Édes revans

A most következő történet teljesen a képzelet szüleménye, de maga a képzelet... nagyon is valóságos, és a megálmodója egyik legizgatóbb vágyálmát festi le a maga biztos bizonytalanságot sugalló és kissé szürreális módján. Fogadjátok első ilyettén próbálkozásom ezen az oldalon. Bevallom, ahogy írtam a sztorit az csak egyre hosszabb és hosszabb lett. :) Nyugodtan kritizálhatjátok, ha Bullshitnek érzitek. Bírom a kritikát. ;)

1.

A történet hétköznap este egy bevásárlóközpontban kezdődik, ahol két régi ismerős találkozik.

Hanna épp csendesen árut válogat, vagy valamit nagyon keres, mert a felsőteste előredőlve teljesen elveszett a női ruhaosztály 2 ruhaállványa között. Amikor előre kidugja a fejét a ruhák közül, egy formás férfi hátsót pillant meg. A tulajdonosa szintén kissé előredőlve... épp cipőket válogat. Hanna egy pillanatra elmélázik a hátsón, de már ez is elég volt ahhoz, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljön. A hátsó hirtelen megmerevedik, megfeszül, és Hanna máris azt veszi észre, hogy a cipőosztályon szokásos alacsony tükrök egyikéből egy szempár tekint vissza rá. 1 pillanat alatt olyan zavar támadt Hanna fejében, hogy egyből felegyenesedett, a vállaival pedig számtalan ruhát levert az állványokról. Káromkodva kihőkölt a ruhák közül, és azonnal elkezdte a földre esett ruhákat felszedni. Amint az első adag ruhát a helyére szerette volna akasztani, a korábbi szempár már nem a tükrön keresztül figyelte őt, hanem ott volt... kevesebb mint egy karnyújtásnyira... tűpontosan Hanna tekintetét kereste. Főhősünk ábrázata mindent elmesélt a szituációról. A szeme olyan volt, hogy ha a száj elmosolyodott, akkor a szem is vele mosolyodott... és az a száj... nagyon mosolygott, majd egy pillanat múlva már kezével segítően Hanna karja felé nyúlt. Hanna továbbra is a tekintetet kutatta, közben érezte a férfi tenyerét az alkarján. Az ismeretlen szempár már nem volt egészen fiatal. Az arc ugyan fiatalos volt, de a mosolygó szemek szélén már finom ráncokat lehetett megfigyelni. Hanna lélegzete hirtelen elakadt... azaz ismeretlen szempár nagyon is ismerőssé vált, ahogy figyelte.

- Konrád? - Kérdezte kissé elcsukló hangon.

A férfi továbbra is Hanna szemét figyelte, - mint aki kútba esve csak a fenti kis fénypontra tud koncentrálni, - és közben bólogatott.

Hanna és Konrád közel 10 éve nem találkoztak, de a férfi szeme felfedte kilétét. Más nem is árulkodhatott Konrádról, mert az évek alatt rövid szakállat növesztett, a szemüveget kontaktlencsére cserélte és a csenevész testalkatából egy viszonylag kisportolt férfit varázsolt.

A 4-ES KASSZÁHOZ PÉNZTÁROS KÉRÜNK... A 4-ES KASSZÁHOZ PÉNZTÁROS KÉRÜNK...

A hangosbemondó elszakította a tekintetek közötti köteléket.

Hanna felakasztotta az utolsó ruhákat is, majd elindult a pénztárak fele, ugyanis ő a boltban dolgozik, de természetesen menet közben visszafordult és egy kis mosolyt megengedett Konrád felé.

Hanna továbbra is kissé zavartan, de elkezdte pénztárosi teendőit és azon járt az agya, hogy hogyan fog viselkedni ha Konrád sorban áll majd nála. Kis idő múlva Konrád végzett is a bevásárlással, de ő az önkiszolgáló pénztárakhoz ment, fizetett, majd elhagyta a boltot anélkül, hogy egy pillanatra is kereste volna Hannát.

Hanna az ablakon keresztül figyelte, ahogy Konrád beül egy felső középkategóriás autóba és elhagyja a parkolót. Értetlenül és kissé elanyátlanodva érezte magát, hogy nem az történt, mint amire számított, de vett egy mély levegőt és már a következő vásárlót köszöntötte álmosolyával.

