Rabszolga a tanyán 7. rész

Közben a szolga visszatért a kegyetlen verőeszközökkel.Fel kellett vennie a vastagabb nadrágot, majd ráhasalt a deresre. Én bilincseltem rá. Az Úrnő kezébe vette az egyik kilenc ágú szíjkorbácsot és kegyetlenül verni kezdte a szolgáját. Nem számolta, csak ütött. A korbács süvített a levegőben és nagyokat csattant a szolga fenekén, aki bizony sikított rendesen. Aztán jött a nagy bikacsök. Na itt már hihetetlenül ordított a szolga, az Úrnő meg szídta:

-te haszontalan, mihaszna szolga! Annyit sem tudsz, hogy szétverd a rabszolgám seggét? Akkor miért tartalak téged? Nessze, te hitvány semmirekellő! Na ilyeneket kellett volna adjál a rabszolgámnak!

Kegyetlenül verte a szolgáját. Utána jött a sjambok. Azzal is verte, ahogy csak tudta. El tudtam képzelni már hogy nézhetett ki a feneke. Addig verte, ameddig meg nem győzödött arról, hogy megtanulta a leckét. Utána meg jött az ékszíjkorbács. Ezt nyomatékosításnak használta. Szerencsétlen szolga ekkor már csak nyögni tudott a súlyos ütések alatt. Aztán a következőt mondta az Úrnő:

-rabszolga, most te fogod megverni a szolgámat! Ötvenet verj rá a három verőeszközzel. De teljes erőből, különben tőlem kapsz plusz ötszázat az ékszíjkorbáccsal. A lényeg, hogy legyen dühös rád és amikor ő fog megverni téged, azt bosszúból tegye!

Elcsodálkoztam azon, hogy én is megverhetek valakit, de a parancs, az parancs! Egyszer a sjambokkal kezdtem. Teljes erőből vertem a szolgát, aki mindjárt engem fog megverni. Az Úrnő elégedetten vigyorgott, tetszett neki, hogy jól feldühíti a szolgáját. A sjambok után a bikacsökkel, majd az ékszíjkorbáccsal vertem tovább a deresre bilincselt szolgát. Az Úrnő meg csak bíztatott:

-tudsz te nagyobbat is ütni! Hajrá! A szolga a végén már zokogott, annyira fájt neki, ahogy megvertem.

Na de aztán fordult a kocka. Felvettem a szolga után a vastagabbik nadrágot, aki rábilincselt a deresre. Tudtam, hogy dühös rám és úgy megver, hogy azt megemlegetem életem végéig.

Miután a deresre voltam bilincselve az Úrnő rászolt a szolgájára: 

-ezúttal használd a lyukat is!

A szolga hozott egy vékonyabb kötelet, majd a deres lyukán keresztül kigombolta elől a nadrágomat, kirángatta a farkamat és a golyóimat, majd ezekre köteleket kötött. A golyóimat összekötötte és a kötél végére nehéz ólom súlyokat helyezett. Ez már nagyon fájt, mivel erősen meghúzta a zacskóimat. De utána jött a borzalmas rész. A farkam végénél a makk alatt nagyon szorosan hurkot kötött rám a szolga és annak a végére nagy ólomsúlyokat akasztott fel. Annyira megszorította a makkomnál a kötelet, hogy már attól lükögött az egész péniszem, a súlyoktól meg annyira fájt, hogy rángatózni és ordítani kezdtem. Tudtam, hogy direkt kötözte meg a makkomat ilyen szorosra, bosszúból. A deresre a lyukat nem véletlenül fúrták. Tudták, hogy akinek a farkára súlyokat lógatnak, az nem fog a verés alatt nagyon mozogni, mert különben éles fájdalom hasít a farkába.

A szolga a verésemet a furatossal kezdte.

A furatos egy hosszú nyelű fa lapát, melynek a lapát részébe lyukakat fúrnak, hogy az ütésben ne akadályozza a levegő. A középkorban Kínában és Koreában ez egy brutális verőeszköz volt. Nagyon hamar nadrágon keresztül is leszedte a fenék bőrének szinte teljes felületét és sokszor belső vérzést is okozott, vagy halálos sérüléseket. Az volt a titka, hog nagyon hosszú nyele volt, vastag lapáttal, hogy azonnal szétzúzza a feneket. Annyira brutális verőeszköznek számított, hogy aztán be is tiltották a használatát. Persze reméltem, hogy ez a furatos, amivel a szolga megver, nem annyira vastag, meg a nyele sem annyira hosszú, hiszen a szerződésben a testi épségem garantálva volt. Az volt a fájdalmas benne, hogy az egész feneket érte egyszerre az ütés, minden azonnal fájt, lángolt és elviselhetetlenül csípett. Na-gondoltam, ezzel most kiszenvedek. Valóban alig bírtam a kemény ütéseket, biztos voltam abban, hogy ha nem a vastag nadrág lenne rajtam, már rég leszakította volna a bőrt a fenekemről. Ám nem tehettem semmit, le voltam szíjazva, mozdulni sem tudtam és nem is mertem, mert ha megmozdultam kilengtek a golyóim, meg a farkam iszonyú fájdalmat okozva. Száz ütést kaptam a furatossal.

