Reggel...
kintről csörömpölést hallok.
Aztán, meg pirítós illatot érzek... de finom illatok, máris éhes lettem.
Hmm, akkor ez csak a konyhából jöhet.
Kis csicskulim, már szépen serénykedik.
Itt aludhatott a szobámban Velem, kibilincselve az ágyam mellett. Elég neki egy kispárna meg egy takaró -gondoltam- úgyhogy, azt kapott.
7 órakor kinyitottam a bilincset, azt hittem munkába kell mennie.
Még szép! Hisz dolgoznia kell!
A fizetése jórészét laadni. Plusz a kedves kis ajándékok, meglepetések... stb. Meg kell keresni rá rendesen az anyagiakat. Tudja, Úrnője azaz Én egy igazi valódi kincs. Egy ilyen Nőt tudni kell, hogy kell imádni, csodálni, szeretni, szolgálni, kiszolgálni tenni Érte: szereti a szépet, jót, minőséget hisz egy igazi Hölgy, Hercegnő, Nő, Úrnő!!!
A kis butusnak nem is kellett korán mennie, hanem Nekem szeretett volna reggelit készíteni. Jól is teszi, hisz igazából erre vártam és vágytam.
Ez értékelendő 😉
Ha azt szeretné elérni, hogy sok ideig szolgálhasson, igazi állandó szolgámmá váljon, rendesen kell tepernie!
Furcsa volt éjjel mikor kimentem pisilni, hogy itt szuszog az ágyam mellett, tisztára, mint egy igazi kutya. ;) 😉 🐶
(aki nem mellesleg: hűséges becsületes szorgalmas)
Mellkasára tettem lábikóim, így melegítettem fel... Kicsit fáztak, hidegnek éreztem. Jóleső érzés volt, a sötétben mellkasa meleg érzése talpacskáim alatt.
Egyrészt szívesen ránehezettem volna, hogy felkeltsem és szadizzam.
Rááljak teljes súlyommal, és ugráljak is rajta. Lépkedjek ide-oda, halljam halk félszeg jajjgatását, lássam fájdalmát, azaz csak sejtem, hisz sötét van!
Másrészt jóleső volt a csönd... nyugtató, relaxáló...
Az is, hogy ő most nem lát. Alszik.
Nem tudja, hogy talpacskáim tapogatják testét...
Nem is értettem miféle öröm ez. De jó volt.
Kicsit gyermeki csíntevés, de miért is ne lehetne néha ilyen Énem is 😉.
Még a szájához is dugtam nagylábujjaim... csak lassan... fel ne ébredjen... most csak Én akarok erről tudni. Titokban!
Picit nyitott szájába, be is dugdostam... finoman, hogy ne érezze! Nehogy felébredjen.
Jó volt érezni forró lehelletét. Jól felmelegített. Felváltva jobb és bal nagylábújjacskáimat. Élveztem, hogy most ez "csak" az Én titkom.
Az éj leple alatt... sötétben, kevés fénnyel átszúrődve a hálón a kinti fénytől.
Később mosolyogva feküdtem vissza az ágyikómba. Még mindig a "kis játékomra" gondoltam. Még az orrához is odadugtam picit lábikóim, gondolván; szagolj kiskutya!
~Kimentem a konyhába, a csőrrenés után.~
Rendesen lecsesztem, mivel a zajra ébredtem fel, miatta.
Kis szarházi csicska! Hogy képzeled ezt a francba...???
- "Nem lehet csendesebben, baszkiii???
Felvered az egész házat!!! Hitvány alattvaló, húzd össze magad, viselkedj rendesen!!!"
- bocsásson meg drága Úrnőm, bocsánatért esedezem... közben térdre ereszkedett.
- megcsókolhatod lábikóim!
- hálásan köszönöm! Kegyed mindig igazságos, szépséges és kegyelmes.
Aztán parancsoltam:
- takarodj a hátsó szobába! (tudta jól mi szokott itt következni)
Kapott jónéhány pálcaütést a hátsójára... tudja jól hogy kussban kell tűrnie!
De most, valahogy szemetebb akartam lenni csicskámmal a szokásosnál, úgyhogy néhány ütésnél nagyobbat mértem ki.
Kicsit még a karom is megfájdult, annyira...
Analízálni kedzem magamban; mi lehet ez bennem?
Hisz nem is tett olyan rosszat ez a szerencsétlen, annyira.
Aztán rá kellett döbbennem;
Az éjszakai, titkos "gyereklányos játékom" hozta ki ezt belőlem, valahogy...
Őt akartam büntetni, ezért.
Hűhhaaaa. Ez egy új érzés. Ezt még tanulnom kell magamban...
De ha mélyebbre süllyedek önanalizációmban, akkor van itt valami más is! Bizony! Az hogy sajgott a puncim az élvezettől mikor éjjel titkon játszadoztam. A kéjtől, az érzéstől és forró ajka lehelletétől, amit a nagylábujjacskáimon éreztem...
Élvezet volt, kéj. Felfele szaladt a forró bizsergés, egész lábfejemen, tovább a bokáimon... fel, fel egész a combjaimon, míg fel nem ért a forrón lüktető puncimig. Annyira elöntött a vágy, szinte csípdesett a bizsergető lüktetés. Kiváltva ezt a kéjes érzetet, ami vegyült a cinkos titkossággal a sötétben...
Folyt. köv... ❤️
Hozzászólások (0)