Konrád jó érzéssel szelte az utat. Megelégedettséggel töltötte el Hanna viselkedése < Pylot - The Return > (a szerző szeret több érzékszervet bevonni egy történetbe így alkalom adtán mellékel egy zene címet, ami hangsúlyozza az érzéseket. Ezeket <> jelek közé rejti) Igazán belevaló pasinak érezte magát. Ilyet csak a közelmúltban szokott érezni, büszke volt arra, hogy sikerült egy szürke figurából egy olyan fazont varázsolnia, akin megakadnak női szemek, de Hanna esetében ez az érzés hatványozottabb volt, ugyanis volt már közös múltjuk.

Sok éve Hanna minden előjel nélkül kilépett kettejük kapcsolatából, úgy hogy a lappangó problémák megbeszélésére esélyt sem adott, és a magyarázat is elmaradt. Úgy tűnt sikerült véglegesen Hanna iránti vágyait szétoszlatni, de ez a túlzott jókedv másról árulkodott.

A váratlan szakítás utáni megzuhanásból jó időre nem állt talpra érzelmileg. Valami eltört benne, ami valószínűleg sosem lesz a régi. A későbbi partnerei iránt nem tudott már olyan odaadó lenni. Irányító és hűvössé vált.

Belső önismereti túrára indult <GUNSHIP - Black Sun On The Horizon>, és az önfejlesztés lett a legfőbb célja. Minél több időt töltött ezeken a túrákon, annál több hibát vélt felfedezni magában, és természetéből fakadóan az összeset ki szerette volna javítani.

Így vált Konrád az önfejlesztés megszállottjává. Hónapról hónapra tökéletesítette magát, edzette a testét és a szellemét is több tanfolyammal, a lelkét pedig megkeményítette. Kezdte magát felsőbbrendűnek érezni, közben más érzései, elsatnyultak, mint az árnyékban kínlódó napraforgó.

Hanna savanyú szájízzel indult haza. Nem szokott hozzá, hogy egyik pillanatról a másikra levegőnek nézik. Az éjszakát nyugtalanul forgolódva aludta át. Többször felébredt. Konrádon gondolkodott, és azon, hogy tényleg semmit nem jelentett neki? Bár Hanna is egy kedves, de feledhető emlékként viszonyult Konrádhoz... egészen a mai napig. Rég nem tekintett így rá senki sem, és mégkevesebben hozták lázba ennyire egy érintéssel.

Hanna a szakításukat a szenvedély hiányával magyarázta, amit el is hitetett magáva, bár ezt Konráddal nem osztotta meg. A szakítás után több viharos kapcsolaton verekedte át magát, kereste azt a valamit, amit eddig egy férfiban se talált meg soha. Szenvedélynek nevezte, de valójában tudta, hogy ez a dolog még annál is több. Egy olyan testi-lelki összefonódásra vágyott, ahogy az acélsodrony szálai tekeregnek együtt hosszan a végtelenségbe, amit nem tudott miben kiélni. <Young Ejecta - Screen Guru> Több olyan férfi mellett kötött ki, akiknek erős kisugárzásuk van, de a bizalmat egyiküktől sem kapta meg. Úgy érezte csak kihasználják a testét. Orgazmusból nem volt hiánya, de a lelke mindvégig száraz maradt.

2.

Négy és fél hónappal később Konrádot új értesítés várta a közösségi médiában. Hanna ismerősnek jelölte, és még üzenetet is küldött. Nem egy sima „Szia, hogy vagy?“ üzenetet, hanem egy lényegretörő, de mégis titokzatos üzenetet.

„Azonnal beszélnünk kell!

Ez Hannára vallott, mindig kimondta, amit gondolt. Ezért sem értette, hogy a legfontosabb dologban mégis néma maradt.

Konrád nem reagált túl hamar, csak másnap este válaszolt Hannának, hogy most ráér.

Egy vacsorát beszéltek meg egy helyi vendéglőbe.

Konrád ért oda hamarabb. Leült egy szabad asztalhoz, és várta, hogy Hanna megérkezzen. A pincérnőtől egy üveg gyömbért rendelt, míg várakozott.

Mire a Gyömbér kikerült az asztalra, addigra Hanna is odaért.

Kissé zilált ábrázattal. Konrád jobbra számított, de így legalább már felkeltette érdeklődését Hanna mondanivalója.

