Szeánsz
2012. 02. 05. 20:17 | Megjelent: 1406x
Mikor belépek a szobába
A kezdet végre elérkezett,
A fájdalmad emelem az oltárra:
Van kinek kín, van kinek élvezet.
A korbács a húsodba vág
A kötél moccani sem enged,
A rabot húzza még az ág
Az igazi Ura vele szenved.
Ha van hozzá érzelem
Nem kín a fájdalom
Velem nincs félelem:
Így legyél a rabom!
A korbács százszor símogat,
És ezerszer lehel a pálca,
Örülsz ha kegyetlen dalomat
A kezem a testeden játsza.
Kínok közt remeg a tested
És már nincs sok hátra
Tudjuk, hogy tetszett
És a cellád ismét zárva.
Hozzászólások (0)