki, de tudta, hogy megérdemli, és a tudat miatt is emelkedett a fájdalma.
Már nem is tudta hányadik után aztán félbeszakadt az ütlegelése. A kis szünetet egy szusszanásra használta fel. Szeme sarkából látta, hogy az ura korbácsot vesz a kezébe. Beletörődve várta a csapásokat, melyek érkeztek is. De egy két ütés után abbamaradtak.
- Most megszólalhatsz.
Kicsit meglepődve, de még a könnyeit nyelve a rabnő ennyit szipogott:
-Nem érdemlem, meg, hogy szolgálhassalak…de uram, ha meg tudsz bocsátani…akkor büntess meg annyira amennyire még soha…és ígérem én leszek a leghűbb szolga a földön!
- Tudni fogod, hogy megbocsátok vagy nem. - szólt az ura, majd felment a lakásba. Vége az 1. résznek