Hanna szerényen leült Konráddal szembe és egy üveg ásványvizet rendelt.

Jól vagy? Minden rendben? Kérdezte Konrád.

- Persze, csak épp az életem a felfordulás szélén áll!

-Értem... meglepő, pedig azt hittem, az életed sinen van.

Áhh... Jah kb. annyira, mint József Attiláé!

-Hát akkor miért vagyunk itt?

-A segítségedet szeretném kérni! Megvan még a régi panel lakásod?

-Igen, meg, de miért kérded?

- Emlékszel még a bevásárlóközpontra, ahol múltkor találkoztunk?

- Igen, mi van vele?

- Hát csak annyi, hogy nemsokkal a találkozásunk után bezárták az üzletet. Nekem pedig nem volt miből fizetnem az albérletemet, így a jövő hónapban már a kabriós lakásomból nézhetem a csillagos eget.

Konrád nem volt hülyegyerek, azonnal tudta mire megy ki a játék, de korábbi önmagával ellentétben nemet mondott.

Ez a válasz azonnal eltüntette Hanna arcáról a maradék jókedvet is.

Karcsú kezei hosszú szőkésbarna hajába túrva belemarkolt, mint aki ki szeretné tépni a saját haját.

-Áh... tiszta hülye vagyok. miért is gondoltam, hogy segítesz azok után, ahogy elváltunk. Megyek, nem is zavarok tovább.

-Várj, legalább vacsorázzunk meg... Én fizetek.

Hanna végül úgy dönt, hogy marad vacsorázni... ilyen helyzetben bármi segítség jól jön gondolta.

A vacsora során akarva akaratlanul a régi életükre terelődött a szó.

Konrád úgy gondolta tesz egy próbát utoljára, és megkérdezi Hannát, hogy végülis mi ment félre. Hátha ennyi idő után elmeséli.

Konrád meglepetésére Hanna egyáltalán nem fogta vissza magát. Lehet a jelenlegi idegállapota is közrejátszott, de töviről-hegyire elmondott mindent.

-Tudod Konrád, te egy kedves és megbízható fiú voltál, de végtelenül unalmas, és szexuálisan se indítottál be. Nem is képzeled milyen dolgokra vágytam volna. Egy igazi sub ribanc lakozott bennem. Ezt utánad igyekeztem megélni, de hát itt is tűt a szénakazalban.

-Bár ahogy most elnézlek, azért a fantáziám eljátszadozna veled is! Szépen kipattintottad magad!

Hanna nem is sejti, hogy amivel most próbálja ámulatba ejteni Konrádot az Konrád legvadabb vágya.

- Na igen, volt időm magammal foglalkozni és nagyon sok mindent megtanultam magamról.

Ugyanis Konrád nemcsak a testét és a szellemét edzette, elmerült saját szexualitásában is, felfedezte magában a domináns uralkodni tudó egyedet.

Konrád most azon gondolkodik ha korábban Hanna megosztja, hogy mire vágyott, akkor soha nem szakítottak volna, mert azok voltak Konrád legvadabb erotikus vágyai is, de mindketten féltek a megbéllyegzéstől, hogy abberáltnak nézi majd a másik.

Ha sikerült volna ezt együtt megbeszélni, lehet nem lett volna szüksége Konrádnak önismereti túrákra, és Hannának megannyi ágyasra, hanem ezeknek a dolgoknak a felfedezését együtt élhették volna át.

- Figyelj Hanna! Van egy ajánlatom számodra. Beköltözhetsz a panel lakásomba, ha bebizonyíthatom, hogy tévedtél, mindig is tévedtél velem kapcsolatban.

- Gyere el most szombat este hozzám. És kiderítjük ki tévedett!

 - Ezt értsem úgy, hogy olyan éjszakában lesz részem, mint még soha? - kérdezte Hanna.

 - Ezt úgy érted ahogy akarod, én csak be fogom bizonyítani, hogy tévedtél!

 - És akkor lakhatok az üres lakásodban, míg össze nem szedem magam?

 - Igen, de csakis szombat után!

Nem sokat gondolkodott a kapott ajánlaton, túl nagy volt a tét, és Konrádot amúgyis ismerte már, meg a sok korábbi fiú után, már nem számít mégegy gondolta.