Ezután következett a legvastagabb fonású ostor. Ezt 24 szálból fonták, szóval nagyon vastag volt és viszonylag rugalmatlan. Sokkal erősebb, mint amivel azelőtt kaptam. A szolga teljes erejéből ütött, így mindegyik csapástól hurkás lett a szolga fenekem. Az ostor vége meg mélylila foltokat okozott. Egy idő után kezdtek egymásra rakódni az új hurkák. Én ezt nagyon élveztem. A szolga kegyetlenül ostorozott, hatalmasakat csattant a vége a fenekemen. Élveztem, hogy tehetetlenül fekszem egy deresen, miközben sok sok új hurkám keletkezik. Miután lejárt a száz ostorcsapás, az Úrnő azt parancsolta szolgájának, hogy verjen még rám kétszázat. Én örültem enek, mert szeretem az ostorokat. Persze minden ütés nagyon fájt, de élvezetes is volt.

Az ostor után egy nagyon vastag bot, úgy öt centi széles bot következett. Ez nagyon mélyen zúzta a feneket. Meg is ijedtem, mert azt hittem össze fogja törni a csontjaimat. Minden ütés rettenetes volt, azt hittem, hogy nem bírom ki a következőt. De aztán csak kibírtam még egyet és még egyet. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne ájuljak el a rettenetes botozástól. Meg voltam ijedve, hogy ha eléri a bot vége a derekamat biztos eltöri a csigolyáimat. Ám szerencsére a szolga jól célzott, mindig a fenekemet ütötte. Annyira fájtak a botütések, hogy össze vissza rángatóztam, dobáltam a fenekemet ide-oda, mégsem éreztem a golyóimra, farkamra nehezedő súlyokat, pedig a nemi szervem is ide-oda himbálózott. A száz botütés után már remegtem és sírtam. Az Úrnő meg annyira be volt nedvesedve, hogy maszturbált.

A bot után az egyik kedvenc ostorom következett, mivel a szabályok szerint kedvenc verőeszközöket is kellett használni. Hát azt alig éreztem meg. Na de utána jött a félelmetes sjambok. Hogy nagyobbat tudjon ütni a szolga, két kézbe fogta a nyelét és akkorákat húzott rám, amekkorákat csak tudott. Mindegyik ütés vastag hurkákat és lila csíkokat okozott, én meg hörrögtem a fájdalomtól. Nem zúzta úgy a fenekemet, mint a bot, viszont jobban fájt, mert a vége brutális erővel csapódott a fenekembe. Ha nem lett volna rajtam a vastag nadrág, biztos a húsomig bement volna a sjambok vége. Éreztem, hogy ez már rég nem játék. Itt már nem egy szadó-mazó játék volt, hanem kegyetlen, kibírhatatlan verés. Még jó, hogy szorosan rá voltam bilincselve a deresre, különben elfutottam volna a fájdalomtól. Száz ütést kaptam a sjambokkal.

Ezután jött az a korbács, amivel már az előbb is megvert a szolga. Ez is borzalmasan fájt, csípett, mert valódi vastag szálú korbács volt, mint amivel a régi rabszolgákat verték. Miután megkaptam ezzel is a száz ütést, az Úrnő azt mondta a szolgájának, hogy a hátamat is korbácsolja meg, de alaposan! A hátamra kaptam még kétszáz korbácsütést. Ezután jött a bikacsök és az ékszíjkorbács. A verés végén már remegtem és zokogtam, alig voltam önmagamnál. Tényleg életem legnagyobb verését kaptam meg. Miután kioldozott a szolga nem tudtam leszállni a deresről, egyszerűen nem tudtam mozgatni a lábaimat. Ezért nem tudtam kezet és lábat csókolni a szolgának amiért megvert. Mivel aznap már másodikszor nem köszöntem meg a verést, ez még háromszáz ütést jelentett az elszámolásnál. A deresen két órát nyögtem, mire le tudtam szálni, ám nem volt több kegyelem, az istállókba kellett mennem takarítani.

Folytatása következik