András pelenka fétise 3

András keze reszketett, amikor a cumisüvegből a tejjel kevert szérumot a szájához emelte. Tudta, hogy mi következik, és mégis megiszta. A folyadék melegen csúszott le a torkán, és már azon gondolkodott, hogy talán túlságosan aggódott. De a szérum lassan, de biztosan kifejti hatását. A meeting Virgíniával, a főnökével, éppen a legfontosabb projektjükről szólt, amikor András érezte, hogy valami nem stimmel. Egy meleg érzés terjedt el a nadrágja körül, és rájött, hogy bepisilt. A szégyen olyan erősen elöntötte, hogy alig tudott lélegezni.

Virgínia, aki mindig éles szemmel figyelte minden mozdulatát, észrevette a foltot. Először csak nézett, aztán felnevetett. A hangja élesen tört meg a csendet.– András, mi történt veled? – kérdezte, miközben a szeme sarkából a foltot fürkészte.

András arcáról elfolyt a vér. A szégyen olyan erős volt, hogy a szemei könnybe lábadtak. Nem tudott szólni, csak ült ott, mint egy kisbaba, aki elrontotta a nadrágjat. A szavak elakadtak a torkában, és helyettük csak sírás tört fel.

Virgínia, aki mindig is erős és kontrollált volt, most meglepően érzékennyé vált. Felhívta Vikit, tudva, hogy ő az egyetlen, aki segíthet.– Viki, gyere gyorsan! Valami történt Andrásnal, és… nem tudom, mit csináljak – mondta, miközben András még mindig sírva ült a székén.

Viki percek alatt érkezett, a kezében egy pelenkával és egy kis büntető eszközzel. A tekintete határozott volt, de a szemében egy kis megértést is lehetett látni.– Ne aggódj, András, minden rendben lesz – mondta, miközben a kezét a vállára tette. – De előbb rendbe kell hoznunk a dolgokat.

Virgínia íróasztalánál megállították Andrást, és Viki gyors mozdulatokkal levetette a nadrágját. A pelenkát készenlétben tartotta, és ügyesen beburkolta András alsótestét. A művelet gyors és határozott volt, de Viki minden mozdulatában szeretet és gondoskodás rejtőzött.– Most már jobban vagy? – kérdezte, miközben a pelenkát rögzítette.

András csak bólintott, a szégyen még mindig ott égett az arcán, de valahol mélyen egy furcsa megkönnyebbülés is érződött. Mintha végre abbahagyta volna a ellenállást. Viki és Virgínia közösen beállították a sarokba, mint egy büntetett gyereket. A sarok hideg volt, és András érezte, hogy a pelenka súlya emlékezteti a helyzetére.

Viki és Virgínia kávét készítettek, és az íróasztalnál ülve nevetgéltek. A hangjuk meleg és barátságos volt, de András számára mintha egy másik világból jött volna. A pelenkás popsi látványa még mindig viccesnek tűnt nekik, de András számára ez a pillanat mélyen meghatározó volt.

– Ne aggódj, András, ez mostantól a mindennapjaid része lesz – mondta Viki, miközben a kávés csészéjét a kezében forgatta. – A pelenka, a szégyen, de talán valahol a szeretet is, amely ezt mind elviseli.

András a sarokban állt, a szemei a padlóra szegezve. Az arcán egy keverék érzés látszott: szégyen, de valahol mélyen egy furcsa megkönnyebbülés is. Tudta, hogy ez mostantól a mindennapjai része lesz – a pelenka, a szégyen, de talán valahol a szeretet is, amely ezt mind elviseli. A szoba csendjében, a lányok nevetése közepette, András szemei a sarokban, ahol állt, és tudta, hogy ez a pillanat megváltoztatja az életét.

A kávé illata terjengett a levegőben, és a nevetésük melegen ölelte körül a szobát. András lassan érezte, hogy a szégyen kezd eloszlani, helyette egy új érzés született: a biztonság és a befogadás érzése. Viki és Virgínia ott volt mellette, és tudta, hogy bármi történjék is, ők mindig ott lesznek.

A sarokban állva, András lassan felnézett. A szemei találkoztak Vikiéival, és abban a pillanatban mindent értett. Ez nem volt büntetés, hanem egy új kezdés. A pelenka, amely most a testén volt, nem csak egy tárgy, hanem egy szimbólum – a sebezhetőség és a bizalom szimbóluma.

A szoba csendjében, a lányok nevetése közepette, András tudta, hogy ez mostantól a mindennapjai része lesz. És valahol mélyen, a szívében, egy furcsa megkönnyebbülés érződött. Mintha végre otthon érezné magát.

foly.köv.