Hanna különösen körültekintően állt neki készülődni szombat délután az esti programnak. <Collage feat. Nola Wren - Save the day> Olyan csupaszra borotválta az összes erogén zónáját, mint a homloka, és gyorsan elvégezte a beöntést is, ki tudja mennyire akar Konrád bizonyítani - gondolta. A legvadítóbb ruháját már tegnap előbányászta a már félig kipakolt szekrény aljából. Minimális sminket tett fel magára, mert emlékezett, hogy Konrád az ápolt de természetes női testet szerette mindig is. A kevés maradék pénzéből áldozott valamennyit egy új szexi fehérnemű szettre. Befújta magát a legjobb parfűmmel, amit csak talált, fogott egy taxit és elindult Konrádhoz.

3

Hanna megérkezett Konrád házához. Szép nagy családiház, rendezett kerttel. Becsengetett a kaputelefonon. Konrád hosszasan hagyta, hogy kicsöngjön a telefon, de végül beleszólt!

- Nyitom az ajtót, fáradj be!, és a kapuzár azonnal berregni kezdett, ezzel jelezve, hogy beléphet.

Hanna felsétált a teraszon a bejárati ajtóig, ami csak akkor nyílott ki, amikor közvetlnül az ajtó előtt állt. Konrád kinyitotta az ajtót, és félreált, hogy Hanna beléphessen az ajtón, ami az előszobához vezetett, ami modern minimal stílusú volt. Konrád lesegítette Hanna kabátját, majd felakasztotta a fogasra. Konrád a következő ajtó kilincsére tette a kezét, de nem nyomta le. Várt... és várt. Hanna nem értette mi történik, de Konrád végül megszólalt, mielőtt a csend teljesen kritikussá vált volna.

- A többi ruhádat nem veszed le?

Hanna szemei kikerekedtek, de egyben teste azonnal izgalmi állapotba is került.

-Azt szeretnéd, hogy itt pucérra vetkőzzek?

- Igen

Konrád még mindig a kilincset fogta, háttal Hannának. Megvárta, amíg Hanna pucérra vetkőzik.

Konrád azután megfordult és az előszobafal kis fiókjába nyúlt.

-Fordulj meg - mondta Hannának.

Az némán és lassan megfordult.

Konrád egy szemkötőt helyezett fel Hannára, miközben a füléhez hajolt és azt súgta neki

 - A biztonsági szó: Nefelejcs

Majd megragadta Hanna kezét és bevezette a nappaliba.

Hanna nem tudta mi fog történni, de belül érezte, bármit is tesz vele Konrád, nem eshet baja. <DRYVE - 80s Song feat. Cassiopeia> Valamiféle euphória, és a biztos bizonytalanság keveredett benne. Hanna a teljes sötétségben próbálta felmérni a környezetét a többi érzékszervével. Kellemes ámbrafa illat volt a helyiségben. Konrád némán a helyére vezette. Egy kisebb dologra kellett fellépnie, közben csöndben hallatszott, ahogy a kandalló tüze lobog és pattog.

-Térdre! - utasította Konrád <GUNSHIP - Ghost>

Hanna térde megtámaszkodott valami félkemény dolgon. Kényelmes volt, pont annyira kemény, hogy ne fájjon a térde, de nem annyira puha, hogy elveszítse az egyensúlyát. Egy furcsa szürreális érzés kezdte Hannát maga alá gyűrni, de érdeklődve várta mi fog történni.

-Tenyeredet tedd le magad elé a talapzatra.

A tenyerével érezte ez valami bőrszerű dolog, és eléggé hideg is volt. A kórházi ágyak fehér gumiszerű bevonata jutott eszébe róla.

- Dőlj előre és hajtsd le a fejedet, jött az újabb utasítás!

Hanna végtelen bizodalmával lehajtotta a fejét, és érezte, hogy a nyaka egy vékony kérges mélyedésbe kerül, majd egy pillanattal később Konrád felülről már a nyakára is zárta a pellengért.

-Jó! szólalt meg Konrád, most a kezeidet tedd szorosan a lábszáradhoz tenyérrel felfele. Hannában már nem volt semmi bizonytalanság, nem tudta mi vár rá, de már akarta, hogy megtörténjen.

