Éjszaka az Uszodában

Éjszaka az Uszodában

A esti úszóedzés ismét szokatlanul indult. A hónapban már harmadik alkalommal fordult elő, hogy egyes renitens diákok késve érkeztek. A szabály ismerős, edzésről nem szabad késni. Erre kimondottan érzékeny vagyok, fontos a fegyelem, sportolóknál kifejezetten. A csapat már felsorakozott és el is kezdtük az edzést, amikor három fiú 10 perces késéssel érkezett. Lesütött szemmel, bűnbánóan surrantak be az öltözők felől. Tudták, hogy bajban vannak, szabályosan egy vonalban álltak meg egymás mellett előttem.

– Jó estét Mester! Elnézést kérünk a késésért! – mondták egyszerre.

– Aham, ismét Levente és Dani. Meg se lepődök rajtatok! – Gondoltam és mondtam is nekik majd folytattam: Így nem lesz belőletek bajnok, hiába a tehetségetek, ha nincs bennetek fegyelem! Még csak 15-e van és ez már a második késésetek a hónapban! Látjátok, a fegyelmezetlenségetek ragadós! De rólad nem gondoltam Ákos, hogy te is ílyen megbízhatatlan leszel, mint ez a kettő! Most indulás bemelegíteni, plusz 500 méter a szokásoson felül, edzés végén pedig itt maradtok további büntetésért! Elintézek valamit az edzés végén, de ugyanitt itt fogtok várni amíg vissza nem érek, végig vigyázállásban, egymás mellett egy vonalban! Most pedig takarodjatok a szemem elől a többiek után a vízbe!

– Értettük Mester! – mondták remegő hangon.

Az edzés után a többi fiút elengedtem zuhanyozni és öltözni, majd kimentem büfébe inni egy üdítőt és a tabletemen elolvastam az aznapi emailjeimet, meg a fontosabb híreket. Nem volt semmi halaszthatatlan ügyem, de szükségük volt tanulni kis türelmet. Addig is volt idejük elgondolkozni, hogy megérte-e késni az edzésről. Fél óra múlva gondoltam már eleget vártak a fiúk, így visszamentem a medencéhez. Az edzés zárás előtt ért véget, így mindenki gyorsan elsietett utána, már senki se volt a medencéknél csak a 3 fiú és én. Mikor visszaértem a medencéhez úgy vártak rám ahogy parancsoltam nekik, mozdulatlanul egyenesen egy vonalban sorakozva.

Helyes, hogy betartottátok az utasítást de ideje kis fegyelmet tanulnotok! - mondtam nekik.

– Most induljon a torna – diktáltam – egyenes előre nyújtott karok, 200 guggolás!

Mire végeztek, ismét nedvesek lettek, de ekkor már nem a víz csillogott testükön, hanem az izzadság. Ziháltak, de megálltak egyenesen, egymás mellett, tudták mi az elvárás.

– 50 fekvőtámasz! – mondtam és folytattam: Ákos te kezded, mert kissé belassultál az imént. Levente te számolod, de csak a szabályosakat! Dani te pedig azonnal kijavítod Levente számolását, ha elvéti, nehogy túl engedékeny legyen. Levente az 50-en felül annyival több fekvőtámaszt fogsz csinálni, ahányszor Daninak javítani kell!

Rajta, Ákos kezd, álljatok neki!

– Igenis felelték, és indultak a fekvőtámaszok. Ákos 10 hibát vétett, Dani az első kettőt és az utolsót, valamint menet közben még egyet javított.

– Levente most te következel, Dani számol és Ákos korrigál! Rajta, induljon az 50+4 fekvőtámasz!

Levente is 10 hibát vétett, de Ákosnak csak háromszor kellett javítania Dani számolását.

– Dani rajtad a sor, Ákos te számolsz, Levente javít. Ákos ahány alkalommal hibázol a számolásban, annyiszor 10 extra fekvőtámasz jön mindhármatoknak!

Rajta Dani, induljon az 50+3 fekvő! – utasítottam határozottan.

Végül mindhármuknak jött 20 extra fekvőtámasz, mivel Leventének kétszer kellett Ákos számolását javítania.

Levegőéért kapkodva, de szépen egyenesen egymás mellett sorakoztak fel a feladat végeztével.

– Álljatok most lábujjhegyre! – folytattam –, és tartsátok ezt a pózt! Karjaitokat lazán nyújtsátok oldalt, fej magasan, egyenes háttal. Ez egyben koncentrációs gyakorlat is lesz kis nehezítéssel – mondtam. Tegyétek a fejetekre ezeket a szemkötőket, megvonjuk a látásotokat! - Kissé meglepődtek, de feltették a kapott szemkötőket.

A fiúkat figyeltem, ahogy az első percet még könnyen tartották, de ahogy az idő telt, combjaik és vádlijaik elkezdtek remegni. Ekkor jött a másik meglepetés a számukra: amint lejjebb próbáltak ereszkedni a lábujjhegyükről, vagy a karjaik nem voltak eléggé egyenesek egy kisebb bőrkorbáccsal kezdtem el motiválni őket – eléggé hatásosan, azonnal korrigálták a tartást. A második perc végén megkegyelmeztem nekik, mivel az alapos edzés után is jól meg lettek tornáztatva.

Volt egy további meglepetés, ahogy figyeltem őket. Ők nem látták egymást, de nekem feltűnt, hogy Ákosnak már a szemfedő felhelyezésekor kisebb merevedése lett, Leventének és Daninak pedig a korbács érintésétől lett szűkös az úszónadrág. Ők egymást nem látták, én pedig nem szóltam nekik róla, de megjegyeztem magamnak a látottakat.

Végül így szóltam hozzájuk:

– Most levehetitek a szemkötőket. Remélem ma eleget tanultatok és elment a kedvetek a késéstől, soha többé nem fordul elő! Ha mégis megismétlődne, ez a mai pót edzés csak a kezdet volt, a következő sokkal emlékezetesebb lesz!

– Igenis Mester, köszönjük, többet nem fog előfordulni! – válaszolták.

– Most pedig irány az öltöző, takarodjatok a szemem elől!

Nem csak fáradtan, de láthatóan szégyenkezve indultak meg az öltöző felé...