Konrád elövette a boka-csukló bilincseket és a karját erősen a bokájához kötözte, közben elvesztette az egyensúlyát és csupasz vállaival a pellengér szintén bőrrel bevont oldalának feszült. Hanna feje így jobban kinyúlt a pellengér résén, úgy mint amikor a csiga kibújik a házából, majd egy nagy lábterpeszrúd is felkerült Hannára, így teljesen felkínált és kiszolgáltatott helyzetbe került. Hanna csupaszra borotvált puncija réséből már kiszűrődőtt némi csillogás. Letagadni se tudta volna, hogy élvezi ami vele történik, bár még mindig nem sejtette mit is fog vele tenni Konrád.

A következő a szájpecek.

-Bólogass, ha kényelmes!

Hanna hosszasan bólogatott!

Úgy... jó, dícsérte meg Konrád!

Ezután jöttek csak az érdekes dolgok. Hanna csak azt hallja, hogy hirtelen minden oldalról láncos csörgés hallatszik, ő pedig a talapzattal együtt pellengérrel a nyakán megemelkedik. Úgy egy fél percig csapták a zajt a láncok, majd megállt az emelkedés. Hanna nem tudta megítélni milyen magasra került, de kézfejével erősen markolta a lábait.

A következő pillanatban egy súlyt érzett a lapockáin, ami lefele nyomta felsőtestét, így a nyaka és a feje felfele kezdett állni a pellengérben, mint a Holdat üvöltő farkasé. Alulról a hasa csípőcsont tájékon is kapott egy széles puha megtámasztást, sőt felülről a keresztcsontjára is került egy. Így gyakorlatilag mozgásképtelenné vált. Ezután egy hosszabb csönd kezdődött, csak valami enyhe zajt hallott a kitárulkozó feneke felől, végül Konrád odalépett mellé, és megkérdezte, hogy felkészült-e?

Hanna csak bólogatni tudott, és várta, hogy elkezdődjön, bármi is, akármi is.

Konrád felemelte Hanna arcát az állánál fogva, és azt mondta neki... Most lazulj el, majd egy hirtelen mozdulattal mögé lépett, és egyszerre hatolt finoman a puncijába és a segglyukába 1-1 méretes dildó.

Konrád ismét közelebb lépett hozzá, és mindkét tenyerébe 1-1 kapcsolót helyezett, és így szólt, a bal a leállítógomb, ha valami kényelmetlen, a jobb a sikosító adagoló, de a sebességszabályzó nálam marad.

Majd levette Hannáról a szemkötőt és Hannával szembe egy bőrfotelbe leült.

Konrád még teljesen fel volt öltözve. Ezt Hanna nem tudta mire vélni, de sokat nem tudott gondolkodni, mert Konrád ujjai máris tekertek egyet a szabályzón, és megkezdődött Hanna életének leglucskosabb éjszakája. A gépezet elindult és elhozta Hanna számára azt a gyönyört, amit eddig még semmi és senki. Lassú határozott váltakozó lüktetéssel járt a két műfasz be a segglyukon és ki a punciból, majd fordítva, be a punciba és ki a segglyukon. A puncis műfasz csiklóizgatóval is fel volt szerelve, de azt Konrád még nem kapcsolta be. Ő csak ott ült és gyönyörködött a művében. Örökre be akarta vésni a látványt és Hanna nyögéseit az emlékezetébe. Hosszú percekig figyelte Hanna arcát, ahogy váltakozik rajta a gyönyör és a gyötrelem. Orgazmus hullámok sepertek végig Hanna testén. A szájpecek mellől már a kulccsontjáig fojt a nyála. Konrád újból Hanna közelébe lépett.

Így lesz ez tökéletes és felhelyezett Hanna mindkét hegyesen álló mellbimbójára 1-1 csipeszt.

-Tudod miért teszem ezt? Kérdezte Konrád

Hanna bólogatott, de hogy válaszolni is tudjon Konrád levette egy kicsit a szájpecket.

-Azért... mert... Ahhhh... megAhhhh... megbántottalak!

-Tévedés

Konrád visszahelyezte a szájpecket, majd leült is töltött magának egy kis Whiskey-t. Térdén keresztbe tette az egyik lábát a másikon és elkezdte kortyolgatni. Közben tekert egy fokozatot a szexgépen.

Ismét percek teltek el csöndben csak a motor zúgása, Hanna segglyukából és puncijából hallatszó cuppogás és Hanna nyögései hallatszódtak. Hanna alatt egy szép kis tócsa kezdett kialakulni. Nem is csoda, az egyre jobban vágtázó gépezet egyre jobban igényelte a sikosítót, Hanna lassan már nem győzte azt a gombot nyomogatni.

Konrád ezt látva gondolt egyet és a csiklóizgatót is bekapcsolta, amire Hanna hamarosan véresre harapta az ajkait.

Konrád ismét odalépett, és megint megkérdezte.

Tudod, hogy miért teszem ezt?

Hanna megint bólogatott.

Ismét lekerült a szájpecek

Ahhhhzért, hogyÁahhhh bebizonyiááhhhsd, hogy igazad vaáhhhn!

Ismét tévedsz!

A szájpecek visszakerült.

Konrád a legmagasabb fokozatra állította a gépet, majd hátat fordított Hannának.

Most csak hallani akarta az összes hangot, ami elhagyja így vagy úgy Hanna testét.

Konrád megfordult, merevedését már semmilyen nadrág nem takarhatta.

Na és most már tudod, hogy miért teszem ezt?

Hanna most csóválta a fejét.

Konrád elmosolyodott.

-Helyes! Végre valami, amiről beismered, hogy nem tudod. Ez maradjon is így, nem akarom, hogy tudjad.

Konrád 1 fokozattal lejjebb állította a gépet.

A szájpecek helyett szeretnél valami mást a szádba?

Hanna ragyogó tekintettel bólogatott!

Levette a szájpecket és a földre dobta.

Konrád elővette csillogó végű farkát és Hanna két szeme közé fektette. Hanna a nyelvével éppencsak elérte Konrád zacskóját. A hegyével csak megcsiklandozni tudta.

Hagyd! szólt Konrád, most olyan kényszerfranciát kapsz, hogy a füleden is a gecim fog kifolyni.

Ezzel megfogta Hanna tarkóját és tövig a farkára húzta Hanna fejét, és irdatlan pumpálásba kezdett.

Hannából újfajta hangok kezdtek előtörni. A hörgés, a nyögés, és az öklendezés keveréke. Konrád soha nem hallott még ilyen izgató dolgot.

Minden önuralmára szükség volt, hogy ne durranjon el hamar. Kivette a farkát Hanna szájából és megfordult.

Kikapcsolta a gépet és széthúzta saját farpofáit és parancsolta, hogy mélyen nyalja ki.

Hannának ez szerencsére nem volt új dolog. Megannyi korábbi partnerei közül volt már aki ezt kérte tőle.

Hanna örömmel vetette bele magát a nyalakodásba. Olyan mélyre dugta hegyes nyelvét Konrád segglyukába, amilyen mélyen csak tudta, de kötözött kézzel ez nehezen ment. Szerette volna teljesen a szájára húzni Konrád segglyukát.

Hanna így is elérte, amit szeretett volna. Konrád megfordult és végtelen mennyiségű gecivel terítette be Hanna arcát, fejét, haját.

Konrádnak végül igaza lett, még Hanna füléből is geci folyt.

Az óriási orgazmus után Konrád térdre ereszkedett Hanna előtt, és szaporán pihegve csak annyit mondott, hogy ezt ma nem moshatod le magadról.

Hanna váratlan nevetésben tört ki.

-Úgy lesz, ahogy kívánod!

Konrád ezt akarta hallani egész este.

Kinyitotta a pellengért, és fellazította a szorítókat. Leszerelte a bilincseket, és a terpeszrudat.

A teljes testtel remegő Hannát a karjaiba vette és elindult vele az emeleti hálószobába.

Hanna a fejét Konrád mellkasára hajtotta. Hallotta, hogy az ő szíve is bőszen zakatol. <Wolfclub - Crash>

Felsétált Hannával a hálószobába, finoman az ágyra helyezte.

Konrád is meztelenre vetkőzött, és Hanna mellé bújt szorosan átölelve.

Így voltak egészen hajnalig.

Hanna soha nem érezte magát ennyire kielégültnek, ekkora biztonságban, és ilyen nyugodtnak.

-Konrád! Miért tetted azt tegnap éjjel velem? Mi lett volna a helyes válasz?

Konrád Hanna felé fordult és elmosolyodott úgy, hogy a szemei is mosolyogtak.

 - Azért mert szeretlek!